Nem bírja a fényt az "árnyékhadsereg"!
Évszázadok óta kénytelenek voltunk “megbékélni” azzal, hogy olyan magyarul beszélő, magyarnak is látszó, magukat annak mutató emberekkel éljünk együtt, akik nem a nemzet, a Szent Korona, hanem más úr szolgái és azért vannak itt, hogy minket kordában tartsanak. A labancok előtt is voltak ilyenek és a a labancokat a másik világháború után elkergető kommunisták sem voltak mások, mint olyan labancok, akik ezúttal éppen nem nyugatra árulták az országot, hanem keletre.
Aztán a kommunista labancok és a nyugatos labancok egymásra találtak, utóbbiak már a hetvenes-nyolcvanas években itt voltak újra, amikor például a kommunista bankárok a lehető legaljasabb módon “beintegrálták” az országot a nyugati pénzügyi rendszerbe.
Érdekes pszichiátriai státusz ez. Nagyon zavarja az ilyen embereket, hogy mások a saját kultúrájukban nagyon jól elvannak és ezt úgy szeretnék lerombolni, hogy valami külső hatalom fanatikusainak szegődnek. Ez a tünetegyüttes bárhol és bármikor, bárkinél felbukkanhat. Láttam én már ellenzékivé válni valakit nem fideszes városban kiszabott parkolási bírság miatt, gyorshajtási büntetés okán, házasodás és válás után, adóbírság után különösen (függetlenül attól, hogy tényleg nem fizette be az adót előtte), mert nem vették fel a gyerekét arra az államilag támogatott szakra, amelyre a kölök vágyakozott. Végtelenül lehet sorolni az ilyet. Szó sincs értékválasztásról, csak az egyéni kudarcok miatti bosszú a domináns ok. A tüntető tiszás tömegre néz az ember és érzi, hogy nemgondolat volna soha, mennyi-mennyi boldogtalan ember van a világon. És ezek ilyenkor mindig nyugatról várják a megváltást, de ha fordul a szél, Putyin is könnyen tud majd közülük toborozni. Fontos megérteni, sok közülük nem csak érdekből lesz áruló, hanem tényleg rajongja a külföldet.
Van az a vicc, miszerint két ember találkozik a Körúton, az egyik nagyon megörül a másiknak, átöleli és elpárásodó szemmel mondja: emlékszel rá amikor együtt lőttük a pártházat? A másik hátrahőköl: Mikor, melyiket? Erre az első: Hát mikor, melyiket.
Ebből a tömegből aztán igazi rendes, a sarzsit felvállaló külföldi ügynök a nagyralátó figurákból lesz, akik büszkék arra, hogy megtagadhatják a saját hazájukat. Milyen nagy érzés! Itt minden rossz, ott meg minden jó. És sokan közülük, meglepően sokan elhiszik, hogy a külföldi példák satírozós másolása (tetszenek emlékezni, a művészetre fejlesztett másolás átlátszó papírral, első- másodikban), amely tevékenységet ma az okosteló kamerája és szkennelő funkciója a munka illúziója nélkül megold. Szegény jó ellenzéki szavazók, akik elhiszik, hogy nyugaton minden jó és azt a jót ide lehet másolni néhány jogszabállyal és az előző, egyébként demokratikusan választott elit lecsukásával és kirablásával. Ja és akitől egyébként választáson veszi át a hatalmat reményük szerint az új elit.
Úgy tűnik azonban, szükség van mindehhez egy külföldi pénzügyi szálra is, mert más országok kormányai és a nemzetközi cégek évtizedes profitmaximalizálást alapoztak az O1G koalícióra, most meg a tiszás tömegre, illetve annak azon részére, aki pozícióban van valahol és hatékonyan tudja érvényesíteni a külföldi érdekeket, természetesen a mi rovásunkra. De a tömegerőt ehhez azok adják, akik teljesen elhiszik, hogy minden külföldi csak jobb lehet.
Teljesen megszoktuk ezeket az embereket. Azokat, akik nyíltan, minden gátlás nélkül hirdettek, hogy a mi rovásunkra képviselik mások érdekeit. Mondjuk maguk is jól éltek ebből, sokkal jobban, mint az átlag magyar, de a forrásaikat, sőt befolyásoltságukat mindig sikerült a homályban tartaniuk.
Talán ezért is a kedvenc mondatom a miniszterelnök ünnepi beszédéből.
Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget.
Félreértések elkerülése végett ezek az emberek nem azért elfogadhatatlanok, mert a jelenlegi kormányzat ellenzékéhez tartoznak, hanem mert például megakadályozták egy normális hazafias ellenzék létrejöttét, és nem mellesleg ez is volt az egyik fő feladatuk. Ugyanis egy jó ellenzék erősítené az országot és ilyesmit ők ugyanúgy nem szeretnének a gazdáikkal együtt, mint a stabil magyar demokráciát.
Sokuknak a kormányzat, a jobboldal gyalázása csak hab a tortán, úgy egyben az országot utálják igazán. Külföldiek ritkán akarnak nekünk jót, aki elhiszi, hogy nagyvállalatok, birodalmi kormányok az átlagos magyar ember javát akarják, az veszedelmesen hülye, aki meg pénzért tesz így, az egész elképesztően nagy gazember. Viszont cserébe nagyon jól tudnak az igazságtól felháborodni.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
