Szívből köszönjük, Mr. Pressman!
És ez most nem is irónia, hiszen sokat köszönhetünk David Pressmannek, aki meg sem próbálta magát nagykövetnek álcázni. Ehelyett széderesteket tartott, magához vonzotta és szervezte a baloldali influenszerek csordáját, sőt, kihozta őket a fényre, hogy akinek esetleg nem ismertük a károkozását, most már nyíltan láthassuk. Az éhes hazaáruló sereg száját betömték a vacsorákon, cserébe teljes gőzzel neki kellett esni a saját hazájuknak. Ha belegondolunk David Pressman-jelenségbe, nehéz nem észrevenni azt az eklektikus bájt, amikor nyíltan homoszexuálisként zsidó vallási eseményeket tart, hiszen aki egy picit is ismeri a szabályokat, tudja, hogy a zsidó vallás kőkeményen üldözi a homoszexualitást és nem bánik kesztyűs kézzel velük. A szemfényvesztésnek azonban lassan vége. Sajnos, csak lassan, de élhetünk a gyanúperrel, hogy befejeződik.
Lassan vége egy korszaknak, és ez még akkor is így van, ha Tompos Marcika rúgkapál az 1 százalékos Momentum gúnyelnökeként, hiszen Tompos szerint Pressman életünk kivirágoztatója, mivel sokan támadják, ezért biztos neki van igaza. Vaslogika. A valóság azonban az, hogy hiába verik magukat a földhöz liberális barátaink, David Pressman rendkívül káros figura – politikusnak nehezen lehetne nevezni – aki nyíltan felrúgta a nagyköveti pozíció szabályait, jogkörét és értelmét. Annyira magabiztos volt magában, hogy kis árnyékudvartatást épített ki, arroganciája pedig olyan mértékeket öltött, hogy összehívta és zsoldba állította az úgynevezett influenszereket és meg is mutatta őket nekünk.
Pressman úgy érezte, hogy erről tehát az egész világnak tudnia kell, így rengeteg közös kép készült a díszes csapatról, elvégre igen régen fújnak már az amerikai demokraták körében azok a szelek, amelyek Zefír helyett Boreaszként harsogják az arcunkba az egyetlen létező igazságot és a gyarmati lét világos kereteit, amely alól nincs kibújás senkinek. Mert csak így tudnak gondolkodni. Természetesen a háttérben is szőtte a szálakat a széderest bajnoka, ám a rendkívüli magabiztosságot a nyílt fényen történő pozőrködés jelentette. Pressman bemutatta nekünk alattvalóit, akik hálásan nyaldosták a talpát, cserében pedig elkezdték vagy folytatták a kérlelhetetlen kormányellenes propagandát. Elvégre, mi másért lenne itt egy nagykövet, akadhatna-e más dolga ezen kívül? Aligha!
A zsidó vallás kigúnyolója aztán szépen fel is kérdezte az influenszereket, hogy mit lehetne tenni Magyarország jövőjéért, mik a fiatalok nagy problémái, mert arra ő nyilván megoldást tud kínálni. Mert ez az ő dolga, ugye? Szépen összekente a Pamkutyát, akik azt nyilatkozták a veretes kérdésekre, hogy
Hát nem egyszerű ezekre válaszolni, kicsit könnyebb témákra számítottunk, de igyekeztünk...
Igyekeztek, és Pressman elvtárs ennek remélhetőleg örült. De miben is kell igyekezni? A deviancia és a deformitás terjesztésében, hiszen mégis csak terelni és nevelni kell a következő generációt, nehogy véletlenül higgyen Istenben, keresztény legyen, ápolja és őrizze a hagyományokat, inkább legyen az LMBTQ-jogok szószólója és ha olyan kedve van, fiúból lány is lehet, sőt, fordítva is adott a lehetőség. Így tehát egymásnak adogatták az ajtót Osváth Zsolték, Azahriah, a Carson Coma énekese és még sokan mások. Természetesen ebben ott volt a csapda is, hiszen egyeseknek nem is esett le, hogy mi a célja a rendezvényeknek, amíg bele nem csöppentek a beszélgetésbe. Ilyen volt Dancsó Zsolt influenszer, aki megbánta, hogy elment az egyik találkozóra, mert a helyszínen kiderült, hogy itt bizony fondorkodás zajlik és valóban, mit keresnek magyar előadóművészek, influenszerek egy idegen nagykövetségen, ahol nem a magyar érdekek az elsők. Pressman egyébként nagy érzékkel korábban a keményen zsidózó Gyöngyösi Mártont is meghívta, ezzel adózva az antiszemita kijelentések iránt érzett tiszteletének, vagy még látott valamit az azóta teljesen levitézlett ex-Jobbik elnökben?
És mi lesz a vége, Pressman elvtárs? Nem titok, ugyanaz, mint az összes elbaltázott akciótoknál, csak kicsiben. Nálad már pakoló üzemmód van, de akiket felhergeltél és zsoldba állítottál, itt maradnak, velük már nem törődsz, amikor tovább állsz. Ahogy Afganisztánban és a többi remek helyen sem számítottak azok az emberek, akik nektek dolgoztak, akiket meggyőztetek propagandával vagy pénzzel. Ők a járulékos veszteségek, amikor baj van, ti leléptek, élvezitek az életet a kastélyokban, a partikon, az úszómedencéknél, sakkoztok a bábukkal és közben tovább aggódtok a demokráciáért, amit ti züllesztettek egyre mélyebbre. Mindenesetre, pakolj csak, a zsoldosaidat csak hagyd ránk.
