"Szerzetesi mohóság" – Lopással vádolja az óbudai szaléziakat Kiss László
Sem törvényt, sem bírósági ítéletet nem tud helyesen értelmezni Óbuda polgármestere. Pláne, ha nem is akarja. Kiss László inkább szerzetesi mohósággal, meghiúsult lopási kísérlettel vádolta meg a Facebook nyilvánossága előtt a kerület régi szociális segítőit egy másodfokú döntés nyomán. Kiss László győzelmi monológjából egyetlen dolgot hagyott csak ki, hogy rajta múlt az óvoda jövőjének sorsa, amit lazán beáldozott egy kis prolihergelés kedvéért.
Nagyon érti, hogyan kell beszélni Óbuda leninvárosi örökségét továbbéltető lakóinak nyelvén Kiss László. Egy kis prolihergelés ugyanis mindig hoz némi kéretlen politikai tőkét a konyhára. Különösen, ha az indulatokat az egyház ellen lehet fordítani. Meg is lett az eredmény.
Még ne is foglalkozzunk a korrupcióval vádolt polgármester eredeti posztjával, figyeljük elsőre a zsigeri indulatokat, amelyeket sikeresen megélesztett a komcsilelkekben.
- Térdre, csuhások!
- A csuhásoktól kapzsibb, képmutatóbb, hazugabb, hataloméhesebb és kártékonyabb férgeket még nem hordott a hátán a föld.
- Ez a sok balfék egyház meg a vallásaik! Néphülyítő ingyenélők!
- Ezeknél a vallás az utolsó a sorban, ócska harácsoló, szemét alakok.
- Gyermekszerető szoknyás bácsik.
- Minden tetves vallás takarodjon végre az iskolákból…
- Már az is felháborító, hogy egy szekta egy közintézmény közelébe kerülhet.
Csak néhány példa, amelyet feltehetően az óbudai polgármester is szívesen olvasgatott (hiszen moderálásra nem futotta az energiáiból), miután ilyen jól megadta az alaphangot. Nade, a témához közeledve, kik is az említett csuhások, akikre a prolidühöt ráirányította Kiss László. Akik hitelességét kamumoralizálással, ráadásul Krisztusra való hivatkozással akarja most megingatni a kerületi polgármester. Ezek a szaléziak.
A szaléziak több mint száz éve, mióta 1912-ben az első árvaházat megalapították a kerületben, Óbuda szociális hálójának aktív résztvevői. Nemcsak Óbuda elválaszthatatlan a szaléziaktól, de ez a viszony a kölcsönösségen alapul, hiszen a rend itt rendezte be központját, máig itt található tanulmányi központjuk is. Emellett természetesen a legfontosabb a rend küldetése, azaz a rászoruló gyermekek élelmezése, korrepetálása, szabadidős tevékenységek szervezése a számukra. Talán csak az óbudaiak tudnák felsorolni, milyen élő, eleven a kapcsolat a rend és a kerület között, különösen a rászorulók, az idősek tekintetében. Feltehetően ez az erős kapocs az, amely olyannyira zavarja a baloldali polgármestert, így kapva-kapott az alkalmon, hogy meghiúsult lopással, mohósággal vádolja meg a szalézieket.
Győzelem az egyház fölött
De, lássuk, mi is történt, legalábbis ahogy Kiss László diadalittas posztjából megtudjuk. Posztjában a polgármester arról ír,
- a Szalézi Rend „az önkormányzatokat kifosztó törvényre” (erre még később visszaértünk) hivatkozva meg akarja szerezni annak az óvodának a tulajdonjogát, amelyet korábban „nagyon kedvezményesen” kapott használatba az Önkormányzattól
- az ügyben hozott másodfokú bírósági ítélet szerint Óbuda megtarthatta az ingatlant
Az alapsztorit innentől Kiss László olyan hangulatfestő elemekkel színezi ki, hogy a rend
- minden ellentételezés, kártalanítás nélkül akarja, vagyis egészen egyszerűen csak elvenné a köztulajdont.
Ez szerinte nemcsak jogi, hanem – különösen, ha egy egyház akarja elvenni másnak a tulajdonát – morális kérdés is.
A köznyelvben ugyanis ezt nevezzük lopásnak
-nyomatékosítja Kiss László, aki később úgy fogalmaz, a Szalézi Rend "erővel akarja elvenni" az óvodaépület tulajdonjogát. Persze, teszi hozzá, a győztes per okán az Önkormányzat felbonthatná a renddel kötött köznevelési megállapodást, és így a tulajdont is visszakapná,
- de ebben az esetben ellehetetlenülne az óvoda működése, amit nem szeretnénk, hiszen akkor "a rend mohóságának" a gyerekek lennének a kárvallottjai.
Majd sorait azzal zára, "pont az adventi időszak a megfelelő arra",
hogy emlékeztessük a Rendet: Krisztus Útját járni sose késő.
Miért perelne a rend, ha minden rendben van?
Hallgattassék meg azért természetesen a másik fél is, márcsak azért is, hamár a baloldali polgármester megengedte magának meglehetősen szélsőséges prekoncepciónak, gyanúsítgatásainak közrebocsátását. A szalézi rend óbudai múltjából, tevékenységükből és elveikből kiindulva ugyanis éppen nem következik, hogy feltétlenül peres úton akarjanak megszerezni egy ingatlant, pláne, ha annak működéséhez bizonyos kedvezmények biztosításával maga az önkormányzat is hozzájárul. Mi állhat egy ilyen kétségbeesett lépés mögött, amely a Szalézi Rendet pereskedésre készteti?
