A Szentlélek kiáradása – Isten ajándéka és ereje

Az első lépés a Szentlélek kiáradásának megértésében, hogy rájöjjünk, miért volt szükség erre az eseményre. A Biblia szerint a bűn által megtört a kapcsolat Isten és az ember között. Az ember nem volt képes betölteni Isten eredeti tervét és élni azáltal az erejét, amelyet az Ő jelenléte ad. Jézus Krisztus azonban a világba jött, hogy megváltást hozzon és helyreállítsa ezt a kapcsolatot. Az Ő halála és feltámadása által lehetővé tette az embert, hogy újra Isten gyermeke legyen, új életet éljen a Szentlélek erejével.

Az apostolok és a tanítványok az Úr mennybemenetele után várták a Szentlélek kiáradását, ahogy Jézus ígérte nekik. Ez az esemény következett be pünkösd napján, amikor a tanítványok együtt voltak egy házban Jeruzsálemben. Hirtelen viharos szél zúgása és tüzes nyelvek jelentek meg, és mindnyájukra leszállt a Szentlélek. Ezt követően a tanítványok megteltek a Szentlélek erejével és képessé váltak arra, hogy bátran hirdessék az evangéliumot és csodákat tegyenek az Úr nevében. A Szentlélek kiáradása nemcsak az apostolokra korlátozódott, hanem mindazokra, akik hisznek Jézusban Krisztusban. Amikor valaki elfogadja Jézust személyes Megváltójaként és Uraként, a Szentlélek lakozni kezd az életében. Ez az újjászületés és a Szentlélek általi megtérés élménye.

Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezete számol be arról, amikor a Szent Lélek (Szentlélek, bizonyos egyházakban Szent Szellem) először leszállt a 120 tanítványra, akik ennek hatására olyan külső, fizikai megnyilvánulásokat produkáltak, amelyeket a külvilág elsőre nem tudott értelmezni. Péter próféciák bemutatásával adott választ az emberek különféle vélekedéseire, mondván, hogy Isten ígérete teljesedett be a Szent Lélek kitöltésével. Később, a könyv további fejezeteiben végigkísérhetjük, hogy a Szent Lélek még milyen módon töltötte be az apostolokat, illetve a zsidó és a pogány hátterű keresztényeket. A Szent Lélek ma is betölti azokat, akik éhezik és szomjúhozzák a jelenlétét, ennek pedig vannak megnyilvánulásai. Vannak azonban feltételei és akadályozó tényezői is annak, hogy valaki meg tudja-e tapasztalni a Szent Lélek közelségét, vagy sem.

„A szél ott fúj, ahol akar, hallod a hangját, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki lélekből született.” (Jn 3,8)

A Szentlélek oly módon és akkor lép be az életünkbe, ahogyan és amikor akar. Magányban töltött idő, lelkigyakorlat, imaest, virrasztás, vagy bármilyen más idő alkalom lehet arra, hogy a Szentlélek újból kiáradjon az életünkben. A kereszténység történetében világosan megfigyelhető több ilyen jellegzetes kiáradás – a kegyelem és a lelkiség különös mozgalmai ezek, amelyek nagyszámú keresztényt érintenek. Ilyen volt például a negyedik században a sivatagi atyák (és anyák) életével kapcsolatos kiáradás; az olyan lelkiségi mozgalmak, amelyek a bencés, a ferences és a jezsuita rendek alapításához vezettek; a tizennegyedik században a devotio moderna (modern áhítat), amelynek jól ismert könyve a Krisztus követése. Mindenkit másképpen érint a Szentlélek, mert valamennyien egyedülálló személyiségek vagyunk és Isten mindenkivel egyedi módon bánik, de közös jellemzők és közös megtapasztalások felismerhetők. Biztos, hogy Isten minden keresztényt meghív arra, hogy lélekben megújuljon, hogy megtapasztalja a Szentlélek bizonyos fokú alapvető kiáradását az életében, hiszen a Szentlélek minden keresztény életében fújni akar. Jézus a tökéletes életével és tökéletes üdvözítő munkájával kiérdemelte, hogy az emberi természetével belépjen Isten jelenlétébe, ott felmagasztaltatott és jogot kapott arra, hogy főpapként „szellemben és tűzben keresztelje” az embereket, azaz kitöltse ránk a Szent Szellemet. Ezzel egy új korszakot indított el: Isten dicsősége, amely korábban zárva volt az emberek előtt, ezzel kinyílt. Ha az emberek megtérnek és lecserélik a romlott természetüket Krisztuséra, akkor új természetet kapnak és be tudják járni azt a pályát, amelyet Jézus Krisztus is megtett, mert elérhető lesz számukra Isten Szelleme, aki segíteni fogja őket ebben.

A kereszténység kátyúban van ma, de hitünk szerint Isten meg tudja eleveníteni a beszédét azon hívők szívében, akik veszik az Igazság Szellemét, mert az Ige és a Szent Szellem elválaszthatatlan egymástól. Viszont nagyon sok olyan nyomás és befolyás éri a keresztényeket, amelyeknek fő célja pont az, hogy a Szent Szellemtől elidegenítsék őket. Egyik próba jön a másik után, fontos megérteni, hogy ezekben a legnagyobb menedék a Szent Szellemmel való betöltekezés. Ő elviselhetővé teszi még az elviselhetetlent is.

