Down-szindrómás játékbaba ajándékba? Igen, már ez is lehetséges
A karácsonyra hangolódva a közösségi oldalak egyre több ajándékötletet dobnak fel a gyanútlan vásárlóknak. Ekkor pillantottam meg, hogy már down-szindrómás játékbabát is árusítanak, hiszen ki ne akarna egy betegségre rávilágító ajándékot venni a csemetéjének? A gyártó pedig fokozza a döbbenetet.
Semmiféleképpen sem szeretnék érzéketlennek tűnni a témával kapcsolatban, hiszen magam is gyerekkorom óta ismerek down-szindrómás embereket és a tapasztalatom velük az, hogy akárhány évesek is, mindig gyermeki szeretettel fordulnak másokhoz és nagyon kedvesek. Ennek a genetikai rendellenességnek is (mint sok másnak) vannak fokozatai, van köztük akit gyengébben, van akit erősebben érint. Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd olyan játékbabával fogok találkozni, ami ennek a betegségnek a jegyeit hordozza.
Pedig a minap éppen egy ilyen hirdetést fújt elém az algoritmus. Első körben azt gondoltam, hogy valami speciális boltról van szó, ahol azért árusítanak down-szindrómás játékbabákat, hogy esetleg azokat a felnőtteket "készítsék fel" a velük való foglalkozásra, akik ilyen területen dolgoznak, esetleg saját gyermekük született down-szindrómásként. A felvetésem azonban hibás volt, ezeket a játékokat ugyanis gyerekeknek tervezték, ugyanis az oldal, ahol rájuk lehet bukkanni, csupa hagyományos játékot is árul. A webáruházat direkt nem szeretném említeni, ugyanis nem célom sem a hirdetésük, sem az, hogy esetleg valakinek ellenzése legyen velük kapcsolatban azért, mert ilyen játékokat is árulnak.
A megdöbbenésemet tovább fokozta, hogy nem csak fehér bőrű down-szindrómás babát lehet kapni, hanem afrikait is. Egyébként véleményem szerint nem igazán látszik ezeken a játékbabákon, hogy nem sima játékbabák, hanem valamit közvetíteni akarnak, jómagam nem jöttem volna rá, ha nem írják oda, hogy downos babák. Viszont az elgondolkodtatott, hogy melyik szülő az, aki a karácsonyfa alá ezt a babát álmodja meg csemetéjének? Bár azok után, hogy felnőtt nők játékbabákkal játszák el a napi rutint lehet, hogy van rá kereslet.
Az elfogadás, érzékenyítés jegyében születhettek a down-szindrómás babák?
Adott a kérdés, hogy vajon miért van szükség ezekre a játékokra? Esetleg egy downos gyerek jobban tud azonosulni egy olyan játékkal, ami őt tükrözi? Gyerekkoromban (a vad kilencvenes években) nagyon szerettem Barbizni, de alig-alig lehetett kapni barna hajú babát. Ha Barbi, akkor szőke és kék szemű. Mégsem jelentett számomra gondot, hogy eljátsszak vele, vagy bármi ellenérzésem legyen, hogy nem rám hasonlít. Ahogyan az sem jelentett számomra problémát, hogy valamilyen oknál fogva örököltem egy afrikai játékcsecsemőt. Akkor sem és valahogy azóta sem érdekelnek ennyire a színek és a részletek. A fantázia, az, hogy önmagában tetszik a játék sokkal fontosabb. Ám az is lehet, hogy én vagyok különleges ebből a szempontból, de a tapasztalatom az, hogy nem. Inkább azt érzem, hogy a mai kor érzékenyítői azt hiszik, hogy mindenkit a szín, a forma, a különböző jegyek érdekelnek. A gyerekek viszont ennél sokkal elfogadóbbak. Ha valamit látnak, ami más megkérdezik, hogy miért olyan?Kapnak egy választ és lendülnek is tovább. Nem rugóznak rajta. Azonban, ha minden egyes játéknál, minden egyes pillanatnál felhívjuk a figyelmüket arra, hogy ez is más, meg az is más, akkor egy idő után már csak a másságra fognak figyelni és nem a lényegre. A játékra, a fantáziavilágra, amit az teremt nekik.
Ezért ezek a játékok szerintem pont, hogy nem az elfogadást, hanem a különbségekre való rávilágítást erősítik egy gyereknél. Mi felnőttek pedig vagy megbékélünk vele, hogy ma már mindent lehet kapni, nincs lehetetlen vagy megdöbbenünk és egy cikk témáját adja, esetleg élből elutasítjuk, hogy kicsit fel is háborodunk, hogy ezt mégis miért kell?
