Poloska nem, vér és lámpavasra húzás az jöhet
Ha valakihez nem ért volna el a hír, egy újabb petíció indult hosszú útjára. Ugyanis szakemberek aggódó gárdája Orbán Viktor miniszterelnök március 15-i beszéde után hirtelen rádöbbent a magyar politikai közbeszéd "dehumanizáló" jellegére. Igen. Ezek az emberek - pszichiáterek, pszichológusok, pszichoterapeuták, család- és párterapeuták, mentálhigiénés szakemberek, szociális munkások, mediátorok és egyéb segítő szakemberek - most valóban szorongva figyelik, hogy merre is tart a magyar közéleti retorika.
Azt, hogy a magyar közbeszédet már régóta, és nem pár hónapja, nem egy-két éve, hanem úgy több, mint egy évtizede az agresszió és durvaság uralja nem újdonság számunkra. Nem úgy, mint azoknak a szakembereknek, akik útjára indították és aláírásukkal támogatják a "Segítő szakemberek kiállása az agresszív közbeszéd ellen" elnevezésű petíciót. Joggal merül fel bennünk, hogy vajon hol voltak eddig ezek az emberek? Miért nem álltak már ki korábban a magyar közéletet megfertőző agresszióval szemben? A válasz egyszerű: mert nem akartak. Nem fűződött akkor hozzá politikai érdek. Ugyan most is megpróbálják valamennyire egy általános "védelmi" köntösbe bújtatni a petíciójuk célját, de a lényeg mégis csak feddhetetlen marad benne, és így rögtön ki is tűnik, hogy bizony Orbán Viktor "poloskázása" verte ki teljesen a biztosítékot a "lélekturkászokban". Ezzel kapcsolatban a petíciójukban úgy fogalmaznak, hogy
Idén március 15-én nemzeti ünnepünkön, mely emberi értékeink és nemzeti egységünk fontos jelképe, a miniszterelnök beszédében egyes emberekre, csoportokra többek között kártevő rovarokként, poloskákként utalt. A dehumanizáció olyan pszichológiai mechanizmus, amely megnöveli az embertelen cselekedetek esélyét, és növeli a hajlandóságot arra, hogy az emberek elfogadják a verbális vagy fizikai agressziót. Ezt megengedhetetlennek tartjuk.
És, hogy hogy kerül ide a politika? Nos, ahelyett, hogy a lélekbúvárok Magyar Péterrel hoznák - teljesen evidens módon - összefüggésbe sokszor a mindennapi életünket megkeserítő és undorító rovart, inkább behozzák példának Szálasi Ferencet, aki 1942-ben még a zsidókat azonosította a poloskákkal, amelyet "fizikai erőszak és gyilkosságok" követtek. Magyar Péter pedig köszöni szépen a történelmi párhuzamot, mert bár ő is nagyon jól tudja, hogy több, mint egy éve saját maga érte el, hogy megkapja ezt a tökéletesen ráillő "becenevet", a petíció mégiscsak őt erősít. Hisz ez volt a szándék. A szakemberek, ahogy mindenki más is, emberből vannak, akiknek van nemcsak politikai véleményük, hanem politikai hovatartozásuk is. Ettől pedig, ebben a kontextusban nem lehet elvonatkoztatni.
Az, hogy a petícióban általánosságban "mintaadó társadalmi szereplőkre", így "közszereplőkre, a kormánytagokra, a politikusokra vagy akár a miniszterelnökre" hivatkoznak, az sem teszi politikai hovatartozástól függetlenné a kiállásukat, ahogy az a kijelentés sem, hogy álláspontjuk szerint "a közbeszéd tisztasága melletti kiállás szakmai, etikai és emberi kérdés, nem pedig politikai". Persze a politikai címkézést is elutasítják, de ez a fajta megközelítés nem újdonságra számunkra. Ugyanis attól, hogy felcímkézést mellőzik, a tartalomból és a petíció elindításának apropójából egyértelműen kiderül, hogy az eredetileg milyen célt szolgál. Mert, ha az aláírók Isten igazából aggódnának azért, ami a közéleti szereplők szájából elhangzik, akkor ennek a tiltakozásnak már jóval korábban hangot kellett volna adniuk.
Az ellenzék, akiknek minden megbocsátható
Számtalan példával lehetne illusztrálni az ellenzéki közszereplők, politikusok vagy hangadók "békés, tiszteletteljes és elfogadó" megnyilvánulásait, de itt most be kell érnünk azzal a néhánnyal, ami bizonyítja, hogy a tiltakozásnak ott is, és már akkor is helye lett volna.
2016-ban a Gyurcsány vezette Demokratikus Koalíció által szervezett tüntetésen az egyik felszólaló nem habozott "dehumanizálni" a Fideszre szavazókat, mikor azt mondta
A birkák a Fidesz mögött állnak, legelik a füvet és hagyják magukat nyírni.
Majd ezt követően Feri, aki nemhogy elhatárolódott az előtte felszólalótól, hanem - a kormány intézkedéseire utalva - hozzátette, hogy ha csak a töredékét megtette volna ennek, lámpavason végezte volna. De nem esik messze az alma a fájától - mondhatnánk. Ugyanis a DK-t erősítő, korábbi pécsi jelölt Takács Lilla volt az, aki választási veresége után egy birkák csoportját ábrázoló fotóval illusztrálta azokat, akik nem adták rá a voksukat.
De itt van az MSZP volt alelnöke Komjáthi Imre, aki a közösségi oldalán tette közzé saját és a tüntetők "határozott" véleményét:
Orbán Viktor, menj a büdös picsába, és vidd magaddal a haverjaidat is! Elég kemény üzenet azt gondolom.
Simon József az MSZP pécsi szervezetének elnökségi tagja pedig egy Mesterházy Attiláról szóló Pesti Srácok-poszt alá olyan képet tett, amin Orbán Viktor halántékából vér csorog. Azzal a szöveggel, hogy "Keresd a hibát! Én nem találtam."
A momentumosok sem bújhatnak ám el. Bár előszeretettel mondják magukat a kisebbségek védelmezőinek, ha a politikai haszonszerzés úgy kívánja, akkor még negatív értelemben használva is elnézik az azzal való dobálózást. Ez történt akkor is, amikor az egyik felszólaló a párt rendezvényén lecigányozták a miniszterelnököt.Szarvas Koppány Bendegúz, a Momentum üdvöskéje, pedig lámpavasra húzott volna minden fideszest.
Itt van nekünk Csintalan "KISZ-es" Sándor, volt szoci parlamenti képviselő, aki minden fenntartás nélkül hülyézi le a kormánypárti szavazókat. Szerinte Orbán Viktornak
Egy kibaszott kurva szava nincsen arról, hogy mi van ebben az országban, és megteheti, mert egyenlőre ez a sok hülye azzal van elfoglalva – legalább 3 millió –, hogy akkor most az ő, egyébként nem létező identitását meg fallikus problémáit az Orbán faszakodása oldja meg.
Ezek a szavak és mondatok úgy tűnik, hogy nem érték el szakembereink ingerküszöbét. Vagy azért, mert úgy érezték, hogy ennyi, meg ennyi még belefér vagy csak a politikai haszon nem volt elég nagy az ő szempontjukból. A lényeg, hogy most hirtelen megvilágosodtak, de csak azért, mert a magyar kormányfő kerülhetett a célkeresztbe. Ha valóban a közbeszéd minősíthetetlen szintre süllyedése zavarta volna őket, akkor már jóval korábban felléptek volna ellene, mert lett volna miért, ahogy azt a fentebbi néhány példa is mutatja.
Forrás, fotó: Facebook