Kiszelly Zoltán: nem az a baj, ha elolvassuk a balliberális propagandát, hanem ha elhisszük azt!
Az 50 év felettieknél még a hagyományos eszközök (tévé, rádió, újságok) is fontosak, míg a 30 év alattiak inkább szinte csak okostelefonon, interneten szerzik a híreket – nyilatkozta a PestiSrácoknak Kiszelly Zoltán politológus, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója a magyar médiafogyasztási szokásokról. A szakember szerint a print lapoknak is lehet jövője a csökkenő példányszámok ellenére, ha szakosodnak, elemzéseket, interjúkat, háttértartalmakat hoznak le. Mint mondta, a politikusok is alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez, ahhoz, hogy sokakat a közösségi oldalakon tudnak csak közvetlenül elérni. Úgy látja, a Facebook inkább Európán belül fontosabb, míg a Twittert az angolszász országokban használják leginkább, Orbán Viktor kormányfő is az angolszász közönséghez tud közvetlenüleljutni a Twitteren.
Hogy változtak meg az emberek médiafogyasztási szokásai ez elmúlt években? A mostani népszámláláson pl. szerepel több kérdés is ebben a témakörben, hogy ki mennyit internetezik, stb.
A globalizáció az magával hozza a digitalizációt, ami nem új dolog, hiszen régen a telegráf, később a telefon forradalmasította a kommunikációt, manapság pedig a digitális technológia. A hírfogyasztás régebben főleg az újságokból történt, mivel nem is volt más lehetőség, ma már új eszközöket (számítógép, okostelefon) használ az emberek többsége. Az embereknek régen is megvolt a hírigénye, csak ma más technikai lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Megemlíteném még, hogy az információ demokratizálódott, ami azt jelenti, hogy egyre szélesebb, nagyobb körben terjednek el az okostelefonok, így a hírekhez, információkhoz is egyre több ember jut hozzá. Az információ előállításának és a hozzáférésének a költsége is jelentősen lecsökkent, pl. egy Tiktok-videót bárki meg tud ma már csinálni, ha van egy okostelefonja és a terjesztési költség is minimális.
Ma már azt látjuk, hogy a fiatalok nagy része szinte egész nap az online térben mozog, ami lehet jó és rossz is. Az internetes lapok, közösségi média élvez elsőbbéget, egyre kevesebben néznek tévét, olvasnak print lapokat. Sok korábbi lap megszűnt, pl. Népszabadság, Magyar Hírlap és sok más lap is. Ön mit gondol, van-e még a print lapoknak jövője az internettel szemben?
Annyiból kiegészíteném, hogy 50 év felett azért még sokan, nagy százalékban a hagyományos kommunikációs csatornákat használják, mint pl. tévé, rádió, print lapok, stb. 30 és 50 év között vegyesen használják a digitális eszközöket és a tévét, rádiót, és leginkább a 30 év alatti fiatalokra jellemző, hogy csak a digitális eszközöket használják, az internetről, okostelefonról tájékozódnak, informálódnak. Én úgy látom, hogy azért a csökkenő példányszámok ellenére is van a print lapoknak jövője, főleg ha szakosodnak. Az internet egy gyors műfaj, szemben a nyomtatott lapokkal, ahol elmélyültebb cikkek olvashatóak. Az életmód magazinokra van fizetőképes kereslet, szerintem pl. egy horgászmagazint nyomtatott formában is meg fognak venni. A politikában pedig vannak periodikák, mint a Kommentár, vagy hetilapok, mint pl. a Demokrata, amelyek nem a hírversenyben kívánnak részt venni, hanem az összefüggéseket próbálják az olvasóknak feltárni. Elemzéseket, nagyinterjúkat közölnek, ami az online világban nem annyira gyakori. Vagy említhetjük a Mandinert, ami szintén inkább prémium tartalmakat közöl a nyomtatott lapban.
Hogy jellemezhetjük a politika és a média viszonyát? Mintha ma már sok politikus a Facebookon vagy a Twitteren juttatna el üzeneteket a választókhoz. Akár külföldön vagy nálunk is, nemrég pl. Orbán Viktor is Twitter-fiókot indított el. Ennek mi lehet az oka?
