Kötelező a részvétel a népszámláláson, október elsejétől interneten is kitölthető a kérdőív
Október elsején kezdődik a népszámlálás, amelyen a részvétel kötelező, a kérdőíveket október 16-áig interneten lehet kitölteni, majd számlálóbiztosok keresik fel azokat a háztartásokat, amelyekből nem érkezett be online kérdőív - jelentette be a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke hétfőn Budapesten, sajtótájékoztatón.
Vukovich Gabriella azt mondta: a tízévenkénti népszámlálás pillanatképet ad az országról, bemutatja milyenek a magyarok, például, hogy milyen viszonyok között élnek, milyen a munkaerőpiaci helyzetük, az egészségi állapotuk, a vallási hovatartozásuk.
A válaszadás azért is különösen fontos, mert a kapott adatok megalapozzák a jövőbeni döntéseket, képet adnak a helyi ellátási, szolgáltatási és infrastrukturális igényekről, információval szolgálnak új vállalkozások létrehozásához, és - most először - energiahatékonysági döntések előkészítését is szolgálják
- ismertette a KSH elnöke. A népszámlálás tematikája, kérdéssora – a korábbi népesség-összeírásokhoz hasonlóan – hosszú, egyeztető folyamat eredményeként alakult ki, ami kiterjedt a civil szervezetekre, a kutatóhelyekre és az egyéni kutatókra éppúgy, mint az adatvédelmi biztossal való egyeztetésre, de az igények összehangolásakor figyelembe kellett venni a magyar népszámlálási hagyományokat, a nemzetközi szervezetek, így az ENSZ, az Európai Unió és annak statisztikai szervezete, az Eurostat ajánlásait is. A korábbi népszámlálásokhoz képest lényegesen bővült a lakcímre utaló kérdések száma, szintén kiteljesedett és a nemzetközi előírásoknak megfelelő új megfogalmazást nyert a foglalkozással, munkahellyel kapcsolatos kérdéscsoport, valamint átdolgoztuk a folyamatosan változó magyarországi iskolarendszerekben szerzett végzettségek összeírásának módszerét is. A népszámlálás hivatalos oldalán közzétett információ szerint egyébként kötelező adatszolgáltatáson alapuló népszámlálás felvételi kérdőívére önként megválaszolható kérdésként kerültek fel a személyiségi jogi szempontból különleges kezelést igénylő, ún. szenzitív kérdések – anyanyelv, nemzetiség, nemzetiségi kötődés, családi, baráti közegben használt nyelv, vallás, fogyatékosság – is.
A történelem során minden fejlett államszervezet igyekezett információt gyűjteni a saját erejéről és a teherviselő képességéről. Már az ókorban is fontos volt annak megállapítása, hogy az adott állam mennyi hadba hívható férfira számíthat, vagy mekkora az adófizetők száma. Az első népszámlálás jellegű felmérést a Krisztus előtti III. évezredben (Kr.e. 2238-ban), Kínában tartották.
Többszáz éves történelme van a népszámlálásnak
A népszámlálások modern követelményeinek is többé-kevésbé megfelelő népesség-összeírásokról az erős központi államszervezet kialakulása óta, az államtudományok és a statisztika fejlődése nyomán beszélhetünk. A világon az első, statisztikai céllal szervezett népszámlálást 1665-ben a mai Kanada területén, Québecben, Európában pedig 1749-ben, az akkor svéd fennhatóság alatt álló Finnországban hajtották végre. Mindkét adatfelvétel megfelelt a modern népszámlálások feltételeinek: egy időpontra vonatkozó és egyidejűleg végrehajtott, teljes körű összeírás volt, azaz az adott terület minden egyes személyére kiterjedt. Kontinensünkön a népesség számbavétele a 19. század elejétől vált többé-kevésbé rendszeressé.
