Pesti Srácok

Iványi kiprédikálta a kritikára vetemedő Telexet

Iványi kiprédikálta a kritikára vetemedő Telexet

Csaknem kiátkozta a Telexet a baloldal díszegyháza, amiért a liberális hírportál le merte írni: Iványiéknak a folyamatosa baloldali hisztériakeltés mellett, vagy inkább helyett B-tervet is kellett volna készíteniük, hogy ne görgessenek maguk előtt idővel egyre duzzadó, kilátástalan adóssághalmazt. Az ominózus cikknek nemcsak Bartus László, Gyurcsány Ferenc hírhedt házitollnoka és a DK-s propagandaportál, a Nyugati Fény ment neki, de maga Iványi Gábor is kiprédikálta őket, azt állítva: a Telex egyenesen azt sugallta, hogy nem érdemes nekik adományokat adni, mert nem érdemes.

A Telex hosszú cikkben foglalkozott nemrégiben Iványi Gábor egyházával, a Magyar Evangéliumi Testvérközösséggel (MET) és a vele szervesen ízesült Oltalom Karitatív Egyesülettel. Az írás megpróbálja feltárni, hogy a politikai vonatkozásokat félretéve mi is áll Iványiék milliárdosra duzzadt köztartozásai mögött (többek közt a munkáltatói járulékfizetések elmaradása miatt), és amelynek egyik okát az egyházi státusz 2011-es elvesztésében jelöli meg a cikk, bár árnyalja is a képet.

E tekintetben jelent újdonságot a cikkben megszólaló Ónodi Istvánnak, a MET és az Oltalom Karitatív Egyesület (OKE) gazdasági igazgatójának, valamint Meleg Sándor szociális munkásnak, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnökének nyilatkozata. Ónodi István a cikkben arról beszélt, hogy az egyházi többlettámogatás elvesztése azért volt nagy érvágás a MET-nek, mert addig ez tette ki a bevételeik közel 40 százalékát. Mint kiemelte, ezt is bizonyítja, hogy 2010-ig nem volt semmilyen tartozásuk, igaz, félre sem tudtak tenni. A gazdasági igazgató azt is hozzátette: álláspontjuk szerint – amelyet az Alkotmánybíróság döntése is alátámaszt – az állam visszamenőleg tartozik a szervezetüknek a kieső pénzzel, amelyet tetézett az is, hogy az egyházi státuszuk elvesztésével az egyházaknak járó 1+1 százalékos felajánlásokat sem kapták meg sokáig, igaz, ezt utóbb visszakapták.

NAV-os razzia Ivényiéknál. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
PestiSracok facebook image

Balról jött a kritika

Meleg Sándor a téma kapcsán (amelyről különben külön véleménycikket is írt, a Telex is ezért szólaltatta meg) igyekezett árnyalni a kérdést. Egyik megállapítása szerint eleve igazságtalan, hogy a szociális ellátórendszer állami finanszírozásában előnyt élveznek az egyházi szervezetek, vannak ugyanis olyan, nem egyházi hátterű szociális szervezetek, akik enélkül is képesek megállni a saját lábukon. E véleményét talán nem kommentálnánk külön, inkább tűnik belső szakmai vitának, mintsem egyházellenes hozzáállásnak.

Ami inkább érdekes, hogy Meleg azt is kiemeli: az államot semmi nem kötelezi, hogy akár egy egyházzal is szociális munka ellátására szerződjön (az ilyen szerződéseket is 15 évenként kell megújítaniuk), a törvény ugyanis ezt csak lehetőségként és nem kötelességként írja elő az államnak. Meleg meglátása szerint a törvény ilyen megfogalmazása egy lehetőség a kormány számára, hogy szelektáljon az egyházak között, ha viszont ez így van, akkor a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke szerint Iványiéknak kellett volna egy B-tervet is készíteniük, eleve felkészülve arra, hogy a kormánnyal nem fognak tudni megegyezni.

