Van-e bármiféle reális alapja annak, hogy Ukrajna fenyegetésként tekint Magyarországra?
Fotó: Szerhij Dolzsenko
Nincs. Nyilvánvaló, hogy Magyarország nem jelent veszélyt egyetlen szomszédjára sem. Ezt kizárja a háborúra vonatkozó magyar közgondolkodás, az ország által aláírt összes nemzetközi szerződés, és a szövetségi rendszereink is. Zelenszkijnek elég lenne csak körbenéznie Európában.
Valamint persze lehetetlenné tesznek mindenféle offenzív magyar fenyegetést a katonai realitások is. Magyarországnak nincs olyan katonai ereje, amely az ország határának (egy irányban történő) megvédésén túl, támadó műveletekre lenne képes. Ha optimisták vagyunk, akkor a Honvédség arra alkalmas, hogy jelentős veszteségeket okozzon egy vele egyenlő erejű és hasonló technikai szinten álló haderőnek és védelemben legyőzze azt. A Magyar Honvédség nem alkalmas területszerző háborúra és nem is akarják arra alkalmassá tenni. Zelenszkij és az ukránok mégis úgy tesznek, mintha fenyegetnénk őket, hiszen nekik sok szempontból ez az érdekük.
Zelenszkij, a keménynek mutatkozó vezető
De ez mind nem számít, mert ilyen lépések a részünkről az ország azonnali teljes elszigetelődését eredményeznék. Nincs és nem is lesz olyan kormány Magyarországon, amely ilyesmit kockáztatna, különösen, mert semmiféle ilyen akciónak semmiféle társadalmi támogatottsága sincs az országban. Sőt ilyen támogatás felépítése sem tűnik lehetségesnek.
A probléma, hogy az ukránok (Zelenszkij és az ukrán nacionalisták) jelenleg velünk ellenséges középhatalomként gondolkodnak és kicsi, kellemetlen, és semleges szomszédnak tekintenek bennünket. A nyomásgyakorlásuk bántó párhuzamokat mutat a náci Németország 1939 utáni politikájával. Erre némileg mentség a szorongatott helyzetük, de a jelenlegi és a korábbi ukrán rezsimek is így viselkedtek mindig, amikor úgy ítélték meg, hogy a magyar diplomáciai pozíciók gyengék.
Jelenleg az erősíti őket különösen, hogy a magyarországi ellenzék teljesen az ukrán álláspontot képviseli, hasonlóan az EU sok országának kormányaihoz. A Tisza, Magyar Péter és Karácsony Gergely (és persze a liberális értelmiség) is azt gondolja, hogy a kormány gyengítésére használhatja az ukrán agresszivitást, sőt a magyar energiaellátás egy részének Ukrajna általi megszakítását is lehetségesnek, sőt szükségesnek tartják ezek az emberek az ellenzék pozícióinak erősítése érdekében. Ez a fajta árulás értelemszerűen arra sarkalja az ukránokat, hogy még kevésbé vegyék figyelembe Magyarország érdekeit.
Azt a kérdést kell még felvetni, hogyha az ukrán katonai akciók miatt Magyarországon üzemanyaghiány lép fel, mennyire kell tovább támogatnunk az ukránokat olajszármazékokkal és árammal? Sajnos biztosak lehetünk benne, hogy az EU vezetése, Zelenszkij és a magyar ellenzék is azt fogja követelni, hogy a magyar emberek érdekére való tekintet nélkül adjunk mindent oda továbbra is Ukrajnának.
De ha Ukrajna kezét nem is engedik el a nyugatiak, Zelenszkijért nem fognak igazán komoly kockázatokat vállalni, ha összeomlik a front. Vagyis Magyarország nyugodtan tekinthet úgy magára, hogy a jelenlegi ukrán politikai elit egy nagy részével van nagyon rossz viszonyban, nem magával Ukrajnával és különösen nem az ukrán néppel. De egy értelmetlen ukrán bosszú a sok segítségért, amit kaptak tőlünk, sajnos lehetséges.
Nem mi vagyunk veszélyesek Ukrajnára, hanem a jelenlegi ukrajnai rezsim veszélyes ránk, annyiban mindenképpen, hogyha nem képesek a katonai vereségük után egyben tartani a maradék országukat, akkor a probléma kezelésében nekünk is részt kell vennünk. De ez akkor románok, lengyelek és szlovákok problémája is lesz. És az egy nagyon másik világ lesz már. Attól mi meg joggal tartunk, hogy ez a helyzet bármikor előállhat a jelenlegi harctéri trendek alapján.
Végül persze mindig oda jutunk, hogy leginkább a magyarországi ellenzék és az itteni liberálisok veszélyesek a magyar emberek elemi érdekeire, biztonságára. Megszokhattuk volna már.
