Magyar Pétert nem érdeklik a kisebbségek, de annál nagyobb hasznot próbál húzni belőlük

Magyar Péter "ne féljetek" szlogenje úgy tűnik, hogy inkább magának a szektavezérnek szól, mintsem a köré csoportosuló és tőle "megváltást" remélő embereknek. A pártelnök kapkodása látványos: már nincs semmiféle koncepció, csak ad hoc jellegű intézkedések és megnyilvánulások. Ezt mutatja az is, hogy a "karrierista" tiszás politikus csak akkor hajlandó nagyobb figyelmet szánni egy adott csoportnak/kisebbségnek, ha attól politikai támogatást remélhet vagy/és ha valami ok folytán a csoportot/kisebbséget valami "sérelem" érné. Magyar Péter akkor előtör a semmiből, és zászlajára tűzi ezeknek az embereknek a védelmét, de nem ám azért, mert Péternek akkor szíve van, nem. Mert Pétert teljesen más sarkallja ezekre a tettekre, mégpedig a saját egoja. 

Magyar Péter egyes csoportokban és kisebbségekben látja a szavazatnövelés esélyét

Emlékszünk, amikor Magyar Péter nagy zászlóval a kezében és buszoztatott követőivel a hata mögött sétálgatott az általa "román földnek" nevezett Erdélyben? A tiszás pártvezér, akkor nagy bizalommal és még nagyobb egoval lépett a határon túli magyarok közé, aminek a vége végül az lett, hogy a "nem túl baráti" fogadtatás miatt elég hamar távoznia is kellett onnan. A Tisza elnöke megpróbálta kijátszani az "egy nemzet vagyunk kártyát" és tetszelegni egy olyan szerepben, amelyet a Orbán-kormány és a Fidesz már kisajátított magának. Vagyis a "villámlátogatás" terve nem jött be, de a villámtávozásé annál jobbra sikerült. 

Ezt követően már csak egy-egy mondat erejéig említette Erdélyt Magyar Péter, hogy a látszat azért mégis csak fennmaradjon. A következő határon túli botrányra sem kellett olyan sokat várni, hiszen a Fico-kormány elfogadta azt az egyébként gyalázatos törvénymódosítást, amely értelmében a Benes-dekrétumok tagadóinak akár fél év börtön is járhat. Magyar Péternek nem kellett több, és rá is vetette magát az ügyre. Pedig valójában nem érdekelte őt a felvidéki magyarok sorsa, ahogy általában senki sem, a sajátján kívül. Azonban a tiszás pártelnök szemei előtt az lebegett, hogy ami nem sikerült Erdélyben, az jobban elsülhet a felvidéki magyarok körében. Noha a "nagyvezír" eddig egyszer sem merte betenni Felvidékre a lábát, ami nyilván annak köszönhető, hogy az erdélyi fiaskó után tartott attól, és joggal, hogy az ottani látogatása csak még nagyobb buktát eredményezne. A szavazatok márpedig kellenek és Magyar Péter úgy gondolja, hogy ehhez elegendő pár felháborodást tettető bejegyzést írnia az oldalára és egy-két látszat intézkedést tennie. Ugyanez az ad hoc jelleg volt megfigyelhető akkor is, amikor a Tisza Párt felvidéki jelöltjének magyar identitása mellett állt ki. A cél a felvidéki magyarok felhergelése volt, de a számok alapján úgy tűnik, hogy ez nem volt elegendő a párt szavazatainak növeléséhez. 

Magyar Péter megpróbálta magának vindikálni a nemzetegyesítő szerepet, noha azt a Orbán-kormány közel negyedszázada a magáévá tette. Utóbbi pedig az határon túliakat nem posztokkal és kiabálásokkal, hanem valódi intézkedésekkel és tettekkel támogatta. Az Tisza Párt elnöke érzékelve a veszélyt most megint a belpolitika felé fordult, azon belül a roma kisebbség felé, amelytől annyi szavazatot próbál bezsebelni, amennyit csak a lehet. 

A Tisza Párt láthatóan nem egy előre meghatározott irányvonalat követ, hanem kétségbeesetten igyekszik rátelepedni egy-egy csoportra/kisebbségre, hogy az ő ügyeiket látszólag felkarolva tegyen szert még több támogató szavazatra az idei áprilisi választáson. Aztán majd a végén eldobja őket, ahogy ezt teszi azokkal az emberekkel, akikre már nincs szüksége.