A román nacionalizmus megint lecsapott a Csíkszeredára
A Román Labdarúgó-szövetség továbbra sem tudja elviselni a magyar zászlókat a lelátókon, így a szövetség a magyar revizionizmustól való félelmében újabb hatalmas bírságot szabott ki a Csíkszereda futballklubra. A románok nyilván azt gondolják, hogy minél több és nagyobb összegű bírságot szabnak ki a klubra, akkor azzal megőrzik a román egységet és gátat szabnak a magyar identitásnak is. Csakhogy a magyar szív és lélek nem így működik, mert minél nagyobb ostor, annál nagyobb az elszántság és a magyarságra való büszkeség is. És hogy hol vannak ilyenkor az emberi jogi aktivisták? Nyilván épp valamelyik LMBTQ-csoportot nyaldossák körbe valahol a nagyvilágban.
A FC Csíkszeredára a Román Labdarúgó-szövetség ismét hatalmas, átszámítva mintegy három millió forintos bírságot szabott ki azért, mert annak szurkolói a lelátókon magyar zászlókat lengettek. Korábban a klub már kapott egy két millió forintos bírságot a szövetségtől, amelynek kifizetését a Ferencváros és a Kispest közösen átvállalta.
A román szövetség bírságokkal próbál gátat szabni a magyar identitásnak
Az indok a mostani bírság esetében is az volt, mint korábban, ahogy Szondy Zoltán klubelnök kiemelte:
a fegyelmi határozat ezúttal is a szabályzat 54. cikkének 6. bekezdésére hivatkozik, amely a sporteseményhez nem illő, provokatív – különösen rasszista, idegengyűlölő, diszkriminatív vagy becsmérlő – üzenetek közvetítését szankcionálja. A Csíkszereda 2.83 millió forintos pénzbüntetést kapott, tehát a szövetség emelt a téten.
A román lelket még mindig kísértik a trianoni események és nem is ok nélkül. Hiszen a románok is tudják, hogy a föld, amelyen lépkednek jogtalanul került hozzájuk. Akkor még a balgák azt hitték, hogy majd minden magyar beolvad kényszer hatására a románok közé és a magyar zászló helyett majd a román trikolórt fogják lobogtatni a asszimilálódott magyarok. Csakhogy a magyar vér nem egyenlő a román vérrel, és erre végül a románoknak is rá kellett jönniük.
Azonban ahelyett, hogy teret engednének a magyar kisebbségnek, inkább ahol lehet vegzálják őket. Nyilván csapást mért a román nacionalizmusra az, hogy az Orbán-kormány felkarolta a határon túl rekedt testvéreinket, amelyben a szomszédos országok nem láttak mást, mint a magyar revizionizmus újjáéledését. És ez az érzés továbbra sem tűnt el a román köztudatból, hanem továbbél, és éppen ezért ezt a fajta magyar büszkeséget igyekszenek korlátok közé szorítani, még a nemzetközi és uniós szabályok megsértésével is.
Mert mi lehet veszélyes egy magyar trikolórban vagy éppen egy székely zászlóban vagy himnuszban? Az Európai Unió teljes jogú tagjaként a románok kötelesek a kisebbségek tagjainak is biztosítani azokat a jogokat, amelyek a román identitású polgárainak is megad. Azonban a román szövetség ezen szabadságjogok érvényesülését következetesen korlátozza, és hogyhogy nem, senki sincs az emberi jogok aktivistái és szószólói között, aki felszólalna az ilyen törvényellenes és jogtalan magatartás miatt. Inkább pátyolgatják az LMBTQ-csoportok tagjait, akik éppen azon siránkoznak, hogy biológiailag férfiként nem női cellába tették őket vagy azon, hogy nem hirdethetik szabadon abnormalitásukat a gyermekek között mondjuk Magyarországon.
Igen. Vannak fontos és fontosabb dolgok. Sajnos az elmúlt évek megmutatták, hogy a kisebbségek a fontossági sorrendben valahol hátul kullognak, így az EU vezetésétől nem számíthatnak védelemre. Az egyedüli, aki felléphet az érdekükben és támogathatja őket a mindennapi küzdelmükben az az anyaország, akinek kötelessége minden eszközt kihasználni, hogy a honfitársai idegen uralom alatt is gyakorolhassák azokat a szabadságjogokat, amelyek mindenkit megilletnek.
