Horn Gábor szerint Orbán kezei között az ország megindult a teljes szétesés útján, a választásokat meg folyamatosan elcsalja a Fidesz

Magyar ugar 2025. április 1. 14:17

Horn Gábor, korábbi SZDSZ-es országgyűlési képviselő, a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke a KlikkTV Erősítő című műsorának a vendége volt. A Gyurcsány-kormány volt államtitkára Sebes György műsorvezetővel farkasfalként járták körbe a kérdéséket, és amire lehetett, le is csaptak. Persze nem valami logikus következtetés mentén, mert arra nincs szükség, az viszont kell, hogy a régi baloldali korszakot felejtsük el, és csináljunk úgy, mintha meg sem történt volna. Csak az újra koncentráljunk, még hozzá olyan erősen, hogy az MSZP kivált emberek által létrehozott pártnak a régi baloldalhoz, már nincs is semmi köze.

A műsor elején Horn és Sebes Orbán Viktor azon állítását vitatták meg, hogy vajon valóban provokációs verseny van-e az ellenzék között. Bár Horn Gábornak fogalma sem volt arról, hogy a miniszterelnök mit értett ez alatt, de azért azt magabiztosan kijelentette, hogy Orbán „maga provokál, tehát a provokációs verseny feltételeit ő megteremti”. Vagyis Horn nem tudja, hogy mi az a provokációs verseny, de azért Orbánnak sikerült létrehoznia a feltételeit. Utóbbi állításával Hornnak egyből sikerült rácáfolnia saját kijelentésére. Majd Horn azt mondja, hogy ez nem provokációs verseny, hanem

egyrészt élet-halál harc az ellenzéki pártok között.

Kifejti, hogy őnem szereti „az óellenzéki” kifejezést, mert véleménye szerint a néhány éve létrejött pártoknak, így a Momentum vagy akár „a 11 néhány éve létező DK" esetében

Nem régi pártokról van itt szó, ugye, hanem új képződményekről. Az egy szem MSZP-t kivéve, ezek nem nagy politikai múlttal rendelkező pártok.”

A régi SZDSZ-es Horn szempontjából nem meglepő az a kijelentés, miszerint a Demokratikus Koalíció nem tekinthető a régi, vagyis az óellenzék részének. A Gyurcsány-kormány korábbi emberének nem számít, hogy a Gyurcsány vezette DK a régi MSZP-s garnitúrából áll össze, amely a magyar embereket kormányzásuk alatt megvezette.Az emberi minőség és gondolkodás tehát nem változott, csak éppen új ruhát kapott.

Horn szerint a "választókért folytatott versenybe" Orbán

szokásához híven tét nélkül akar belépni, amikor olyan helyzeteket teremt akár a Pride-dal, akár más lépésekkel, amivel próbálják összeugrasztani ezt a két (ellentétes) csoportot.

Horn azt is világosan látja, hogy Orbán nincs olyan jó helyzetben, és

a Fidesz megszűnt létezni, már nem is nagyon emlékszünk, talán még mi ketten. (…) Tehát a Fidesz mint párt már nem létezik előttünk. Orbán Viktor létezik.

Azt is megtudhattuk, hogy a ország nem volt képes kimászni a járvány keltette helyzetből, a világgazdasági nehézségekből, de „különösen nem tudott kimászni a maga által keltett nehézségekből.”Horn Gáborból itt előtörhettek azok a bizonyos emlékek még a Gyurcsány-korszakból, amikor barátja, Ferenc és csipet-csapata, amelynek Horn is tagja volt – a világgazdássági válságot követően a magyar gazdaságba – amelyet a több éves baloldali rossz gazdaságpolitika teljesen kivéreztette – csak IMF-hitellel lehetett csak életet lehelni. De akkor még, ahogy ők látták, mindenben az elsők voltunk, most pedig „utolsók vagyunk a régióban minden kérdésben. Már Romániához képest is.” Hornt nem zavarja, hogy az adatok szerint Románia épp most nézhet szembe a túlzott és ész nélküli költekezése eredményeivel, amelynek már most mutatkoznak előjelei.

