Tompos, az „együgyű, egomán bohóc”
A momentumos Tompos Márton, az típusú politikus, aki a tényekre folyamosan fittyet hányva ukrán győzelmet vizionál. Aki olyannyira elalélt a korábbi amerikai nagykövet magyarországi „teljesítményétől”, hogy a nagykövetet kritizálókat egyenesen „prolihergelőnek” bélyegezte. Legutóbb pedig azt az amerikai republikánusokat támogató Tucker Carlsont vette célba, aki Donald Trump és Orbán Viktor egyik nagy támogatója.
A momentumos politikus fejtegetése szerint, amelyet egy kivágott felvételre alapoz
Tucker Carlsonnak fogalma sincsen az európai történelemről. Ő egy felületes, együgyű egomán bohóc, aki masszívan tolja az orosz propagandát Amerikában.
Nem véletlenül adott neki "interjút" Putyin is.
– tette hozzá.
Ha már európai történelem, és "politikusunk" egyébként is úgy oda van az Ukrajnát minden ízben támogató, ukrán pólót viselő és az országot magasztaló politikusokért, akkor emlékeztetnünk kell Mártont, hogy bizony ők, akiknek egyébként hivatásuk révén rendelkezniük kellene egy bizonyos alapfokú tudással, mind az európai történelmet, mind földrajzot nézve, nem ritkán hordanak össze marhaságokat.
Vegyük például a demokrata Robert O. Worknak, korábbi amerikai helyettes védelmi miniszternek azt a bakiját, amikor Romániában tartózkodása során Bukarest helyett Budapestet nevezte meg az ország fővárosaként. Ugyan az ilyen fokú hibát lassan már megszoktuk, de azért egy magas rangú amerikai védelmi tisztségviselőtől mégis csak elvárnánk, hogy tisztában legyen az európai fővárosok nevével.
De ott van Liz Truss, korábbi konzervatív külügyminiszter, aki Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kérdésére azt válaszolta, hogy az Egyesült Királyság soha nem fogja elismerni Oroszország szuverenitását Voronyezs és Rosztov felett. Az apró bökkenő csupán annyi volt, hogy Voronyezs és Rosztov orosz területek a nemzetközi jog alapján. Nyilván a brit diplomácia vezetője is elkövethet apróbb hibákat, de egy Oroszországgal történő tárgyaláson, amely a háborús időkben különösen fontos jelentőséggel bír, elvárható lenne, hogy a külügyminiszter tisztában legyen az Ukrajnával határos nyugat-oroszországi régiókkal.
És ott van Marci is…
Az orosz propaganda tolása az ő szempontjából sem jelent mást, mint együtt haladni azzal a fősodorral, amely vakon hirdeti minden pillanatban Ukrajna győzelmét, követeli még több fegyver szállítását, az ország NATO-ba és az Európai Unióba történő felvételét, tekintett nélkül a magyar kisebbség helyzetére, hogy a geopolitika magas iskoláját már ne is említsük. Számára – a többi momentumos társához hasonlóan – a kárpátaljai magyarságot az orosz – ukrán háború állította az érdeklődés középpontjába, akiket ugyan támogatni kell, de csak mértékkel, és csak addig, ameddig az ukrán érdekek úgy kívánják. Tompos már korábban egyértelművé tette, hogy be kell fejezni az ”ukránok túráztatását”. Nem, nem a magyar kisebbségét, hanem az ukránokét. Sőt, szerinte miután már összeállt egy szép kis „orosz-támogató tengely”, ideje lenne a magyar kormánynak is beszállni a fegyverbizniszbe, mert még jó is elsülhet belőle. De addig is marad az a véleménye, hogy az Ukrajnában élő kisebbséget érő megkülönböztetéseket csak békeidőben és kölcsönös gesztusokkal lehet rendezni, a háborúban erre nincs esély. Tehát a világ, beleértve Magyarországot is, támogassa csak Ukrajnát minden földi jóval és rosszal, aztán egyszer csak majd eljutunk oda vagy inkább nem, hogy az ukrán szívek megenyhülnek és már nem is akarják annyira asszimilálni a magyarokat. Persze, ha egyáltalán még maradna a háború után kiért harcolnunk.
De mit is várhatunk attól az embertől, aki úgy gondolta, hogy David Pressman, a „nagykövetek nagykövete”, az amerikai republikánusok hatalomra kerülése után helyén fog maradni, vagy aki magabiztosan azt mondta, hogy a Momentumot visszavárják az emberek 2026-ban, pedig senki sem volt, és most sem kíváncsi rájuk.
És, ha már „felületes, együgyű egomán bohóc”: ebben a kategóriában az általa istenített demokraták dobogós helyet szereznének, élén korábbi elnökükkel, Joe Bidennel és alelnökükkel, Kamala Harris-szel. Míg előbbi folyamatosan harcolt az elméjével, a másik vonyítós nevetés közepette a legfontosabbnak azt tartotta, hogy legyünk woke-osabbnál woke-osabbak. De az ilyen apróságok mit számítanak, ha a demokraták vagyunk...
Ezek alapján nem várhatjuk egy olyan embertől – akinek pártja lejtmenetben van –, mint Marcitól, hogy megértse a geostratégia fontosságát, aki csak az extrém liberális mainstream szlogenjeit hangoztatja. Magasztos elvek, az biztos, de ezek önmagukban nem nyújtanak segítséget. Az viszont annál inkább, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az I. világháború sem egyik napról a másikra tört ki, mert az ahhoz vezető tényezők is az azt megelőző közel húsz év alatt alakultak ki. A háborút lezáró békediktátum a maga abszurd "békefeltételeivel" pedig már magában hordozta a következő nagy háborút. Talán a Momentum politikusának sem ártana kicsit mélyebb vizekre evezni, mert az ukrán – orosz háborúnak is, - ha az ő elméjének nem is - távolabbra és mélyebbre nyúlnak a gyökerei.
Vezető kép: MTI
