A középső ujj, mint érv
Óvodás szint az, amikor nem tudsz mit mondani a másiknak az érveire és ezért inkább dühből cselekedsz. Na, nem kell rosszra gondolni, az ellenzék azért az oroszlán helyett a papírtigris bátorságával van megáldva, ezért nem ütnek meg szerencsére, hanem csak a feltartott középső ujj szimbolikáját alkalmazzák.
Nehéz felidézni ki kezdte, de emlékeim szerint a középső ujj szimbolikájának meghonosítója a politikában Juhász Péter volt, aki arra buzdította híveit, hogyha meglátnak egy általa csak propagandistának titulált, de valójában jobboldali újságírót, annak mutassanak be. Valóban én magam sem tudnék jobbat kitalálni, hiszen ezt azok is megtehetik, akik saját gondolataikba is belezavarodnak. A középső ujj nem beszél, nem kérdez vissza, csak van, nemzetközi és mindenki érti. Nyilván ezért használják a dühös óvodások is, akik az első csúnya szó mellett ezt sajátítják el a gondatlan szülőtől.
Néhány évbe telt, és az ellenzék több szereplője is előszeretettel kezdte el használni a jól bevált ovis módszert. Fekete-Győr András egy plakát előtt gyakorolt a nagy bevetés előtt. Ő a Momentum által készíttetett Bohár Dánieles plakát alatt erősködött. Az embernek van ilyenkor egy olyan érzése, mint amikor a kamasz unokaöccsét kapja rajta a tükörben való pózolgatáson. Az első serdülő izmok megjelentését csekkolja a drága. Nem lehet rá haragudni, olyan aranyos, ahogy tündököl a saját erejében. Persze a szülő vagy a rokon, aki leleplezi nem mer semmit mondani, nehogy érzékeny kamaszlelke sérüljön, csak csendben továbbmegy és kuncog magában. Hiszen tudja, hogy éles harci helyzetben a kis tini unokaöcsi elszaladna, akármekkora bicepszet villantott a tükörben. Jól is teszi, kerülni kell a bajt.
A középső ujj üzenete már ragályos
Bár most nem időrendi sorrendben megyünk, és valószínűleg Hadházy Ákos előbb fedezte fel ujjaiban rejlő erejét, mint Bandi, fontos megjegyezni, hogy az ő ujja nyerte a legviccesebb kategóriát. Egyszerűen még az az ujjszerkezete is vicces. Kis tömzsi, alig látszik ki a kis ökle mögül. Valóban olyan mint egy babának, aki épp a kis kezecskéjét fedezi fel (elnézést a hasonlatért, de e cikk írója is nagyon örült, amikor végre látta, hogy a kislánya gyönyörködik a kezében). Hadházy sem mondhatni túl bátornak, ő a köztévé előtt mutatott be a köztévének. Jaj Istenem, ezt még leírni is ciki, de így volt. Állandó ellenérzései vannak a csatornával pedig annak idején még alvóhelyet is biztosítottak neki és kollégáinak tulajdonképpen az ellenzék játszótereként funkcionált.
Most viszont a Momentum bugyraiból előkerült egy újabb gyöngyszem, akivel nem érdemes ujjat húzni. Nem új képviselő ugyan, de nem fél az újításoktól. Ő nem csak egy, hanem két ujját is megmutatta a nagyérdeműnek pedig néhány éve még remegő hangon konferálta fel a Momentum szóvivőjeként a majdnem jogász Hajnal Miklóst. Igen, ő Tompos Márton, aki a hétvégén Ukrajna mellett kampányolt és Orbán Viktornak üzent az ujjacskáival.
Viccet félretéve, az egy dolog, hogy ez a bemutogatás elég bunkó sofőrös stílus, de kérdem én: hol vannak ilyenkor azok a kommentelők, akik szerint nagyon mélyre süllyedt a közbeszéd. Bár valóban nem lehet csak nonverbális kommunikációnak elkönyvelni ezt a mutogatást, de azért mindig kíséri egy-két kedves mondat is. Tényleg nincs más eszköze az ellenzéknek, csak a mutogatás? A „kapd be” az új nem értek egyet? Őszintén szólva alig várom az újabb testbeszédes kommunikációt. Emlékszem az oviból volt, aki a nyelvét nyújtogatta (szerintem egyébként ezzel kellett volna kezdeni), de a bátrabbak a feneküket is megmutatták. Ha így haladunk, nem lepődöm meg semmin. Ígérem.