Magyarországon az első hivatalos statisztikai szolgálat 1848-ban alakult, de csak alig egy évig működött, majd a mai KSH jogelődje 1867-ben, a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kötelékében kialakított statisztikai szakosztály létrehozásával jött létre. Ennek első vezetője Keleti Károly volt. Az új szervezet – felismerve a kiegyezés nyomán belpolitikailag függetlenné vált magyar államnak a népesség és a lakásállomány összetételére vonatkozó adatigényeit – egyik első, és egyben igen jelentős feladata volt az 1869. évi első népszámlálás, azaz egy, az ország egész területére kiterjedő, teljes körű összeírás megszervezése, amely – mint azóta minden magyarországi népszámlálás – magában foglalja a lakások számbavételét is.
Hazánk második, 1880-ban végrehajtott népszámlálása volt az első, amit az 1871-ben létrehozott önálló Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal szervezett. A Nemzetközi Statisztikai Kongresszusok elnevezésű szervezet 1872-ben határozott arról, hogy az európai országok mindig egy időben, a 0-ra végződő években tartsanak teljes körű nép- és lakásszámlálást. Magyarország ehhez a második, 1880. évi népszámlálás végrehajtásakor igazodott. A hazai népszámlálások köréből kiemelkedik az 1920. évi, amelynek eredményeire nemcsak a népesség és a lakásállomány számának és összetételének alakulása miatt volt szükség, hanem az I. világháborús veszteségek pontos felmérése miatt is. Ekkor nem teljesülhetett a népszámlálás egyik alapelve, a teljesség, mivel a trianoni döntést követően a déli országrész egy része 1921 novemberéig délszláv ellenőrzés alatt állt, és csak ezt követően lehetett számba venni a lakosságot. Szeged külterületének egy része és három észak-magyarországi település még ennél is később került magyar fennhatóság alá (adataik évekkel később, és csak becsléssel voltak megállapíthatók). A következő, különleges keretek között lezajlott népszámlálás időpontjának kitűzését jelentősen befolyásolták a második világháború előtti és alatti területi változások, amelyek miatt az adatfelvételt csak 1941 februárjában lehetett végrehajtani (az áprilisban megszállt Délvidék összeírására októberben került sor). A nem magyar anyanyelvű lakosságot saját anyanyelvükön nyomott kérdőíveken írták össze.
A II. világháború után először 1949-ben tartottak Magyarországon népszámlálást. Az adatfelvétel előrehozását a háborús veszteségek felmérése mellett az is indokolta, hogy a jelentős méreteket öltött népességmozgásról (vándorlásról, ki- és betelepítésekről) csak becslések álltak rendelkezésre. Az 1949-es népszámlálás során a lakosság bizalmának elnyerése érdekében a számlálóbiztosok titoktartási esküt tettek.
Az 1960. évi népszámlálás előkészítése, szervezése számos ponton eltért a korábbi adatfelvételektől. Úttörő, eddig még soha nem alkalmazott lépés volt – a teljesség biztosítása érdekében – az utca- és házszámjegyzék összeállítása, ami a helyszín pontos regisztrálásán kívül tartalmazta az adott címen lévő lakóegység tulajdonosának a nevét és az ott lakók számát is. Az összeíróíven a személyekre, a családokra, a háztartásokra és a lakásokra vonatkozó kérdések is szerepeltek. Először az 1960. évi népszámlálás során használtak hazánkban számítógépet az adatok feldolgozásához. Az 1970. évi népesség- és lakásösszeírás előkészítésekor a szervezők a lajstromos összeíróívek használatáról visszatértek az egyéni személyi kérdőívekhez. A tematika összeállításakor fokozottan figyelembe vették a nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ népszámlálásokra vonatkozó ajánlásait. A területi munkát segítette, hogy az 1960-ban bevezetett utca- és házszámjegyzéket lakásszintig bővítették, és teljes körű térképállomány készült, a számlálókörzeteket pedig alkerületekbe és városrendezési körzetekbe sorolták.