Mint a Telex kiemelte, Meleg véleménye szerint Iványiéknak „irreális volt azzal számolniuk, hogy meghátrálásra kényszeríthetik a kormányt, és talán egyszer megkapják az elmaradt, megítélésük szerint nekik járó támogatásokat. Nem lett volna szabad erre alapozni az intézmények működtetését, vészforgatókönyvet kellett volna kidolgozniuk, mondta. Főleg, mivel a magas alapkamat miatt évente akár százmillióval is nőhet a MET adóssága.” Ezt az állítását azzal is megfejeli, hogy hosszú távon fenntarthatatlan a MET jelenlegi finanszírozása adományokból. A B-terv hiányát egyébként maga Ónodi is elismerte a cikkben, amikor arról nyilatkozott: „nem láthatták előre, hogy adósságspirálba kerülhetnek, mivel csak 2017-ben vált világossá, hogy nem fogják megkapni a szóban forgó támogatásokat”. Ugyanakkor azt is kiemelte: az fel sem merült, hogy amiatt bármelyik intézményük működtetését feladják.

Kérünk áldást Bartus Lászlóra

A történet akár itt meg is állhatott volna, ha Gyurcsány Ferenc legállhatatosabb propagandistája, a méltán hírhedt Bartus László az Amerikai Népszavában neki nem ront a Telex cikkének és az abban megszólalóknak. Bartus állítása szerint a cikk alapvetően azt sugallja, hogy „Iványi Gábornak engedelmeskednie kellett volna Orbán Viktornak” és át kellett volna adnia az általuk működtetett szervezeteket. Ráadásul a cikk szerinte egyenesen arra buzdít, hogy „ne adjanak semmit a szociális munkára Iványi Gábor egyházának, mert nem érdemes”, és maga az írás is csak azért született, hogy „mielőtt a szuverenitástörvényt kiterjesztik a sajtóra is, a Telex bebiztosítsa magát, hogy Orbán ne tegye lapátra őket”. Ami valóban meghökkentő, hogy a cikk megjelenését követően Iványi Gábor egy igehirdetésben ismételte el Bartus véleményét, azt tényként közölve.

Mivel azonban sem a Telex cikke, sem Meleg nem állít olyat, hogy nem érdemes Iványiéknak adományokat adni, Meleg is csak annyit állít, hogy a MET finanszírozása a jelenlegi formájában nem fenntartható, így Iványi az igehirdetésben valótlanságokat állít, nem mellesleg áldást kérve Bartus Lászlóra. A kettős beszédet jól példázza különben, hogy az említett Telex-cikkben a MET és az Oltalom Karitatív Egyesület gazdasági vezetője is megszólal, tehát Iványiék tisztában voltak az írás tartalmával annak megjelente előtt. Amit a Telex cikke sugallhat, hogy Iványiék nem álltak a realitások talaján, amikor engedték, hogy tartozásaik egyre jobban feldagadjanak, olyannyira, hogy mára beláthatatlan, hogyan keverednek ki az adósságcsapdából, ezért kellett volna még időben, felelős gazdálkodóként B-tervben is gondolkodni. A kritika igazságtartalmát az olvasókra bízva azt azért érdemes megjegyezni, hogy a gazdálkodást érintő kritikai hangokra hisztérikusan reagáló Iványi-kör ismételten elköveti azt a hibát, hogy politikai irányba tolja el a vitát, ahelyett, hogy a realitások talaján állva nézne szembe a helyzettel.

Kémia. Fotó: MTI/Kallos Bea

Milliárdokból tengődnek

Azt már csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy portálunk is beszámolt a parlament.hu-n megjelent dokumentumról, amelyből kiderült: Iványiék 2010 óta mintegy huszonhat és fél milliárdból gazdálkodtak. Jelesül:

  • a Magyar Evangéliumi Testvérközösség 2010–2022 között csak a köznevelési intézményei után összességében több mint 15 milliárd forint állami támogatást kapott (ebből közel 14 milliárd forintot 2012–2020 között, tehát az egyházi státuszától „megfosztás” időszakában);
  • köznevelési és szakképzési feladatellátásra 2023-ban 1,8 milliárd forintot kaptak;
  • szociális intézményeik után 2012–2022 között 5,4 milliárd forint állami támogatást kaptak, 2023-ban ennek mértéke 963 millió forint volt.

Ezeket a támogatásokat egészítette ki az 1+1 százalékból befolyó pénz, illetve, hogy Iványiék kétszer is sikeresen támadták meg jogi úton a magyar államot, szintén milliárdokat bezsebelve.

Vezetőkép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)