A PR-stratéga szerint Novák Katalin jól tette, hogy beszélgetett a tüntetőkkel, mert ezzel felrúgta a narratívájukat

Még a tüntetőket is meglepte, hogy az államfő a Sándor-palotánál odasétált hozzájuk és párbeszédet kezdeményezett velük, amire egyébként elmondásuk szerint igényt tartanak. Jól tette Novák Katalin, hogy ezt meglépte?

A köztársasági elnök közéleti szerepéből jól levezethető ez a párbeszédre nyitott attitűd. A politikai pártok felett áll, minden választópolgárt képvisel. Helyes szerepértelmezés az, hogy találkozik velük és meghallgatja őket.

Volt más választása, tekintve, hogy egy éve államfő, ennek alkalmából pedig nyílt napot tartottak a Sándor-palotában, ahol fotózkodni és beszélgetni is lehetett vele, ennek fényében pedig furcsa lenne, ha hátat fordítana azoknak, akik éppen elégedetlenkednek?

Azok, akik feljárnak kordont rázni a budai Várba, ide is úgy érkeztek, hogy médiaeseményt csináljanak az akciójukból. Az eseménnyel azt az értelmezést szerették volna elősegíteni, hogy a hatalom emberei a kordonok mögé szorulva, a néppel nem foglalkozva, annak hangját meg sem hallgatva elszakadtak a hétköznapi emberektől. A tüntetők képviselik a népet, és most elhozták az elégedetlenek hangját a Sándor-palotába is. Ezt az értelmezést sikerült az államfőnek meghiúsítania.

Az a tanár, aki beszélgetett Novák Katalinnal, azt mondta, hogy leereszkedik most hozzájuk. Ha egy magas rangú politikus párbeszédet kezdeményez azokkal, akik elégedetlenek és meghallgatja őket, azt lehet leereszkedésnek minősíteni?

Igen, mivel médiaeseményként tekintenek erre az akcióra, a saját értelmezésüket mondják, annak a szóhasználatnak egyik jellemző szava a leereszkedés. Novák Katalin jó politikusként ezt a szóhasználat mögött megbújó értelmezést azonnal visszautasította.

Kifogásolták, hogy nem tett ígéretet arra az államfő, hogy nem írja alá a státusztörvényt, mert ez komolytalan lenne. Ez valóban komolytalan lett volna, vagy inkább nem akart felelőtlenül ígéretet tenni?

Az államfői szerepből a meghallgatás és a véleményekre való nyitottság fakad. Azt, hogy ő hogyan fog dönteni, az már a saját mérlegelésétől függ. A szerepéből annyi fakad, hogy megköszönje nekik, hogy eljöttek és mindezt elmondták.

A tüntetőknek vagy az államfőnek "hozhatott a konyhára" ez a párbeszéd?

A tüntetők a baloldali választók aktuális hősei, számukra ez egy fontos esemény. De azt látni kell, hogy jelenleg ez egy szűkülő tábor. Pont amiatt, mert a baloldal egy ideje nem azokra a témákra rezonál, amelyek egzisztenciálisan érintik a többséget. Éppen azért igyekeztek olyan témát és akciót választani, amely képes szimpatikussá tenni őket a többség számára. Novák Katalin megjelenése éppen arra volt jó, hogy az akciójuk ne úgy menjen végig, hogy zavartalanul elkészíthessék az értelmezésüket.

Miért más Novák Katalin megítélése az emberek között, mint a fideszes politikusoké, ha egyszer Novák is a Fideszből jött?

Önmagában az államfői szerep az nagyon erős közéleti pozíció. Amennyiben valaki képes azt tartalommal megtölteni és a szerep határait jól megrajzolja magának, akkor a szerep a többi politikus fölé emeli őt. Az államfő olyan közéleti szereplő, akinek a politikai küzdelmek által felvert salakját nem kell elszenvednie. Novák Katalin már a kormányban is az egyik legkevésbé elutasított szereplő volt, hiszen olyan témát vihetett, a családpolitikáét, ami önmagában a politika küzdelmek feletti értéket hordoz magában.

Megfontolandó-e a többi kormánypárti politikusnak is, hogy szó szerint a nép közé menjen meghallgatni a problémákat? Ez veszélyes vagy inkább szimpatikusabbá tesz?

A politikusok nem zárkóznak el a hétköznapi embertől. Fórumokat tartanak, ünnepségeken vesznek részt, a parlamenti képviselőknek fogadóóráik vannak, meghívásoknak tesznek eleget. Az újságírók sétáló riporterei megszólaltatják őket az utcán, a virtuális térben beszélgetnek az emberekkel. Ma már ez az interaktív kommunikáció hétköznapi valóság a választó és a politikus között.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi