Már megint egy vezérkari főnök, aki be akar rángatni bennünket egy háborúba?
Az ember nézi a szöveget és nem akarja elhinni azt, amit lát. A Magyar Honvédség vezérkari főnöke, hála istennek már csak volt vezérkari főnöke, Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, egy a határainknál folyó háborúval kapcsolatban, a NATO vezérkari főnökeinek egyeztetésén nem a törvényes magyar kormány álláspontját képviseli, hanem csak az isten tudja kiét. És lelkesen „Slava Ukraina-zik” (Dicsőség Ukrajnának-ozik) a felszólalásai végén.
A demokrácia alapja az, hogy a Honvédség polgári irányítás alatt áll. A katonaság, a tisztikar nem politizál, semmilyen módon nem folyik bele sem a bel-, sem a külpolitikába. A Honvédség legmagasabb pozícióban lévő katonai vezetője a vezérkari főnök. Ez az ember azért felelős, hogy a Honvédség és ő maga is a lehető legmagasabb szinten hajtsa végre azokat a katonai feladatokat, amelyeket a polgári kormányzat kiszab a számára. Semmiféle politikai, diplomáciai felhatalmazása nincs, mindig szigorúan, kötött mandátummal kell képviselnie a kormányzat álláspontját, ha önállóan jár el. És egy magyar katonatiszt már eleve "ne éljenezzen meg" egy velünk kifejezetten mindig is barátságtalan országot, rezsimet.
Ha jól értem a vizsgálat eredményeit, Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a világos utasítások ellenére, azokat megszegve, a magyar kormány semleges álláspontjától eltérve, az ország biztonságát elsődlegesen garantáló katonai szervezet fontos testületének ülésein nem békepárti, nem semleges álláspontot képviselt, hanem vagy a saját véleményét mondta el magyar hivatali álláspontként, vagy esetleg olyasmiket beszélt, amelyet valakik sugalmaztak a számára. Mindkettő döbbenetes lehetőség, különösen mert az egykori vezérkari főnök nyilvánvalóan tudatában volt annak, hogy mit művel, hiszen az írásbeli jelentéseit a megnyilvánulásairól úgy kozmetikázta, hamisította meg(?), hogy azokban az általa elmondottak, az eredeti neki adott kormányzati irányelveknek megfeleljenek.
Erre nem lehet elég erős szavakat találni. Ilyesmire utoljára a második világháború idején vetemedtek németbarát tábornokok és főtisztek, akik nem az akkori törvényes magyar kormány parancsait teljesítették, hanem a németekét. Nyilván csak lényegtelen történelmi véletlen, hogy egy katonai értelemben döntési pozícióban lévő magyar tábornok megint egy német állásponthoz húz.
Pontosan azok az erők akarják belerángatni Magyarországot az orosz-ukrán háborúba, akik 1914-ben és 1941-ben is jó ötletnek tartottak egy Oroszország elleni háborút. Ezek a gazdasági és politikai erők nagyon erősek és potensek most is. Nyilván mindenhová telepítettek ügynököket és mindenütt vannak “barátaik”, akiket már pénzeltek, jutalmazták, támogattak, megdicsértek, megsimogattak, megzsaroltak, megajándékoztak. Amit az egykori vezérkari főnökről megtudtunk az elmúlt hónapokban, az azt mutatja, hogy nagyon jól “ajándékozható" és rugalmasan képes az álláspontját módosítani ha “jó oka” van rá. Vagy csak egyszerűen olyan ember, aki mindig azt mondja és mindig úgy mondja, ahogy az aktuális környezete elvárja tőle? Mindegy, egyformán alkalmatlan mindkettő. Én ezekből az okostojásokból még azt is kinézem, hogy fel sem fogják miként befolyásolják őket.
Így utólag remek ötletnek bizonyul a honvédség tisztikarának “megfiatalítása”, mert így utólag úgy tűnik sok esetben elég érdekes viselkedésekkel járt a katonai értelemben vett öregség. Természetesen soha nem akarjuk élesben megtudni, hogy mennyire sikeres a Honvédség technikai és személyi megújítása, de abban azért szeretnénk nagy biztosak lenni, hogy a hadsereg katonai vezetői megingathatatlanul magyar érzelműek és sem ideológiák, sem birodalmi bürokráciák ajnározásai és ajándékai nem hatnak rájuk.
És egy általános tapasztalat ennek kapcsán. Az ellenzéki közvélemény és az ellenzéki szavazók teljesen természetesnek tartják már, hogy a liblingjeik nyíltan, mosolyogva és főleg büszkén külföldi érdekeket szolgálnak, teljesen elszakadva a magyar érdekektől. A békepárti magyar álláspont eddig viszonylag hatékonyan fékezte, lassította azokat a nyugat-európai mozgásokat, amelyek fokozatosan be akarták tolni az EU-t nem csak a gazdasági és politikai háborúba Oroszországgal, hanem igazi hadviselő felet is akarnak belőle csinálni.
Én újra és újra megkérdezném ellenzéki honfitársainkat, tényleg benne lennének egy Oroszország elleni háborúban? Szeretnék a magyar honvédeket, a magyar fiatalságot újra a Donhoz, a Dnyeperhez küldeni? Szeretnék megtudni, hogy milyen az, ha ez az Oroszország totális háborút vív az EU-val? Mert a félistenük “honvédelmi tanácsadója” vagy mi a fenéje, mindent megtett a maga szintjén, hogy ezt a hergelést támogassa. Minősíthetetlen amit csinált. Ha minősítenénk, akkor viszont nagyon-nagyon erős szavakat kellene használnunk.