Magyarország a volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő szerint már nem a késői, hanem a „kora kádári világban élünk.” Az ország pedig megindult a teljes szétesés útján „Orbán kezei között”. Ennek ellenére még mindig „megmaradt egy nagyon erős, kétmilliós nagyságrendű Orbán-hívő tagozat.” De örömmel jelenti, hogy ez a "kétmillió kevés lesz".

Szerinte Orbánék a Pride-dal csak hergelik a népet, ami egy „nagyon szemét, cinikus dolog”, ami itt fog velünk maradni akkor is, „amikor Orbánról már azt sem tudja senki, hogy kicsoda.” El kell, hogy keserítsük Hornt, mert ilyen nem valószínű, hogy lesz. Korábbi barátjának, Gyurcsánynak és még jó néhány embernek el kellett volna tűnnie a politikai süllyesztőben, de mégsem ez történt. Sajnos.

Hornnal rátérünk a választások útjára is, amelyeket – szerinte - 2014-től kezdődően „el lettek csalva.” Persze rögtön megtudjuk, hogy ezt nem a szó szoros értelmében érti Horn. A csalás ebben az esetben a média túlsúly, közpénzből finanszírozott politikai jelenléttel és hazugságáradattal sikerült megnyerni, amik „messze kimerítik az én fogalmaim szerint a választási csalásokat.” 2010-ig Horn nem emelt hangot a baloldal média túlsúlyával szemben, hanem épp ellenkezőleg élvezték a nem kevés plusz támogatást.

Végül a kormány által elindított Ukrajna EU-s csatlakozásával kapcsolatos véleménynyilvánító szavazásról Horn elmondta, hogy

Teljesen álságos kérdés, mert nem arról szól, amiről szólnia kellene. És megint egy vérlázító cinizmust érzek az egész kérdés mögött, hogy nem számít, hogy mi van a szomszédban.

Majd Horn nemes egyszerűséggel párhuzamot von Magyarország 2004-es csatlakozása és Ukrajna csatlakozása között, amikor azt mondja, hogy

Az Európai Unióba minket is fölvettek, annak ellenére, hogy nem volt mindenkinek érdeke, hogy mi oda kerüljünk. Mert, hogy a francia parasztok is gondolhatták, hogy már csak erre szükségük, hogy a magyar mezőgazdaságra vagy mondjuk a lengyelre, ami nagyobb kihívás.

A kormány kommunikációja pedig nem alapszik máson, mint a gyűlölködésen. Érdekes, hogy Hornt nem nagyon zavarta, amikor Gyurcsány kétmillió románnal fenyegetett, ha a határon túliak megkapják a magyar állampolgárságot. De persze az más volt. Most a szeretet egyébként is erősebb.

Megjegyzi, hogy a Republikon majd kihozza a csatlakozás témájában a maga közvélemény-kutatásának eredményét, amely „messze hitelesebb lesz”a többinél. Remélhetjük, hogy nem olyan lesz, mint a pártok támogatottságának mérése. Végül Horn a műsor végén erősen burkolt formában, lehülyézi a kormánypárti szavazókat. Olyanoknak mutatva be őket, mint akik nem tudnak logikusan gondolkodni, és akiknek bármit el lehet adni. Ezzel kapcsolatban a Teremtéstörténetet hozza fel, amikor kijelenti, hogy

Láthatóan nincsen egy következetesség a nagyon elkötelezett választóban, ahogy nem szoktuk számon kérni a Biblián a Teremtés történetet természettudományos alapjait, ugyanígy nem kérdőjelezi meg a hívő ember. És itt egy olyan elkötelezettséget látunk, amely messze túlmutat azon a racionális kérdésen, hogy hogy fér meg egymás mellett a békepártiság és a háborús fenyegetettség fenntartása. Elfér, nem számít.