Már az sem az önkormányzaton múlt, hogy az óvoda megmenekült
A rend ezzel kapcsolatban nemrégiben közleményt adott ki, amelyben elöljáróban kiemelik, az Óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Óvoda fenntartását 2008-ban adta át Óbuda Önkormányzata a Don Bosco Szalézi Társaságának 2038-ig oly módon, hogy az épület önkormányzati tulajdonban maradt. Mint kiemelték,
az óvoda így a bezárástól menekült meg, mert akkor Önkormányzat nem kívánta tovább működtetni azt.
Hozzáteszik, a XIX. században épült ingatlan már az átvételkor is meglehetősen rossz állapotban volt, így a rend folyamatosan végzett különböző felújításokat, amelyekhez az Önkormányzat „semmiféle segítséget nem adott”. Az alapvető probléma mégsem ebből, hanem abból adódott, hogy a rend szerint folyamatos gondot jelentett,
hogy a tulajdonjog nem egyházi kézben volt, így nehezen tudtunk pályázati forrásokhoz jutni (hiszen ehhez kellett volna az Önkormányzat hozzájárulása), valamint alapszabályaink sem engedik, hogy más tulajdonba saját pénzügyi eszközöket fektessünk.
Ebből kifolyólag döntöttek végül úgy a szaléziak, hogy a lehetetlen helyzetet megszüntetendő, élnek a 2022-ben hatálybalépett törvénnyel, amely szerint ha egy egyházi fenntartó kéri az ingatlant, a tulajdonába kell adni arra az időre, amíg köznevelési tevékenység folyik az ingatlanban. Ha valamilyen okból kifolyólag ez megszűnik, akkor a tulajdonjog visszaszáll az adott önkormányzatra. A Don Bosco Szalézi Társaság a jogszabályra hivatkozva kérelmezte tehát a tulajdonjog átadását az Óbudai Önkormányzattól, amely erre nem volt hajlandó, csak egy vagyonkezelési megállapodást ajánlott. Sajnos ez azonban a rend megítélése szerint az épület állapotával kapcsolatban fennálló problémákra nem adott választ. Perre mentek tehát, amelyben valójában a másodfokú bírósági döntés egy eljárási hibát állapított meg, miszerint a tulajdont nem a Don Bosco Szalézi Társasága, hanem a Szalézi Intézmény Fenntartó (SZIF) mint bejegyzett fenntartó szerezhette volna meg.
Milyen mohóság, polgármester úr?
Összegezzük tehát a történteket
- az óbudai önkormányzat már 2008-ban be akarta záratni az óvodát, az intézmény a szaléziaknak köszönhetően menekülhetett meg
- az épület maga már az átvétel pillanatában lerobbant volt, ezt erejükhöz mérten igyekezett a rend toldozgatni-foltozgatni
- az óbudai önkományzat nemcsak, hogy nem segített a tulajdonában álló ingatlan felújításában (azt elvárván a rendtől, hogy majd saját erejéből felújítja azt), de intézményileg sem volt partner a különböző pályázatok elnyerésében
- mégha az nem is jelenthető ki, hogy Óbuda önkormányzata az évek folyamán tudatosan törekedett volna az intézmény ellehetetlenítésében, az viszont nagyon is feltételezhető, hogy a minimális jóindulat is hiányzott az egyházi fenntartású intézmény megsegítéséhez
- a rend ráadásul magától értetődően rendelkezik saját szabályokkal, alapvetésekkel. Az egyik ilyen, hogy általánosságban sem invesztálnak egy bérlemény felújításába. Pláne, ha egy XIX. századi, lepukkant épületről van szó, amelynek rendbetétele hatványozott forrásokat követel.
És ami a legfontosabb, és Kiss László legordasabb csúsztatása,
- az említett törvény általánosságban addig ad egyházi tulajdonba egy ingatlant, ameddig ott az egyház oktatási, nevelési feladatokat lát el. Ha ez megszűnik, az ingatlan visszaszáll az önkormányzatra. Szó sincs semmilyen kisajátításról, pláne mohóságról.
Feltehetően maga a törvény is csak azért születhetett a szigorúan megatározott használat idejéig, hogy könnyebb legyen a külső források, pályázatok, alapítványi pénzek bevonása.
Ebből pedig összességében igencsak problémás kellő rosszindulat nélkül lopási szándékot, mohóságot kiolvasni, hiszen maga a törvény sem tesz lehetővé semmilyen valóságos kisajátítást.
Adalék Kiss László adventi felkészüléséhez
Adhatnánk végül olyan keretet a történetnek, amelynek az lenne a megalázó összefoglalása: Térdre, csuhások! Kiss László, aki magára, mint keresztényre hivatkozik, minden alapot meg is adott ehhez. Szerencsére volt jónéhány felháborodott hang is a hozzászólások közt, akik nemcsak a szaléziak nézőpontját hiányolták Kiss László meséjéből, hanem a polgármesterséghez méltó hangnemet is. Így, advent közeledtével talán érdemes volna újragondolni ezt a posztot. Márcsak keresztényként is…
