Magyarországon és Európán már csak az ima segíthet? – Bemutatták Schmidt Mária könyvét az ukrajnai háborúról
Az orosz–ukrán háború valójában egy jóval tágabb geostratégiai eseménysor, az amerikai–kínai dominanciaharc és az annak keretében az erőforrásokért zajló versenyfutás része, amelyben mi kétségbeejtően jelentéktelen tényező vagyunk – nagyjából ez a nem túl szívderítő következtetés derült ki Schmidt Mária Látlelet az orosz–ukrán háborúról című könyvének bemutatóján, amelynek házigazdája kollégánk, Ferkó Dániel volt. Bármennyire is szeretnénk ebben magánvéleményt megfogalmazni és főleg magánérdeket érvényesíteni, azt a minket maga alá gyűrt birodalom meg sem kérdezi. Nagyon okosan és óvatosan kell ilyen keretek közt kitalálni a saját mozgásunkat, hogy megmaradjunk – derült ki. A helyzet súlyosságára tekintettel a könyv szerzője mindenki figyelmébe ajánlotta az imát, egyrészt az elsődleges hatása miatt, másrészt annak igazolására, hogy Európának még maradt valamije a régi önmagából.
A könyv a címe ellenére valójában nem az oroszokról, nem az ukránokról szól, hanem az Amerikai Egyesült Államok természetét, politikáját, mozdulatait érteti meg
– jelentette ki G. Fodor Gábor, a könyvbemutató moderátora. Hozzátette, hogy a kötet alapgondolata, hogy nekünk nem osztottak lapot ebben az eseménysorban, ám akkor a kérdés, hogy ki osztja a lapokat, aki osztja, az cinkeli-e azokat, és részt vesz-e játékosként is a partiban.
A konfliktusnak még csak a kezdeténél vagyunk, és nem tudjuk, hogy eszkaláció, az egész világra kiterjedő konfliktus lesz-e belőle
– mondta Schmidt Mária, és megerősítette azt a felvetést, hogy a könyv valójában az Egyesült Államokról szól, hiszen
minden, ami most a világban történik, az az Amerikai Egyesült Államokról szól. A dolgokat Washingtonban döntik el, és ezeket a döntéseket az egész világnak tudomásul kell vennie. Mindenki a washingtoni döntésekre reagál – vagy úgy, hogy végrehajtja, amit mondanak neki, vagy úgy, hogy megpróbál valami külön utat járni.
Felidézte, hogy Trump elnök Kínát nevezte fő ellenségnek, és ezért leállította a demokráciaexportot, nem akarta újabb frontokon elfecsérelni az amerikai erőket. Schmidt Mária szerint Trump megbuktatása után is maradt ez a stratégia; előbb Oroszországgal és Európával akarnak leszámolni – Putyin felült a provokációnak –, a következő lépés pedig Kína lesz.
Nemhogy nem osztottak nekünk lapot, de Európának sem
– mondta ki a vészjósló következtetést, azzal kiegészítve, hogy az Európai Unió vezetői nem Európa érdekét szolgálják, hanem valami mást.
A látszólag orosz–ukrán háború valójában az amerikai–kínai konfliktus alfejezete
Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója szerint noha csak a háború első hét hónapjának időszakát tárgyalja a könyv, nyugodtan olvashatjuk belőle az elkövetkező éveket is. Úgy vélte, három rétegre bontható a történet Schmidt Mária értelmezésében:
- egy orosz–ukrán, azaz posztszovjet szláv belháború;
- egy proxyháború, amelyben Ukrajna az amerikaiak, Oroszország a kínaiak kesztyűbábja;
- egy XXI. századi energiaháború, amely illeszkedik abba a sorba, hogy az USA mindig ott alakította ki a háborús gócpontokat, ahol az amerikai energiarezsim háromszögelési pontjai vannak.
A történelemben minden háború az erőforrásokért folyt
– kapcsolódott rá ez utóbbira a könyv szerzője, és egyből megmagyarázta, hogy Kínának nincs elég erőforrása, importra szorul, így az amerikai cél az ázsiai óriás elzárása az erőforrásoktól. Kifejtette, hogy az amerikai vezetők kimondott célja Oroszország meggyengítése, Putyin megbuktatása – vagyis a mostani Oroszország kiiktatása a világhatalmi játszmából.
Ha az orosz erőforrások felett amerikai fennhatóság lesz, az beszorítja a lehetőségeket, akkor már csak az arab országoktól vagy Irántól tud vásárolni Ázsia. És akkor újra lehet osztani a lapokat
– foglalta össze Schmidt Mária, megjegyezve, hogy az amerikaiakat nyilvánvalóan sosem érdekelte és most sem érdekli, hogy például a Donbasz az orosz–ukrán határ melyik oldalán fekszik. A Kínával szembeni gazdasági háborút tükrözi, hogy az USA betiltotta minden, a mesterséges intelligenciához és a fejlett digitális iparhoz kötődő termék eladását a fő ellenségének, és más országok sem adhatnak el oda ilyesmit, ha a termék akár csak egy kis részben tartalmaz amerikai alkatrészt.
