Orbán Viktor: a migráció és a terrorizmus kéz a kézben jár (Visszanézhető!)

Nyilvánvaló, hogy van egy jelenség, miszerint a migránsok egyre agresszívebbek, gyakrabban alkalmaznak egymással szemben, és a határőreinkkel szemben is erőszakot, és egyre durvább eszközökkel próbálnak átjutni a határvédelmi kerítésen. És emögött a radikalizálódás mögött valójában terrorszervezetek megbízottai, aktivistái állnak, tehát nem magától radikalizálódik, súlyosbodik, erőszakosodik a helyzet a déli határainknál, hanem ezt kiképzett emberek fűtik, alakítják, szervezik. Ez a legfontosabb jelentés.

Ha migrációra gondol az ember, akkor különbség van akinek van gyereke vagy nincs gyereke. Ez meggyőződésem. Akinek nincs gyereke, az egy saját személyes ügyként gondol a migrációra. Szeretne ő olyan országban élni, ahol migránsok is vannak. De akinek van gyereke, és azért mi vagyunk többen, azt hiszem. Mi azon gondolkodunk, hogy és milyen országot hagyunk a gyerekeinkre. És vannak azok a szülők, akiket nem érdekel, hogy eladósítják a családot, hogy zűrzavar, kupleráj, rendetlenség van a családban, majd a gyerekek boldogulnak, ahogy boldogulnak, és vannak szülők, akik meg azt gondolják, hogy hát valami rendezettséget, a jó élet esélyét legalább hagyjuk már a gyerekeinkre. És én is mindig erre gondolok. Én azért nem engedek egy tapodtat sem, tehát én hajlíthatatlan vagyok migráció ügyben.Nem az a kérdés, hogy a következő 20-30 évben majd belebotlok-e migránsokba Budapesten, hanem az a helyzet, hogy ha egyszer beengedjük őket, többet nem lehet kitenni. És ez azt jelenti, hogy a gyerekeink nem úgy, mint én öregesen, hanem az egész életüket, az unokáink meg még azután több nemzedék az életét olyan világban fogja leélni, ami nem lesz jó, ami bizonytalan lesz, ami terrorcselekményekkel, bűnözéssel, gázai mini gettókkal lesz tele, és ezt nekünk, akik most felnőttek, még meg tudjuk a módunkban megakadályozni.

Ezt meg kell tennünk, ez nemcsak magunk miatt, hanem a gyerekeink miatt is. Ezért itt nincs pardon, én a magyarországi baloldalt azért nem értem ebből a szempontból, mert lehet ugyan, hogy nem értünk egyet konkrét kérdésekben. De az, hogy ők migrációpártiak, és Brüsszelben folyamatosan mindent megszavaznak, ami a migrációt segíti elő, és nem jut eszükbe, hogy milyen országban fognak élni az ő gyerekeik is. Ez, amit föl nem foghatok.

Ez az, amit mindenképp el kéne kerülni, és itt szeretnék egy nemzeti egységet létrehozni, de egyelőre az ellenzék, vagy inkább azt mondanám, hogy a baloldal, de a Jobbikot is idesorolom, akinek a vezetője minden alkalommal minden migrációpárti indítványt megszavaz Brüsszelben. Sajnos nem jön létre egység, ezért nekünk a többségnek ki kell tartani a magyar érdekek mellett.

Hálát adok a Jóistennek, hogy nem arról kell gondolkodnom, hogy mit kell tenni egy olyan országban, amelyben már ott él a lakosság 10-20 százalékát kitevő migrációs közeg, vagy közösség. Mert nem tudom, hogy megtalálnám-e a választ, vagy megtalálnánk-e közösen együtt a választ egy ilyen helyzetre. Nekünk azért kell hálát adnunk, mert helyén volt az eszünk, meg a szívünk, amikor kellett.

