Harmadfokon, jogerős ítéletre vár az "utolsó Szeviép-vezér" (PS-videó!)
Harmadfokon folytatódik a közel másfél évtizede tartó Szeviép-per. Ezúttal már csak a harmadrendű vádlott, P. László állt ítészek elé a Debreceni Ítélőtáblán, miután az első rendű vádlott a büntetőeljárás során meghalt, s a másodrendű, B. Sándor egyébként rendkívül enyhe, de elmarasztaló ítélete már másodfokon jogerőre emelkedett. A Szeviép Zrt., mint szegedi nagy építőipari vállalkozás a baloldali kormányok idején egymás után nyerte az állami és önkormányzati megrendeléseket, több tízmilliárd forint értékben. Majd 2010-re úgy kezdődött el a csődeljárása, hogy a cégbirodalom ezt megelőzően több száz, az M43-as autópálya építésén és a szegedi villamos felújításban dolgozó alvállalkozóját nem fizette ki. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor több milliárd forint értékben kölcsönzött többek közt saját érdekeltségű cégeinek, amelyek ugyancsak fizetésképtelen állapotban voltak. És nem csak azoknak. Kölcsönöztek olyan cégeknek, magánszemélyeknek is, amelyek tevékenységének köze nem volt a Szeviéphez. A vádhatóság legutóbbi indítványa szerint épp ezért nem is csak a csődbűncselekmény, hanem a sikkasztás bűnténye is megvalósulhatott. Ezt azonban már csak P. László esetében mérlegeli a harmadfokon eljáró bíróság.
Első fokon még mind a három vádlottat bűnösnek találta a Szegedi Járásbíróság és több évi letöltendő börtönre ítélte őket, másodfokon a Szegedi Törvényszék mindenkit felmentett. A hatályon kívül helyezett másodfokú ítélet és a PestiSrácok.hu által kirobbantott szegedi bírósági botrány hatására került az ügy Debrecenbe. Indokolásában a tanácsvezető bíró kifejtette, hogy a bizonyítás sok esetben következetlen, az ügy egy része felderítetlen. Egyébként a bíróság szerint a kölcsönök nagy része nem is kölcsön volt, hanem leányvállalatok működésének “előfinanszírozása”. A másodrendű vádlottat, B. Sándort egyedül egy 2,5 milliós kölcsön miatt mondták ki bűnösnek.
A törvényszék indoklása szerint a többi vádpontban azért nem állapítható a terheltek bűnössége, mert a vádban szereplő cselekmények jelentős része csődbűncselekmény megállapítására nem alkalmas. A másodfokú bíróság a két vádlott vagyonára elrendelt zár alá vételt feloldotta, figyelemmel arra, hogy az elrendelésének oka megszűnt. Mivel a másodrendű vádlott ítélete bűnösség megállapítás tekintetében első és másodfokon egyezett, az az ítélet már másodfokon jogerőre emelkedett. P. László ítélete azonban ellentétes volt első és másodfokon, így megnyílt az út a harmadfok előtt. Így került az ügy a Debreceni Ítélőtáblára, azonban már csak egy terhelttel a vádlottak padján.
A vádhatóság bűnösségmegállapítás érdekében nyújtott be fellebbezést. Indítványában az ügyészség arra is rámutatott, hogy csődbűncselekmény mellett sikkasztás bűntette is megvalósult álláspontja szerint, mivel az Szeviép nem csak saját leányvállalatait hitelezte a fizetésképtelenség idején, vagy azzal fenyegető helyzetben, hanem olyan magánszemélyeknek, cégeknek is nyújtott kölcsönt, amelyekhez a Szeviép tevékenységének semmi köze nem volt...
A védelem álláspontja szerint harmadfokon a tanácsnak már csak azt kell vizsgálnia, hogy a másodfokú eljárás minden szempontból jogszerű, megfelelő volt-e, minden részletet teljeskörűen értékeltek-e. Ők azt gondolják természetesen, hogy igen, ezért a másodfokú ítélet helybenhagyását kérték.
Eltűnt a (köz)pénz, tönkrementek az alvállalkozók, mégis a románok a felelősök?
P. László az utolsó szó jogán többek közt azzal érvelt, hogy mér a szakértők és a vádhatóság is úgy látja, hogy a terhükre rótt bűncselekmények 75 százalékát nem ők követték el, akkor a maradék huszonöt százalékban miért lett volna más a döntési a mechanizmus. A harmadrendű vádlott arra is rámutatott, hogy az igazgatóság minden döntését egy éves előkészítő folyamat előzte meg. A cégben pedig szigorú hierarchikus rendszer működött. A vezérigazgató felettese volt a közgyűlés. A kifizetések engedményezése vezérigazgatói jogkör volt. Ő a beruházások, projektek vezetésével foglalkozott. Az utolsó szó jogán mondott beszédében a volt Szeviép-vezér kitért arra is, hogy a Szeviép Zrt. még a csőd előtt sem volt veszteséges. Azért mentek csődbe, mert egyes munkáikat sem a román állam, sem a magyar állam nem fizette ki. Ha összeadják a Szeviép leszámlázott, ki nem fizetett munkáinak az összegét, kintlévőségeiket az meghaladja a 9 milliárd forintot és akkor még több száz millió forint értékvesztés is őket igazolja.
Ha tudtuk volna, hogy pofont kapunk, nem megyünk oda
-fogalmazott P. László. Szerinte aki olyan állításokat tesz róluk, mint ami a vádiratban szerepel, az nem a gazdaság területén dolgozik. Ott ugyanis az a realitás, hogy gazdasági válság idején, fenyegető helyzetben a beruházás mutathat kivezető utat. A debreceni Ítélőtábla a jogerős ítéletet február elsején hirdeti ki. Ezt követően a terhelt Kúriához még fordulhat jogorvoslatért, de annak halasztó hatálya nincs.