Keresztelő János már megmondta, hogy a Krisztus „Szent Szellemben és tűzben meríti majd alá a hívőket”, ami lényegében Jézus főpapi szolgálatát jelenti. Ez a szolgálat a történelem során sosem állt le, maximum azért szorult háttérbe a Szent Szellem személye az egyházban, mert az emberek elfordultak tőle. Már a XX. században elindította Isten a Szent Szellem kitöltésének egy új hullámát, mert látta, hogy milyen nehéz idők jönnek, ez pedig folytatódik a XXI. században is, mert Isten fel akarja készíteni a keresztényeket a vele való találkozásra. A Szent Szellem nem látható, olyan, mint a szél, de amikor kiárad, akkor láthatjuk, hallhatjuk a megnyilvánulásait az embereken keresztül. Ezek a megnyilvánulások sokak számára furcsák lehetnek elsőre. De a Szent Szellemmel való betöltekezés a kereszténnyé válásban egy alapesemény. Azért fontos, hogy minden keresztény betöltekezzen a Szent Szellemmel, mert Isten általa írja be az ember szívének a hústáblájába az ő igazságát, ezáltal tud létrejönni az ember szellemében Isten ismerete. Jeruzsálemben egy hatalmas dolog történt ezen az ünnepen. A Szentlélek ilyen mérvű és erejű kiáradására az emberiség történetében addig soha nem került sor. Bár a zsidó nép azelőtt is ünnepelte a Pünkösdöt a Hetek ünnepeként, a keresztyén világ ezt a napot azóta az első Pünkösdként emlegeti.

„S lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.” (Apostolok Cselekedetei 2, 2–4)

Ebben az igeszakaszban látható, hogy pünkösdkor, amikor a Szent Szellem leszállt, volt hangja, tűzként jelent meg, hasonló formában, mint amilyenben az Atya mellett van fent a Mennyben. Ezután, mivel éhség volt a jelenlevők szívében, a Szent Szellem betöltötte őket és elkezdtek nyelveken szólni, illetve a folytatásból tudjuk, hogy különféle egyéb megnyilvánulások is lehettek, mert a külvilág részegnek vélte őket. Az Apostolok Cselekedetei 2, 12–13 szerint ezek a megnyilvánulások keltették fel az emberekben az érdeklődést a Szent Szellem iránt, Péternek ez adott lehetőséget arra, hogy evangelizáljon feléjük. Az Apostolok Cselekedetei 2, 14–21-ben elmondja, hogy ez a Szent Szellemmel való beteljesedés, amelyet előre megígért az Isten a prófétákon keresztül.

„És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.” (Apostolok Cselekedetei 2, 17–19)

Az, amit Péter itt mond, az Isten egyházra vonatkozó programja; a Szent Szellem kiáradásának meg kellett, hogy történjen. Nemtől, kortól és társadalmi státusztól függetlenül terve az Úrnak, hogy a Szent Szellemet kitöltse azokra, akik kérik és szomjazzák az ő közelségét. Továbbá terve Istennek az is, hogy akik veszik a Szent Szellemet az Úr akarata szerint, azok prófétáljanak, látomásokat, álmokat kapjanak az Úrtól, illetve csodákat is ígér Isten. Az, hogy ezek a világtörténelemben nem látszódtak meg eddig, nem Isten hajlandóságán múlt. Jézuson ez nem múlott: mindig is kész lett volna betölteni az embereket Szent Szellemmel, ha az emberek igényelték volna és kérték volna tőle a Szent Szellemet. Már elkezdődött ebben egy áttörés, be fog teljesedni Isten beszéde, ezért prófétai időben élünk.

Az Apostolok Cselekedetei 10, 44–48 azt írja le, hogy Kornélius házanépére hogyan szállt le a Szent Szellem. Kornéliusról olvassuk, hogy már a keresztsége előtt buzgón kereste Istent, majd egy angyaltól kijelentést kapott, hogy keresse fel Pétert, hogy imádkozzon értük a Szent Szellem keresztség miatt. Az volt a jele itt annak, hogy betöltekeztek az emberek Szent Szellemmel, hogy elkezdtek nyelveken szólni. Innentől megkérdőjelezhetetlen volt az apostolok számára, hogy Isten a pogányokat is hívja megtérésre. Az Apostolok Cselekedetei 19, 1–7-ben Pál imádkozott kézrátevés által Korinthusban az emberekért, akik csak vízkeresztségben vettek részt, Szent Szellem keresztségről pedig még nem is hallottak. Miután vették a Szent Szellemet, elkezdtek nyelveken szólni és prófétálni is. Nem szabad megnyugodni abban az állapotban, amikor az ember a hétköznapi élet terhei miatt eltávolodik Istentől. Törekedni kell arra megállás nélkül, hogy ismét közösségbe kerüljünk a mindenhatóval.

A pünkösd tehát nem csupán egy ünnep, hanem emlékeztető arra, hogy a hívők készen állnak arra, hogy a Szentlélek ereje és jelenléte átformálja és megerősítse őket a keresztény életben. Ez az ünnep arra ösztönöz bennünket, hogy nyitottak legyünk a Szentlélek vezetésére és irányítására, és használjuk fel az általa adott ajándékokat hitünk építésére és mások szolgálatára.