Amikor egész Nyugat-Európa arról beszélt, hogy a migráns szép, a vele való együttélés csupa jó dolgot fog hozni, ennek valójában előnyei vannak, hogy erkölcsös és emelkedett ember csak a migráció mellett érvelt. Ezt még keresztény alapon is hallottam ezeket az érveket, akkor kellett, hogy a szívünk és az eszünk a helyén legyen. És ott is volt. Mert most mi ugyanabba a cipőbe járnánk, mint a nyugatiak. Én nem tudom, ott mi a megoldás. De ez nem is az én dolgom. Meg nem is a mi dolgunk. Ha lesz valami jó ötletük, szívesen segítünk nekik. Nekünk az a dolgunk, hogy mi, akik ezt a hibát nem követtük el, nehogy ugyanabba a helyzetbe kerüljünk, mint ők, vagyis ez azt jelenti, hogy ne engedjük, hogy ránk erőszakoljanak olyan politikát, amely őket tönkretette. Az igazi feleség ebben a dologban nem az, hogy ők rosszul csinálták, mi meg jó, hanem az a feleség az egészben, hogy ők azt, amit rosszul csináltak, ránk akarják erőltetni. Én mindig elmondom, hogy nekünk van egy tolerancia ajánlatunk. Elmondom a németeknek, a franciáknak, a brüsszelitáknak, hogy csináltátok, ahogy csináltátok, csináljátok, ahogy csináljátok. Mi nem akarjuk nektek megmondani, hogy az jó vagy rossz.

Nem akarunk mini Gázákat Budapest kerületeiben. És nem akarunk terrortámadásokat, bandaháborúkat, meg mindazt, amit látunk a nyugat-európai nagyvárosokban. A baj az, hogy ezt nem fogadják el.

Magyarország tolerancia ajánlatát rendszeresen visszautasítják, és azt mondják, hogy egész Európában egységes migránspolitikának kell lenni, és annak olyannak kell lennie, mint Európa nyugati felében. Ezért most ide akarják küldeni a saját migránsaikat, migráns gettók felépítésére akarnak kényszeríteni, és egy jogot keletkeztetnek Brüsszel számára, hogy veszélyhelyzetre hivatkozva bármikor, bármennyi migránst ide küldjön Magyarország. Most ez ellen kell harcolni.

Két eszközünk van. Először is van a Nemzeti Konzultáció és a Nemzeti Egység. Kétfrontos harc van, meg kell védeni a déli határőrök kerítését és az ország határait szó szerint, és meg kell védeni a pozíciónkat, az álláspontunkat Brüsszelbe. Ez az egyik harc. A másik, hogy ezeket a magyar jogszabályokat is folyamatosan meg kell vizsgálnunk, mert ahogy a nyomás erősödik, a migrációs nyomás, úgy kell ehhez alkalmazkodni a magyar jogrendszernek is. Ami eddig fönnállt, vagy most még fönnáll jogi helyzet, ez alkalmas volt eddig. A 15-ös válságot jól kezelte, a Brüsszellel vívott csatáknak egy jó eszköze volt, de a migrációs nyomás nő, és ilyenkor szigorítani kell a jogszabályokon. Tehát idegenrendészeti szigorításra van szükség.

A népszavazás, a parlamenti választás, a nemzeti konzultáció mind a közös cselekvés képességét adja, illetve erősíti meg Magyarország számára ez az értelme a konzultációnak.

