Nem engedünk 56-ból! – Huth Gergely a Magyar Nemzetben
Magyar Péternél némiképp hitelesebb megítélője a forradalom és szabadságharc értékeinek és törekvéseinek a Politikai Foglyok Országos Szövetsége, az 1956-os Magyarok Világszövetsége vagy éppen az 1956-os Pesti Srác Alapítvány– írja Huth Gergely a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában. A PestiSrácok.hu főszerkesztője szerint ők petíciójukban így írnak a talpnyaló kisajátítási kísérletéről: A magyar nemzeti színeket kommunista jelképpel beszennyező Rákosi-címert a magyar társadalom akkor azonnal, teljes egyhangúsággal és összefogással vágta ki mint a nemzet önérzete elleni gyalázatot. A legerélyesebben tiltakozunk különleges nemzeti jelképünk pártpolitikai célokra való felhasználása ellen. Nem kérünk a legújabb nemzetellenes erőszakból!
A még velünk élő szabadságharcosoknak tehát ez a véleménye Magyar Péterről. Őket hallva teljesen érdektelen, hogy a Magyart instruáló tanácsadók, köztük éppen korunk Mark Palmere, azaz Pressman nagykövet mit gondol erről.
A gyarmatosítók legújabb házi kedvence, Magyar Péter az „igazi szuverenitásról” delirál az ünnepi hőbörgésre hívó videójában. A forradalom kitörésének színhelyére, a Bem József térre invitálja tarka seregét, hogy onnan a budai Corvin közhöz, azaz a Széna térre vonulva tapossák meg lábukkal a végtelenül tiszta Szabó János bácsi, a barikádok parancsnokának emlékét.
Pedig Magyar Péter nem Szabó János és Pongrátz Gergely szellemi örököse, hanem azoké a vörös nyaloncoké, akik alig várták, hogy 1957. május elsején végre Kádár János lába előtt hízelegjenek. Ugyanők 1989-ben, amikor még ki sem hűlt Kádár teteme, egyből átfordultak Moszkvától Washington felé, akik miközben reformot és modellváltást hirdettek, bőszen hozzákezdtek nemzeti kincseink, vállalataink elzabrálásának és átjátszásának a gyarmatosításban érdekelt nyugati vevők felé.
Ebbe a sorba illik Magyar Péter. Ma egy olyan ember hőbörög függetlenségről, szuverenitásról és hazáról, egy olyan figura nyúlja le a Magyar Rádió legendás Egmont-nyitányát (melybe belehallatszik a Bródy Sándor utcai ávós sortűz zaja), aki parallel épp a leggyávább talpnyalóként és árulóként dorombol Brüsszelben. Ne feledjük el helyettese, Tarr Zoltán Tisza-alelnök egy friss interjúban elmondott gyalázatos szavait: „Valóban a néppárti álláspontra támaszkodunk, ami egyfajta kötelezettség is, és ez megint abból fakad, hogy ha valaminek a tagjai vagyunk, akkor ne kérdőjelezzük meg folyamatosan azt, hogy a tagságunkból fakadó és vállalt kötelezettségeket, álláspontokat hogyan és milyen módon képviseljük.”
Szabadságharcaink, honvédő háborúink nélkül a mai Magyarország bizonyosan nem létezne, 1956 nélkül pedig nem lehetett volna Magyarország a legvidámabb barakk és az első rendszerváltó. Még inkább nem jöhetett volna létre 2010-ben a nemzeti együttműködés stabil rendszere.
1956-ban nem volt más út. Az ÁVH és a szovjet hatalom országszerte végrehajtott véres sortüzei, tömegmészárlásai után szó sem lehetett kiegyezésről, pláne nem diplomáciai megoldásról. Ilyenre amúgy sem volt akarat. A pesti srácok, a szabadságharcosok a fővárosban és sok más helyen a fegyveres ellenállást választották, életük árán is megmutatva hogy a magyar szabadság elvételéért nagy árat kell fizetni.
Előttük tisztelgünk ma és november 4-ig folyamatosan. És nem engedünk ’56-ból!
A teljes írás
