Emlékeim Gyárfás Tamásról
Sajnos Kollár Kinga beismerő vallomása tegnap elvitte a fókuszt arról a tanulságos tényről, hogy jogerősen lecsukják majd egyszer – ha lesz hely a böriben–, Gyárfás Tamást. A magyar lakosság azon szerencsés része, amely nem élt akkor amikor nevezett a magyar nyilvánosság meghatározó alakja volt, nem is serkent fel erre a hírre. Pedig Gyárfás a száz százalékos baloldali-liberális médiafölény idején a sajtószabadság zászlóvivője volt, Nap-kelte címén futó műsorába fél-egy százalékban jobboldali vendégeket is hívott, sőt olyan is előfordult egyszer-egyszer, hogy a jobboldali meghívottakat nem alázták meg, nem bombázták őket tendenciózus kérdésekkel, illetve nem ékelték őket két a véleményüket ellehetetlenítő liberális véleményvezér közé.
Mégis, még így is, egyáltalán nem viccelve és túlozva, a kereskedelmi tévék politikai műsoraihoz képest maga volt az objektivitás. A kilencvenes évek vadkeletében teljesen világos volt, hogy produceri képességei mellett egyéb készségekkel is rendelkeznie kell ahhoz, hogy a magyar köztévé reggeli műsorsávját csak úgy elkommunizálja magának és cégalapító társainak. Fenyő János nem véletlenül nézte ki magának a Nap-keltét, hiszen arra mindenképpen szüksége volt a teljes magyar sajtó "ledominálásához", ami végső célja lehetett. Fenyő nélkül egyértelműen jobb hely lett Magyarország, nem szép ilyet mondani, de őt mindenki utálta, és kb. mindenkinek oka volt az eltűnését kívánni. Az is tény, hogy a magyarországi balliberálisok is fellélegeztek, amikor néhány hónappal az 1998-as választások előtt eltűnt a képből. Gyárfás Nap-keltéje 2009-ig némi döccenőkkel a képernyőn maradt, Gyurcsányék bukása után 2009 szeptemberében került le végleg a műsor a köztévé képernyőjéről.
A Nap-kelte egy iszonyatos förmedvény volt, iskolapéldája a gátlástalan baloldali-liberális propagandának, de ez tulajdonképpen nem tükrözte Gyárfás politikai nézeteit, hanem mindig csak az aktuális anyagi érdekeit. Nem hiszem, hogy lennének bármiféle ideológiai vagy politikai értékei ennek az embertípusnak. Gyárfás 2016-ig az Úszószövetség elnökeként a közéletben maradhatott és a sportág nemzetközi szervezetében is jelentős pozíciókat szerzett meg.
Mindez azért érdekes, mert ha a független magyar bíróság felmentette volna Gyárfást, akkor meg lennék győződve arról, hogy valóban része van Fenyő János meggyilkolásában. A magyar igazságszolgáltatás rám tett hatása következtében azonban, most, hogy elítélték, elkezdtem úgy érezni, hogy nincs ez rendesen bizonyítva. Persze azért az a perben kiderült, hogy Gyárfás média és üzleti működése során üzemszerűen érintkezett maffiavezérekkel (Portik, Tasnádi), ami azért felvet kérdéseket a magyar balliberális társadalmi csoport "rétegződésével" és társadalomba történő beágyazódásával kapcsolatban.
Persze Gyárfás minden napot megérdemel, amit leül majd, annyira ocsmány műsort jegyzett producerként, nem csak politikai, hanem esztétikai értelemben is. Gyárfás története tipikus a rendszerváltás során kialakuló "elit" jellegére nézve, de abban az értelemben sajnos nem, hogy ezen emberek közül szinte senki nem kapta meg a méltó büntetését azért, amit az országgal tett. Ha utol is érte őket bármiféle karma, azt formálisan szinte soha nem az igazi bűneik miatt mérte rájuk a sors vagy a hatóság.