Magyarországon kb. 7 millió Facebook-felhasználó van, ez az oka, hogy a politikusok is szívesen megjelennek ezen a platformon. A másik nagy előnye az újságokkal szemben, hogy itt közvetlen kapcsolat van a politikus, illetve az üzeneteit olvasók között, tehát nem a média közvetíti a hírt, hanem maga a politikus állítja elő a tartalmat, közvetlenül tudja megszólítani a szavazókat. Mindez azért fontos, mivel a média mindig valamennyire torzít, a politikus ezt ki tudja kerülni. Itt a politikus irányítja a hírfolyamat, s ha érdekes tartalmakat közöl, sok követője lesz. A különbség az, hogy a FB inkább Európán belül népszerű, a Twitter meg inkább Amerikában, az angolszász világban. Orbán Viktor a Twitteren keresztül jobban meg tudja szólítani az angolszász közvéleményt. És ott is közvetlenül, nem a CNN tálalásában, ez a globalista sajtó kikerülése miatt lehet fontos Orbán Viktor számára üzenetei eljuttatásakor. A politikusok tehát követik az emberek szokásait, ha azok a Facebookon, Twitteren vannak fenn sokan, akkor ők is szívesen megjelennek.
Ha jól tudom, ma már a posztokat nem is személyesen a politikusok fogalmazzák meg, hanem erre külön stábot működtetnek.
Igen, ez mindenhol így van, az a szokás, hogy egy vezető politikusnak szüksége van általában egy fényképészre, kommunikációs igazgatóra, szövegírókra, sajtófőnökre, stb. Komoly stáb segít a politikusoknak a kommunikációban szinte mindenütt.
Hogy látja, a médiának mekkora a szerepe a választásokon, mennyire tudják az eredményt alakítani bármilyen irányban?
A választások közeledtével mindig növekszik a szavazók érdeklődése a politikai kérdések iránt, ilyenkor többen foglalkoznak politikai hírekkel. Ilyenkor még a nem politikai lapok is egyre több politikai tartalmú cikket közölnek le, mivel ez érdekli a legjobban egy kampányidőszakban a választópolgárokat. Jó esetben a média csak közvetíti a politikát és nem befolyásolja az emberek döntését, a második megoldás, amikor egy-egy médium elkötelezi magát egy adott párt, irányzat mellett, és akkor abból a szemszögből tálalja a politikai híreket. Nálunk a legutóbbi választáson talán az volt a legnagyobb újdonság, hogy inkább a közösségi médiában zajlott a kampány, kevésbé a hagyományos médiumokban.
Talán elmondhatjuk, hogy ma már kiegyenlítettebbek lettek a médiában az erőviszonyok, főleg a 90-es évek elejéhez képest, amikor nagy fölényben volt a balliberális oldal a tévében, rádiókban, print lapokban is, internet akkor még nem volt. Egyetért ezzel az állítással?
Nem beszélnék még múlt időben, még nem mondanám, hogy kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Nézzük meg, hogy a tévéknél még mindig az RTL Klub a legnézettebb, az online médiában is a 24.hu, Telex, Index, és más baloldali médiumok vezetnek. De nagy lépést tettünk a médiaegyensúly felé, az biztos. Az is nagy eredmény, hogy a baloldali közösség jobban rájön már a médiamanipulációra, mint korábban. A közvélemény kritikusabb a médiával szemben és ez igaz a balliberális médiumokra is. Az is jó dolog, hogy a jobboldal, pl. a Megafon megjelent jobban a közösségi médiában is. Mindig elmondom: nem az a baj, ha elolvassuk a balliberális propagandát, hanem ha elhisszük azt!
A közösségi médiában a jobboldaliak sokáig nem merték elmondani a véleményüket. Szemben a baloldallal. Ön szerint mennyire reális, mennyire várható az, hogy internetes tartalmakért egyre inkább fizetni kell?
Két út van: vagy pénzt adunk, vagy az időnket. Előbbi az előfizetéses, hogy fizetünk pl. havi 10 eurót és cserében megússzuk a reklámokat. Ha meg nem akarunk előfizetést, akkor végig kell néznünk a reklámokat.
Még egy kérdésem volna: hogy látja a tévék és a rádiók szerepét a jövőben? Mennyire fontos még a fiataloknak a két hagyományos kommunikációs csatorna?
Azt gondolom, hasonló a helyzet, mint a print lapoknál, tehát a tematikus csatornáknak lehet szép jövőjük. Például a magyar közszolgálati csatorna is hozott létre hírcsatornát, sportcsatornát, nosztalgiacsatornát, ifjúsági csatornát. Ezeket könnyebben lehet majd terjeszteni digitálisan. És megjelennek olyan fizetős csatornák, mint pl. a Netflix, ahol nagy filmkínálatot biztosítanak, cserében viszont nem kell reklámokat néznünk.
