Árulók és puccsisták - Így bukott meg húsz évvel ezelőtt Medgyessy Péter
Medgyessy Péter napra pontosan húsz éve, 2004. augusztus 19-én lengette be először esetleges lemondását, bár utána napokig győzködték a maradásról, végül augusztus 25-én hivatalosan is benyújtotta a távozásáról szóló dokumentumot az államfőnek. Az egykori szocialista miniszterelnök mindössze 857 napig volt kormányfő.
Húsz évvel ezelőtt az MTI reggeli hírei között ugyanis talán kissé megbújva, de szerepelt egy lapszemle is, amely a Népszava aznap reggel megjelent írását taglalta. Ebben már arról írtak, hogy koalíciós válság alakult ki Medgyessy Péter kormányátalakítási terveiből. A kormányfő több miniszterét is leváltotta volna a tervei szerint. Ekkor még nem volt sejthető, hogy a megválasztott miniszterelnök le fog mondani a bársonyszékről.
Ugyan 19-én délelőtt még maga a fő érintett próbálta megmagyarázni a helyzetet, és kijelentette, hogy „nincs itt az idő, hogy távozzon a politikából, az SZDSZ-szel pedig a lehető legkomolyabban együtt kíván működni”, de hamar más irányt vettek a történések. Aznapra ugyanis már egyértelműen látszott, hogy a kormánykoalíció, azaz a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) nem tudja folytatni a közös kormányzást Medgyessy Péter miniszterelnökkel az élen.
Az egyeztetésekből aztán ultimátum született, a kormányfő bejelentette, hogy augusztus 27-ével lemond, ha előző estig nem biztosítja a bizalmáról az SZDSZ vezetése. Ez azonban nem történt meg.
Érdekes, de a későbbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc neve ekkor, az első napon fel sem merült mint lehetséges utód. Őt először másnap, augusztus 20-án a később elhunyt egykori pécsi polgármester, Toller László dobta be, amikor az ünnepnapon úgy nyilatkozott, hogy szerinte Kiss Péter nem képes előregördíteni a párt szekerét. Toller egyébként az egész miniszterelnök-jelölti botrány miatt lemondott elnökségi tagságáról, és puccsistákról beszélt, hiszen Medgyessynek előbb bizalmat szavazott a párt parlamenti frakciója, majd később mégis új kormányfőjelöltet állítottak. Ekkorra már teljes volt a káosz az MSZP-n belül.
Eljött a lemondás napja
2004. augusztus 25-én a helyzet már végképp tarthatatlanná vált, Medgyessy Péter ekkor járt Mádl Ferenc akkori államfőnél, hogy lemondásáról és egy esetleges új kormányalakításról egyeztessen. Akkor még nem nyújtotta be a távozásáról szóló dokumentumot, de beszédes volt, hogy az aznapi kormányülésen már részt sem vett. A lemondást végül egy rendkívüli sajtótájékoztatón, nem sokkal 18 óra előtt maga Medgyessy jelentette be az Országházban.
Sokáig hezitáltam, hogy hogy döntsek egy ilyen helyzetben <…>, úgy döntöttem végül is, hogy nem a politikusokhoz, hanem az emberekhez fordulok. Úgy döntöttem, hogy nem engedek a nyomásnak, úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy ebben az országban puccsisták diktáljanak
– fogalmazott lemondásakor Medgyessy. Az akkori kormányfő még szeptember végéig maradt székében, utódja pedig – mint még aznap, azaz augusztus 25-én kiderült – az a Gyurcsány Ferenc lett, aki addig sportminiszterként nem vonzott még magára túl nagy figyelmet. Az elmúlt húsz évben ez alaposan megváltozott, Gyurcsány kvázi berobbant ezzel a politikába, hogy aztán épp ő legyen az a következő kormányfő, aki idő előtt volt kénytelen távozni posztjáról.
Kik voltak a puccsisták?
Erre maga Medgyessy Péter adta meg a választ, amikor 2014-ben konkrétan árulónak nevezte későbbi utódját az Indexnek adott interjújában.
Ő sose csinált titkot abból, hogy miniszterelnöki ambíciói vannak, ebben becsületes volt. De engem azzal hitegetett, hogy ő még tanulni akar, és fel kell nőnie a feladathoz. Aztán mégis úgy ítélte meg, hogy gyorsan kormányfőnek kell lennie. Ő nem zsigerileg áruló, hanem alkalom szülte áruló, alkalma keletkezett, és nem tudta visszautasítani a dolgot. Nem jól mérte fel a dolgot, saját képességeit és felkészültségét. Bölcsebben tette volna, ha tényleg pár évet tanul még, ez utólag bebizonyosodott
– mondta akkor Medgyessy, és még néhányakat megnevezett a puccsisták közül, például Kovács Lászlót, Lendvai Ildikót és Kuncze Gábort. Gyurcsány egyébként pont azok között a miniszterek között volt állítólag, akik Medgyessy kormányátalakítási terveiben szerepeltek, azaz többek között tőle is meg akart szabadulni. Természetesen nem ez vezetett azonban a koalíciós partnerrel való vitákhoz – sokkal inkább az SZDSZ-es Csillag István gazdasági miniszter menesztése –, de utólag nézve a történteket nem is elhanyagolható tény.
Medgyessynek 2004 augusztusra igencsak megtépázódott a hírneve, ami kormánya népszerűségén is látható volt. Szinte rögtön a hivatalba lépése után kiderült ügynökmúltja, a D-209-es ügy pedig hamar ráégett a kormányfőre.
A közvélemény szemében sorsa kvázi megpecsételődött, amit sokan az MSZP vezetésében is éreztek. Aztán jött az akkori kormánypártok szempontjából katasztrofális, 2004. júniusi EP-választás, amely után sok szocialista és SZDSZ-es vezető politikus érezte úgy, Medgyessyvel esélyük sincs Orbán Viktor és a Fidesz ellen 2006-ban. Mint ismert: azon a voksoláson a Fidesz került többségbe, a megszerezhető 24 mandátumból 12 jutott a legnagyobb ellenzéki pártnak, az MSZP 9, az SZDSZ pedig 2 hellyel volt kénytelen beérni.
Medgyessy a lemondása után többé már nem vállalt kiemelt politikai szerepet, de négy évig még kvázi utazó nagykövetként tevékenykedett. Amikor viszont egyre sűrűbben bírálta utódját, Gyurcsány leváltotta a posztról. Később politikai tanácsokat adott. Magyarország uniós csatlakozásának idei, húszéves évfordulója alkalmából ismét interjút adott az Indexnek. Ebben úgy fogalmazott, hogy már egyre kevésbé kérték ki a véleményét a baloldali pártok közül, de igazából „már nem is tudna nekik jót mondani”.
Fotó: Gyurcsány Ferenc (b) és MedgyessyPéter a Polgár a pályán című könyvének bemutatóján a Kogart Házban. MTI Fotó: Soós Lajos
