Pesti Srácok

Az áruló Magyar Péter szerint Orbán nem patrióta, hanem csak egy áruló

Az áruló Magyar Péter szerint Orbán nem patrióta, hanem csak egy áruló
Már ilyen kis engedetlenség is húsz év letöltendő börtönt vonhat maga után, ha Magyar Péter elszabadul. Megígérte.
Fotó: Hatlaczki Balazs

Van annak egy diszkrét bája, amikor egy áruló egy olyasvalakit bélyegez meg árulóként, aki politikai pályafutása során nemhogy nem hagyta magára a nemzetét, hanem annak tagjait a határokon túl is segítette és segíti. Ugyan az árulásnak vannak szubjektív elemei, de jelen esetben ezeket nyugodtan félretehetjük és objektív mérce alapján állapíthatjuk meg, hogy vajon ki is az áruló: egy olyan ember, aki „odacsinál”, ahonnan korábban bőségesen evett vagy az az ember, aki saját erejéből felépítette magát és pártját és soha nem csinált hátraarcot, vagyis Magyar Péter vagy Orbán Viktor? Tessék csak választani!

Magyar Péter beteg elméje is keresi azokat a témákat és ügyeket, amelyekre nemcsak rá lehet tapadni, de arra a többi szektatagot is lehet mozgósítani és hergelni. A Tisza (Nagy) Pétere már megpróbálkozott a határon túli magyarok támogatásának megszerzésével is, elég kevés sikerrel, mert a szomszédos országokban élő honfitársaink nem kértek az anyaországból érkező „messiás áldásaiból”. Hogy miért is nem? Mert azon túl, hogy a külhoni magyarok megkapták a jobboldali kormányzattól azt a támogatást, amely szükséges a magyar identitás megőrzéséhez, tudták azt is, hogy ez a támogatás nem holmi számításból ered, hanem több annál. Magyar Péter belibbenése Erdélybe végeredményben felért számára egy katasztrófával, pedig „minden magyarok messiása” úgy gondolta, hogy majd meghódítja azt a földet. De hogy pontosan melyiket is? A román földet!

magyar
Magyar Péter, aki csak a nevében magyar. 
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS

Mert Magyar Péter Erdély földjét annak nevezte: román földnek! Micsoda erkölcsi példakép! Éljen, a tiszás nemzetpolitika!

Mégis, hiába a pofon, Magyar Péter nem adja fel és megtévesztéssel és hergeléssel próbálja begyűjteni a hajlítható határon túli magyarokat, akik esetleg hajlandóak majd rá voksolni a 2026-os választáson. Mert a szavazat az, ami valójában kell a „messiásnak”, mivel annak elővarázsolására még ő sem képes. Ezért Péter mindent bevett, síró tekintetű, neki hűséget fogadó felvidéki képviselő-jelöltjét is hadba állítja, hogy mondja csak el mit mondott az az orbáni miniszter róla, felvidéki magyarról. Strompová Viktória pedig megteszi azt, amit a haza nem követel meg ugyan, de Magyar Péter igen: könnyeket csikar elő és a kormány ellen uszít.

Magyar Péter: Orbán nem süllyedhet mélyebbre!

De térjünk rá a Tisza elnöke által a mai napon megosztott manipulációtól bűzlő bejegyzésre, amelyben Magyar Péter azt írta:

Orbán Viktor nem patrióta, hanem egy áruló.

Orbán Viktor és a Fidesz hallgat, miután Lázár János még Gyurcsány Ferencet is túlszárnyaló gusztustalanságot elkövetve, szlováknak nevezte a magyar származású, felvidéki Strompová Viktóriát, a TISZA jelöltjét. Orbán Viktor a hallgatással azt üzeni, hogy egyetért Lázár Jánossal és szlováknak tartja a felvidéki magyarokat, vagy épp románnak az erdélyi magyarokat. Ennél mélyebbre egy magyar miniszterelnök és egy párt valószínűleg nem süllyedhet.

De süllyedhet, és erre példa a Magyar Péter vezette Tisza Párt, valamint azok politikusai és támogatói. Az a párt, amelynek vezetője Erdélyt „román földnek” tartja és amelynek vezetője nem érti miért kéne választani Munkácsy Mihály és Nicolae "Georgescu", vagy Bartók Béla és George Enescu művei között. De ott van az erdélyi (!) tiszás Gáspárik Attila, akit a szektavezér hívószava mágnesként vonz, és aki azt találta mondani egy tiszás fórumon, hogy

Trianonban megvalósult Magyarország régi álma, hogy egységes magyar állam legyen, kisebbségek nélkül.

Vagy, aki azt mondta, hogy a „nemzetállamba nem férnek bele a kisebbségek”.

De Tarr Zoltán EP-képviselő is jeleskedett, aki azt állította, hogy a Kárpátalján élőknek muszáj lenne megtanulniuk az ukrán nyelvet, mert akkor a társadalom teljes jogú tagjává válnának! Nos, a sort még nem fejeztük be, de egyelőre legyen elég ennyi a magát „nemzetinek” mondó Tisza Párttól.

Ezen túl, nem árt emlékezni arra, hogy Magyar Péter nemcsak a barátait és kollégáit, hanem a családját is elárulta. Az egész egy zsarolással kezdődött azzal, hogy megkapja azt a Fidesztől, amit annyira akart: egy magas kormányzati pozíciót. Azonban mivel a kérése nem teljesült, így maradt a tett, hátha azok ott fent majd bepánikolnak és „észhez térnek”. De az áruló követelései még így sem találtak megértő fülekre.

