Pressman aktivista elmondta, hogy ő soha nem is politizált, és amúgy a demokrácia a legfontosabb
David Pressmant még soha nem láttuk olyan szerepében, amellyel egy tisztességes diplomatát játszik, akinek nem a politikai aktivizmus a feladata, csupán az országának a képviselete, és a kérdéses ország diplomáciai kapcsolatinak rendezése. Ennek oka, hogy Pressman még soha nem viselkedett úgy, mintha nem egy felrobbantó szivárványos kútmérgező lenne, de úgy látszik, Trump győzelme őt is rákényszerítette, hogy kicsit visszavegyen – de persze van még mit csinálnia magán. Még Orbán Viktor is csak nagyon visszafogottan merte szidni. Bár biztosan fog kapni egy zsíros állást egy multinál, nem gondolom, hogy most ennyire meg kellett volna ijednie.
A demokráciában a választások számítanak, de csak akkor bírnak valódi jelentőséggel, ha versenyképesek. És ez a választás mindenképpen az volt. A választóknak világos választási lehetőségeik voltak, rendkívül eltérő Amerika- és világképekkel rendelkező jelöltek közül választhattak. Tanúi lehettünk a mindkét fél részéről zajló élénk nyilvános vitának
– mondta Pressman, valószínűleg azért, hátha Trump megkegyelmez neki. Na, meg ki tudja mi lesz.
Beszéde közben Pressman néha átalakult egy beolajozott csúszó-mászó angolnává, és olyan dolgokat mondott olyankor, hogy ő nem egy párt jelöltjének győztesét ünnepli, mert a legfontosabb a demokrácia.
A nagykövet egyébként nem gratulált Trumpnak… mert a legfontosabb nem is ő, hanem a demokrácia, ugyebár.
Arról is beszélt, hogy ő maga az Egyesült Államok kormányának egyik vezető nemzetbiztonsági tisztviselőjeként nem foglalkozott soha politikával, ezek szerint a magyar kormány elleni hergelés nem számít aktív politizálásnak, ahogy a szexuális kisebbségek jogainak politikai szintre emelése sem. Ja, meg az sem, hogy balos influenszereket hív meg magához eligazítást tartani nekik.
Beszédében kitért a magyar–amerikai kapcsolatra, és kritizálta Orbán Viktor miniszterelnök szerencsejátékos politikáját, amellyel amerikai politikai szövetségesekre épít, mintha ez egy kaszinójáték volna. Ennél sokkal mélyebbre nem mert belemenni a magyar miniszterelnök kritizálásába, bár elmondta, hogy milyen jó fej volt az USA, mert szenátorok akartak találkozni Orbán Viktorral, de ő “inkább Oroszországgal tárgyalt”.
Hát igen, legalább valaki.
Az ilyen kis játékok méltatlanok egy nagyszerű nemzethez, amely olyan ikonokat adott a világnak, mint Kossuth és Széchenyi
– mondta a nagykövet, aki ennyi idő alatt ezt a két nevet tudta megtanulni, meg persze azt, hogy gulyás. Egyébként pedig fogalma sincs a magyarokról, a magyar néplélekről, és nem is érdekli, ahogy egyébként a barátait sem az amerikai néplélek, aminek eredménye ez a csúfs vereség lett.
Akinek van kedve a teljes beszédet meghallgatni, megteheti alább.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