Miután ezeknek a modern csipeknek a 90 százaléka Tajvanról származik, 10 százaléka Dél-Koreából, rögtön értjük, hogy mi van Tajvanon, és az miért olyan fontos
– zárta be végül az események körét.
Az Amerikai Birodalomban az történik, amit a birodalom akar
El vagyunk kábítva, nincsenek kimondva ezek a dolgok, és nem lehet őket kimondani
– jegyezte meg G. Fodor Gábor, az amerikai birodalomépítésről érdeklődve. Schmidt Mária rögtön leszögezte:
Amerika mindig tagadta, hogy birodalom lenne, de most a nevére vette ezt a dolgot, tényleg birodalom, és úgy is viselkedik, mi pedig ennek a birodalomnak a perifériáján vagyunk.
Békés Márton arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedek összes színes forradalmánál világszerte az amerikai geostratégiai érdek került előtérbe. Megemlítette Wesley Clarkot, aki kulcsfigura volt az idei magyar választás előtt a Márki-Zay Péter mögötti amerikai bábáskodásnál és pénzbeli támogatásnál, és ugyanő volt az európai NATO-erők főparancsnoka Jugoszlávia 1999-es NATO-bombázása idején.
Akár minket is lebombázhattak volna. Jugoszláviára bombaeső, nálunk meg pénzeső – ez a különbség az operatív beavatkozások között
– jegyezte meg ironikusan a XXI. Század Intézet igazgatója, aki tart tőle, hogy ez a magyar renitenskedés fog még ellenérzéseket, akár a forint elleni támadásokat, akár az amerikai nagykövettől érkező „kedves” Twitter-üzeneteket kiváltani.
Békés Márton és Schmidt Mária is korholta a Nyugat-Európát vezető politikusokat, akik a legjobb egyetemeket végezték el, mégis ad hoc, felelőtlenül, előkészítetlenül döntenek az életünket húsba vágóan befolyásoló ügyekről.
Eközben pedig már beszélni sem szabad arról, hogy ez a politikai elit alkalmatlan Európa vezetésére
– hangzott el. Egyetlen reményként azt fogalmazta meg Schmidt Mária, hogy amíg az amerikai demokraták Oroszország legyőzése után, addig a félidei választáson előretörésre készülő republikánusok talán Oroszországgal közösen akarnak Kína fölé kerekedni.
Európában én nem hallottam olyan mondatot, amire érdemes lenne odafigyelni
– árazta be a Terror Háza Múzeum főigazgatója a gyenge, lecsúszott EU-t, nem elhallgatva ugyanakkor, hogy az uniónak és a NATO-nak is tagjai vagyunk, és ezen keretek közt, beszorított mozgástérben kell boldogulnunk. Szerinte azt az egy-két dolgot kell kitapintanunk, amiben lehet és érdemes kitartani a pozíciónk mellett, de a nagy egészben meg se kérdeznek minket, nemhogy a válaszunkat nem hallgatják meg.
Egyik félnek sincs visszaút
Az energiaválság terén eldöntött ténynek tartja, hogy Oroszországból nem érkezhet energia Európába, tehát nem marad más út nekünk se, mint a forrásaink diverzifikálása, esetleg az Izrael partjainál feltárt gázmezőkre támaszkodva. Schmidt Mária szavai szerint nincs újdonság a mostani helyzetben; korábban Európa szovjet uralom alatt álló területén voltunk, aztán mi is amerikai uralom alá kerültünk. Ebben elsődleges szerepet játszik, hogy sem Európának, sem külön a tagállamoknak nincs védelmi képességük, és ami van, az is amerikai telepítéssel és irányítással épül ki. Ennek megfelelően az Egyesült Államok elvárja, hogy az Oroszországgal szembeni konfliktusában mögé álljanak az uralma alatt álló területek.
Fő veszélynek azt nevezte a Széchenyi-díjas történész, hogy Hirosima és Nagaszaki, illetve Németország szénné bombázása nyomán világos, hogy amikor a katonai logika, illetve a civilek megkímélése egymással ellentétbe kerül egymással, akkor Amerika nem tétovázik meghozni a kíméletlen döntést. Emiatt Oroszország sem engedheti meg magának, hogy elveszítse ezt a háborút, de persze Amerika se engedheti meg magának az ukrán kudarcot.
A teljes beszélgetés elérhető a Terror Háza Múzeum Facebook-oldalán.