Ezt tudva és mérlegelve felmerül a kérdés, hogy ha Magyar Péter képes volt a családját és barátait sértődöttségből elárulni, akkor miért ne árulná el azokat az embereket, akiket nem ismer, a választókat, beleértve a határon túli magyarokat is?

Hiszen az Európai Parlamentben most is ezt teszik. 

Magyarnak hirtelen a felvidéki magyarok is fontosak lettek

De az „Erdély román földjén” sétáló tiszás vezér bejegyzéséből a Benes-dekrétumok sem maradhattak ki:

Orbán a napokban a felvidéki magyarokat is elárulta: egy szót nem szól, amikor a haverja, Robert Fico börtönnel fenyegeti a felvidéki magyarokat, ha kiállnak az őket kollektíven sújtó Benes-dekrétumok ellen. Sőt Orbánék megakadályozták még azt is, hogy az Európai Parlament a TISZA javaslatára kiálljon a felvidéki magyarok mellett.

Igaz, hogy Magyar Pétert eddig a felvidéki magyarok sorsa mit sem érdekelte és körútjával „csak” Erdélyt érintette, most mégis, hirtelen veszett ebként követel igazságot! A Benes-dekrétumoknak ugyan létezniük sem lenne szabad, és a Fico pártja által benyújtott javaslat elfogadása, amely börtönnel fenyegeti azt, aki a magyarok kollektív bűnösségét is rögzítő dekrétumokat megkérdőjelezi, magyarként valóban vérlázító és elfogadhatatlan. De utóbbit vajon Magyar Péter is gondolja?

Igen, de nem a magyarság iránt érzett felelősségéből vagy erkölcsi felbuzdulásból, hanem csupán a politikai tőke miatt. A Tisza javaslata is ennek a tőkének a tovább hevítésére irányult, mert úgy érezték, végre itt az alkalom, hogy Orbánékkal szembe fordítsák a felvidékieket – erre szolgált Strompová könnyes szemei is –, és ezzel magukat tehessék meg a felvidékiek megmentőjének!

Hozzá kell tenni, hogy a magyar kormány a mostani körülményeket tekintve nincs könnyű helyzetben, és szövetségesekre van szüksége egy olyan rendszerben, ahol a józan észt lassan teljesen felváltja az elmezavar. A magyar kormány eddig mindig kiállt a határon túli magyarság mellett, és ez most sem lesz másképp, mert nem is lehet! Ugyanakkor egy ország vezetése nem rúghatja rá az ajtót egy másik, jelenleg szövetséges (nem baráti!) államra. Megteheti ezt később, ha a diplomáciai megoldások – Szlovákiában és a két állam között egyaránt - nem vezetnek eredményre. A magyar kormánynak erkölcsi kötelessége fellépni a határon túli magyarokat érő jogtalanság ellen, amely kötelességét eddig a jobboldali kormány mindig teljesítette. De az előbb említett „ajtórúgás” nem mindig a legjobb megoldás, ha mutatkozik más lehetőség is.

Magyar Péter csak Orbán szerepében akar tündökölni

Fontos megjegyezni, hogy Magyar Péterrel szemben Orbán nem zsarolással lépett ki a politika színpadára, hanem saját erejéből és szorgalmából vált vezetőpolitikussá. Orbán nem "egy pillanat" eredményeként vált miniszterelnökké, hanem kemény munkával.  Míg Orbán politikai tehetsége vitathatatlan, addig Magyar Péterből ez hiányzik, így marad számára a manipuláció fegyvere, amellyel magához csalja a választókat. Orbánnak a határon túli magyarok mindig fontosak voltak, ő volt az aki létrehozta köztük és az anyaország között az első jogi köteléket, és ő volt az, aki nemcsak ápolta, hanem erősítette is ezt a kapcsolatot, kötődést. Akkor is, amikor még Magyar Péter is ott volt a Fideszben, és aki akkor még hősként tekintett a magyar miniszterelnökre.

De ha jobban megnézzük a Tisza elnöke számára még mindig Orbán Viktor az, és nem Kossuth vagy Széchenyi, aki példaképként szolgál, a magyar miniszterelnök az az ember, akit megpróbál valahogy utolérni. Magyar Péter az „áruló” Orbánt Viktort másolva akar Orbán Viktor lenni, az aki majd egyesíti a magyarokat, az anyaországban és innen túl. Orbánról le akarja tépni a vélt jelmezt, hogy ő maga vehesse fel és tetszeleghessen benne. Csakhogy Orbánon nincs ilyen: mert ő maga a valóság, szemben a tiszás politikussal, aki csak akar valaki, pontosabban egy orbáni kaliberű politikus lenni.

És amit Péter mindig elfejt az az, hogy ahhoz, hogy utolérje a magyar miniszterelnök szív és lélek is kell, amivel ő soha nem rendelkezett és nem is fog.

Mert, ahhoz, hogy „magyar” legyél nem elég az országban élni, a nyelvet beszélni és szükség esetén a kiállást hangoztatni a honfitársaink mellett, ahhoz igazi szív és elhivatottság kell. Ez pedig mind hiányzik Magyar Péterből, akiben csak annyi magyarság van, mint a nevében. Strompová Viktória, a tiszás vezér jelöltjére ez ugyanúgy vonatkozik: hiába a származás vagy a beszélt nyelv, azzal nem válik magyarrá! De így kerek a Tisza Párt, hiszen ott pontosan azok az emberek vannak, akikből a magyar lelkület hiányzik. Ez az igazi szégyen. 

Ezek után megkérdezzük, hogy ki is az áruló? 

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.