A KSH az 1960-as népszámlálást követően kezdett el – eleinte a népesség és a lakásállomány 1, később 2 százalékára kiterjedő – ún. „kis népszámlálásokat”, mikrocenzusokat tartani. Ezekre 1963-ban, ’68-ban, ’73-ban, ’84-ben, ’96-ban, 2005-ben és legutóbb 2016-ban került sor, annak érdekében, hogy a két teljes körű népszámlálás között is friss adatok álljanak rendelkezésre. Az 1980-ban végrehajtott népszámlálás fő célja az volt, hogy alapadatokat szolgáltasson a népgazdasági, különösen a területi és a távlati tervezéshez, továbbá számot adjon a népesség demográfiai viszonyainak alakulásáról, változásairól, felmérve az 1970-es évek közepén hozott népesedéspolitikai intézkedések hatását.
Az 1970-es népszámlálás során az adatok feldolgozása már kizárólag számítógéppel történt. Az 1990. évi népszámlálás során a Központi Statisztikai Hivatal a modernebb adatfelvételi és feldolgozási módszerek kialakítására törekedve megvizsgálta, hogy a meglévő adminisztratív nyilvántartási rendszerek (állami népesség-nyilvántartás, egységes munkaügyi nyilvántartás) felhasználhatók lennének-e az adatfelvétel sikeres lebonyolításához. Végül, a nyilvántartások közül az állami népesség-nyilvántartás adatbázisának használatára került sor. Ebben az évben – 1970-hez hasonlóan – a teljes körű adatfelvételt egy, a lakásállomány és népesség 20 százalékára (1970-ben 25 százalékára) kiterjedő reprezentatív adatfelvétel is kísérte. Ennek keretében a lakások műszaki állapotára és helyiségeire, illetve a résztvevők iskolázottságára, foglalkozási adataira, ingázási szokásaira vonatkozóan tettek fel kérdéseket, amelyek kitértek az esetleges fogyatékosságra is, valamint további információkat tartalmaztak a nők termékenységére vonatkozóan.
A 2001. évi népszámláláskor az elmúlt tíz évben megváltozott gazdasági és politikai háttér, valamint a technikai fejlődés több, a korábbiaktól eltérő módszer alkalmazását tette szükségessé. A címlista előállításához a szakemberek segítségül hívták az 1990. évi népszámlálás számítógépre vitt címlistáját, valamint az állami népesség-nyilvántartás adatbázisát. A két rendszer összefuttatásával egyesített adatbázist helyszíni bejárással ellenőrizték. Az adatfelvétel követte a hagyományokat: a kérdőívek kitöltése interjú keretében történt, de lehetőség volt önkitöltésre is, sőt amennyiben az adatszolgáltató valamilyen ok miatt ragaszkodott ahhoz, hogy adatait az önkormányzatnál írják össze, vagy a kitöltött kérdőívet az önkormányzatnál kívánta leadni, erre is volt lehetőség. Lényeges eltérés volt az előző népszámlálásokhoz képest az is, hogy az adatfelvétel név nélkül történt.
A 2011. évi a tizenötödik volt a magyarországi népszámlálások történetében, és az első, amelyet az Európai Unió tagjaként hajtottunk végre. Így már uniós jogszabályok is kötötték a népszámlálást, amik az egyes országok adatainak összehasonlíthatósága érdekében előírták a kötelezően felveendő adatok körét, azonban az adatgyűjtés módját a tagországokra bízták. Az újítások közül a legfontosabb az internetes kérdőívkitöltés lehetősége volt, amit Magyarországhoz hasonlóan sok országban ekkor alkalmaztak először a népszámlálások történetében. A hazai népszámlálás során, a rendelkezésre álló két hét alatt a lakcímek 19 százalékáról érkeztek be ezen a módon a kérdőívek.
A 2022-es népszámlálási kérdőívet október 1-16 között online is kitöltheti, ide kattintva.
Forrás: MTI, Fotó: nepszamlalas2022.hu