Van egy történelmi horizont, miért hoztuk létre egyáltalán az Európai Uniót? Azt azért hoztuk létre, hogy béke és jólét legyen Európában. Ma háború van Európában, békétlenség van Európában, és a világ nagy gazdasági blokkjai, Kína, Ázsia, Egyesült Államok versenyfutásában. Mi lemaradunk. Tehát ami ma történik, az nem az, amiért létrehoztuk az Európai Uniót. Ezért van egy történelmi érvünk arra, hogy miért kell mindenképpen változás Brüsszelben. De a brüsszeli vezetés az ráadásul olyan rossz konkrét döntéseket hoz, amelynek mindannyian megisszuk a levét. Ennek az egyik példája a migráció. De van itt még néhány, most éppen Ukrajna európai uniós tagságáról van szó, az ukrán-orosz háborúhoz való viszonyról van szó, itt mind rossz döntések születnek. Az a vezetés, amelyik ma Brüsszelben van, az egy globalista elit megbízását teljesíti, tehát ők nem a mi embereink. Tehát amikor látjuk a brüsszeli bürokratákat a tudósításokban, azt ne gondolja egyetlen magyar sor, hogy ők azok, akiket mi tettünk oda, és ők a mi érdekeinket szolgálják. Ezek olyan emberek, akik nem azt csinálják, amit mi szeretnénk. És nemcsak nem azt csinálják, amit a magyarok szeretnének, hanem azt sem, amit általában az európai emberek. Az emberek nem akarnak migrációt, nem akarnak háborút, nem akarnak békétlenséget. Jól megtervezett zöld átmenetet akarnak, nem olyat, ami tönkreteszi az iparukat. Számos példát tudok mondani. Tehát én biztosan tudom állítani, hogy az a vezetés, amelyik ma Brüsszelben van, azt foglyul ejtette egy globalista elit, pénzügyi csoportok, nagy gazdasági erőcsoportok, és a döntéseiket ezeknek a csoportoknak az érdekei motiválják, nem pedig a magyar, német, francia vagy éppen olasz emberek érdeke. Ezért kell változást elérni. Nem az Unióban kell lenni változás, mert az Unió mi vagyunk. Az önellentmondás lenne, amire szükségünk van, a brüsszeli bürokraták világában kell egy változást elérni, hogy ők végre azt tegyék, ami az európai emberek érdeke.

Az amerikaiak beléptek ebbe a játszmába, és azóta nem az elszigetelés, lokalizálás, lehatárolás az irányvonal, hanem a kiterjesztés. Egyre többen vonódnak be, egyre több fegyvert szállítanak, egyre több pénzt költenek el, egyre több hitelt vesznek fel az európaiak és küldik át Ukrajnába. Tehát azt kell mondanom, hogy globalizálódik a konfliktus. Ez nem érdeke szerintem Magyarországnak, hogy az ukránoknak mi az érdekük, azt meg majd eldöntik ők, de azt is megkockáztatom, hogy Európának sem érdeke, ami történik, tönkretesz bennünket. Az orosz-ukrán háború tönkreteszi Európát. Az, amit most csinálunk, fenntarthatatlan. Nem szabad folytatni, ezért Magyarország nem támogatta a fegyverküldést sem, és most sem támogatom, hogy a magyar adófizetők pénzét elküldjük Ukrajnába. Humanitárius segítséget szívesen adunk, hiszen mi is emberből vagyunk, van szívünk, keresztény ország vagyunk, ahol lehet, ott és kell, ott segítünk, de az, hogy mi tartsuk el az ukrán államot, hogy a mi pénzünkből vett fegyverekkel harcoljanak, az Magyarország számára nagyon súlyos, a gazdasági csőddel egyenlő következményekkel járna. Ezért én ehhez nem járulok hozzá, még nemzeti kormány van, ez nem is fog megtörténni.

Ukrajna olyan messze van az európai uniós tagságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Itt ellen kell állnunk. Úgyhogy lesz egy nagy vitánk gazdaságpolitikai kérdésekben is. Ez hosszú vita lesz, ez nem a következő másfél hónap ügye, ez inkább 24 januárja és 24 szeptembere közötti időszaknak lesz a nagy kérdése, de azért összefügg a júniusban esedékes európai választásokkal. Egy jó, értelmes, két lábbal a földön álló európai vezetéssel meg tudunk egyezni szinte minden kérdésben, de ez nem a mostani vezetés, ezt le kell váltani, és kell egy új, Magyarország számára szerencsésebb, jobb és barátibb európai uniós vezetés Brüsszelben.