Pesti Srácok

A közösségi média a gyerekek mumusa, ezért tiltani kell?

A közösségi média a gyerekek mumusa, ezért tiltani kell?

Az EP már tárgyalta, hogy 16 év alatt ne használhassák a közösségi médiát a tinik, Ausztrália pedig most meg is lépte ezt. Idehaza a Mi Hazánk a fő szószólója a tiltásnak, de a közösségi médiát nem korhatárhoz kellene kötni, hanem azt korlátozni, hogy beteges dolgok jelenhessenek meg rajta.

Idén novemberben tárgyalta az EP, hogy 16 év alatt ne használhassák a tinik a közösségi médiát, Ausztráliában pedig a kormány már meg is lépte a korlátozást, melynek eredményeként közel félmillió kiskorú fiókját függesztették fel. A Mi Hazánk ennek nagyon örül, szorgalmazzák, hogy nálunk is lépjen a kormány ezügyben. A tiltásnak viszont az eddigi tapasztalatok szerint mindig ellenkezés a vége. Minden rendszert ki lehet játszani, hiába akarja azt az EP, hogy életkor-ellenőrző applikáció segítsen a szűrésben. A  másik ötletük az európai digitális személyazonossági kártya, ami biztos fog jogi aggályokat okozni. 

A közösségi médiát nem tiltani kellene, hanem szigorúan korlátozni, hogy ott mi jelenhet meg.
A közösségi médiát nem tiltani kellene, hanem szigorúan korlátozni, hogy ott mi jelenhet meg. 

Az azonban tény, hogy a közösségi média jelenleg káros. Ott ugyanis számos alkalommal jelennek meg durva tartalmak, akár szexuális jellegűek vagy amik erőszakot mutatnak be. A kíváncsi szemek persze nézik, ami az algoritmusnak segít további emberek elérésében. Senkinek nincsen kétsége afelől, hogy ezek a tartalmak eljuthatnak olyan fiatalokhoz is, akiknek ezekről a dolgokról még csak urbán legendaként sem kellene tudniuk, nem még a két szemükkel látni. Függőséget is okoznak a tartalmak és számos mentális, testkép vagy más zavart. Gondoljunk például a szétretusált emberekre, akikhez hasonlítani akarnak a fiatalok (de már az idősebbek is) ezért ideje korán kés alá fekszenek vagy az öngyilkosságba menekülnek, mert elérhetetlen célnak látják a képen szereplő gyönyört. Valamiért azonban ezek a tartalmak egyeseket befolyásolni tudnak, másokat viszont nem. Na vajon miért? 

Elsősorban marketingeszköz a közösségi média és ezt fel kell tudni ismerni

Az Y generáció szerencsésnek mondhatja magát, mert éltek már a nagy digitális robbanás előtt és látták például a Facebook kezdeti időszakát, amikor még valóban azt a célt szolgálta, hogy megtaláljuk elfeledett ismerőseinket és kapcsolatba lépjünk velük. Ez azonban nem volt a legkifizetődőbb, hiszen a kommunikációs csatornán kívül nem sok másra lehetett használni, olyan volt egy kis plusszal mint az IWIW. A fejlesztések után azonban egyre több lett a hirdetés és egyre kevesebb a személyes tartalom. Persze most is láthatjuk, hogy kinek született gyereke és ki ment férjhez, de ezek a tartalmak csökkentek. Sokkal több hirdetéssel, hírportállal, személyes oldalakkal találkozhatunk, amik információkat rejtenek számunkra. Ma már egy étterem, egy kocsma, egy sípálya vagy karácsonyi koncert népszerűsítése szinte elképzelhetetlen a Facebook nélkül. Ehhez pedig már az Instagram is csatlakozott, nem véletlen, hogy mint foglalkozás az influenszerkedés is megjelent. Ezek a tartalomgyártók viszont mindent megtesznek azért, hogy több és több követőjük legyen, érdekes tartalmakat gyártsanak és egyre több együttműködést köthessenek cégekkel, amiből aztán élnek. Teljes mértékben eladják magukat és hogy ez hogyan hat a lelkivilágukra az egy külön cikket megérne. 

A fogyasztónak viszont tudatosítania kell magában, hogy amit lát az egy reklám. Ahogyan az intim betét reklámtól sem leszünk depressziósak és nem akarunk makulátlanul forogni a nehéz napokon a hófehér nadrágunkban egy autó ablaka előtt csekkolva fenekünket. Bár az influenszerek nagyon profik abban, hogy a reklámot úgy adják elő mintha valóban az életük lenne, fontos, hogy lássuk, de még inkább, hogy a gyerekekben tudatosítjuk, hogy ez nem a valóság. Sajnos sok influenszer a saját csapdájába esik és a tökéletességre törekszik, átszabatja mindenét, mindent megtesz csak bejárja a legszebb szigeteket a világon és onnan posztoljon fényűző életéről, miközben mi a gyrososnál állunk sorba az ebédért, de ezen is át kell látni. Azt megtiltani nem lehet, hogy szép helyekről, csillogásról posztoljanak húszéves, plasztikázott emberek, de azt senki nem tiltja, hogy a gyerekekben tudatosítsuk, hogy ez egy megrendezett dolog, pont olyan mint a betétreklám vagy mint amikor a sportszeletes bácsi lelöki az autót a szakadékba. 

A közösségi médiaplatformoknak pedig sokkal jobban kell ügyelniük arra, hogy erőszak, bűnre való buzdítás és egyéb káros tartalom ne jelenhessen meg az oldalaikon. Ezek ugyanis nem csak egy 16 éven alulit zaklathatnak fel, hanem bármelyik korosztályt. Ahogyan a pornográf tartalmak sem a Facebookra és az Instagramra kellene, hogy tartozzanak. Az Only Fans "modellek" hirdetéseit is tiltani kellene és nem teret adni meg engedni, hogy ha a mellbimbó takarva van, akkor nincs vele gond. 

Összességében tehát egyrészt a szülőnek, hozzátartózónak van nagy szerepe abban, hogy a gyerek ne valóságként érzékelje a látottakat a közösségi médiában, hanem reklámként mindent, ami gyanúsan tökéletes, illetve a platformokat kellene szigorúan büntetni, ha olyan tartalmak csúszhatnak át a szűrőiken, ami nem csak a kiskorúakat, hanem minden jóérzésű embert megbotránkoztat. 

Muszáj megérteni, hogy mi, akik éltünk a közösségi média nélkül is teljes életet, egészen másként érzékeljük a megjelenő tartalmakat mint azok, akik ebbe beleszülettek. Éppen ezért nem a felhasználót kell kitiltani az oldalról és évszámokhoz kötni az oldal látogatását, hanem olyan tartalmakat terjeszteni ott, ami senkire nem káros. Ez nem csak célszerű lenne, hanem sokkal egyszerűbb is. Kérdés, hogy a techóriásoknak ilyen szinten ki mer nekimenni.