Kis médiaháború a Ferencvárosban, avagy melyik párt embere biztosítja a helyi sajtó függetlenségét és objektivitását
Áll a bál a IX. kerületi médiavilágban; Baranyi Krisztina a lövészárok egyik, a képviselő-testület baloldali többsége a másik oldalán. Az összeveszés oka pedig nem más, mint hogy melyik párt melyik régi harcosán keresztül ki kézivezérelje a '19-es önkormányzati választáson még függetlennek álmodott és a kézivezérléstől felszabadítandónak minősített kerületi médiumokat.
Az Index részletes összeállításában sok minden olvasható a IX. kerület médiumaiban zajló, nem is annyira fékezett pártpolitikai habzásról, csak az nem, hogyan fogja a helyi média beteljesíteni szent küldetését, a hatalom ellenőrzését. (Spoiler: sehogy.) Három év távlatából az már bizton látszik, hogy az ellenzéki pártok választási ígéretei, miszerint a kerületi fideszes kötődésű lapokból ők független és objektív szerkesztőségeket varázsolnak, közönséges választószédítések voltak. Ők sem gondolták komolyan, ez csak amolyan kötelezően előírt gyakorlat, amit egy ellenzéki jelöltnek mindenképpen elő kell adnia a különböző kampányok alatt, hogy aztán nyomban elfeledkezzen róla, amint pozícióba jutott a választók kegyelméből.
Az új ferencvárosi többség hatalmas lendülettel állt neki a helyi médiumok átszerelésének. A Momentum javasolt, Baranyi pedig cselekedett; a pandémia alatti különleges jogrenddel éve alapított egy projektcéget Hagymási Zoltán vezetésével, a Ferencvárosi Média Nonprofit Kft.-t, hogy az megrendelőként álljon az önmaguk fényezését és népszerűsítését közfeladatnak, közszolgálatiságnak tekintő képviselők és az újságírók közé. Mint később kiderült, a projektcég csak momentumos szinten bizonyult értelmes ötletnek; vagyis haszna nem volt, de legalább kárt okozott. A Ferencvárosi Média Nonprofit Kft. megrendelőként áfás számlát fogadott be a helyi tévétől és újságtól, akik viszont a forgalmi adót képtelenek voltak leírni a katás munkavállalóikkal és az öt százalékos nyomdaipari termékekkel.
Az anyagi veszteség mellett Vágvölgyi B. András kirúgásával megérkezett az erkölcsi veszteség is. A függetlennek és objektívnek médiumok körül megjelentek az éhes pártok, és mindegyik a saját emberét akarta beültetni a megfelelő székekbe. Az MSZP Kálmán Olga, a DK elnökségi tagjának férjét, Hoffmann Györgyöt javasolta; Baranyi Krisztina pedig egykori párttársát az Együtt formációból, Pataki Mártont, aki korábban szocialista képviselő volt Óbudán; majd Gőz Gabriellát, akivel szintén az Együttben mozgalmárkodtak együtt. Gőznek legalább tényleg van tapasztalata a területen: 2003 és 2007 között Gyurcsány Ferenc sajtósaként sajátította el a függetlenség és objektivitás apró trükkjeinek százait.
A meccs egyelőre döntetlen: Baranyi vétóval fenyeget, a testület szavaz is meg nem is, a pontozásos bíró szerepében a győztest pedig az önkormányzat törvényes működését felügyelő Budapest Főváros Kormányhivatala (Ispánsága) jelenti be. Hogy Hagymási és Vágvölgyi közül ki marad végül a kerületben, azt talán Gegesy Ferenc tanácsadó-augur sem tudná kiolvasni a szabad madarak röptéből, de tulajdonképpen mindegy is. Független és kritikus sajtó ugyanis nem úgy készül, hogy a hatalom rakja a médiumok élére a bizalmi, pártmunkában érdemeket szerzett embereiket.
