Most vagy soha! – Mától vetítik szerte a Kárpát-medencében Rákay Philip nagyon látványos Petőfi-filmjét (fotógaléria a bemutatóról!)

Magyar ugar 2024. március 14. 11:40

Szerda este a fővárosi Aréna Pláza mozijában, három teremben, kilencszáz meghívott vendég előtt mutatták be a Most vagy soha! című történelmi kalandfilmet (egyesek szerint akciófilmet). Az alkotás Petőfi, Jókai, Vasvári és a többi márciusi ifjú nagy napját, a forradalom kitörését dolgozza fel, annak előestéjével. Klasszikus történelmi filmet senki ne várjon, hiszen a legnagyobb hollywoodi produkciókban is közreműködő magyar művészek olyan akció- és fantáziadús munkát tettek le, amely valóban inkább a kereskedelmi mozikba vagy a Netflixre való, viszont a kényesebb ízlésű olvasóinknak is bátran ajánlom, hiszen már csak a kiváló színészi alakítások és a reformkori Pest–Buda meghökkentően látványos megidézése okán is érdemes megnézni a Most vagy sohát!, de a helyenként már-már musicalszerű és mindvégig sodró lendületű film erősen felébreszti a nemzeti összetartozás érzését is.

Hozzám hasonló, elvont művészfilmekhez és szép, klasszikus drámákhoz szokott olvasóink nyilvánvalóan ugyanazzal a furcsa kedvvel hagyják majd el a mozitermet, mint én tettem: talán kicsit sok az akció és a dübörgés a Rákay Philip által megálmodott műben, de azt nem lehet elvitatni, hogy a 6,1 milliárd forintos költségvetésnek megfelelő munkát és annál is több kreativitást bőven beletették az alkotásba. Hatásos és látványos, minden apró részletre korhűen ügyelő képeket látunk, és nem fukarkodtak a nagytotálokkal sem: a bárkákkal, gőzhajókkal teli Dunán ott feszül a hajóhíd, de a háttérben már épül a Lánchíd is. Nagyon érdekes a budai palota Hauszmann-átépítés előtti képe és a Nemzeti Múzeum környéki, Kálvin téri piaci forgatag, a szűk, mocskos, mozgalmas pesti utcák és (azok kontrasztjaként) a polgári lakások, a Pilvax, vagy a jogi egyetem szépen kimunkált világa.

Az első kritikákból is visszaköszön, hogy számos újságíró túlzásnak tartja az akciófilemes jeleneteket, és bennem is felmerült a kérdés, hogy miért nem volt önmagában elég feszült és lendületes annak a dicső 1848. március 15-i napnak a története, továbbá miért volt szükséges Szendrey Júliából a Petőfi életére törő, kegyetlen Farkasch nevű drabális titkosrendőrrel szuperhősként megküzdő Jeanne d'Arcot csinálni, és kettőjük viaskodását a szent és valós történelmi drámánkkal párhuzamosan végigfuttatni, de maradjunk abban, hogy ez a film valódi hollywoodi közönségfilm, és nem a kritikusoknak, meg az újságíróknak készült, hanem a legszélesebb közönségnek. Az pedig remélhetően imádni is fogja a monumentális mozit. Hadd emlékeztessek rá, hogy amikor Bereményi Géza megcsinálta a gyönyörű Hídembert Széchenyi gróf életéről, akkor pont azon fanyalogtak a mindig fanyalgók, hogy nincs benne elég akció és túl statikus a film – pedig nem volt az.

Talán Szentesi Zöldi László kollégám fejezte ki legjobban az élményt a bemutató után:

Sok mindent írhatnék róla, de inkább mindenki nézze meg, akit érdekel, nem mondok előre semmit. Talán csak annyit – a pozitív oldalról – hogy ilyen látványvilágot, korhű díszletet magyar filmben még nem láttam.