Szabó Tímea újra megmutatta: így kell a hazát elárulni

Egy korábbi, „nemesebb” korban, ahol a hazaárulás az egyik legfőbb bűnnek számított, Szabó Tímea már rég rácsok mögött csücsülne. Azonban modern korunkban a „hazaárulás” már nehéz jogi kategóriává vedlette át magát, és a parlamenti képviselők ennek eredményeképpen úgy árusíthatják a hazát, ahogy akarják, mert annak jogi következményeitől nem kell tartaniuk. Olyannyira nem, hogy a „hazaárulás” különböző módját is alkalmazhatják egyidejűleg más, idegen államok kiszolgálásával. Ilyen körülmények között pedig Szabó Tímea is tudja, hogy bármit megtehet és bármit írhat, mert legfeljebb a magyar választópolgárok mondanak ítéletet felette és nem bíróság előtt kell felelnie.

Szabó Tímea a magyar érdekek helyett az ukránok érdekeit szolgálja

A balliberális képviselő asszony választása ezúttal az Ukrán Parlament elnökére, Ruszlan Sztefancsukra esett, akit Szabó Tímea, ahogy azt a posztjában írta, biztosított arról, hogy

A képviselő asszony jól olvasható módon nettó hazugsággal indít, mert a magyarok kétharmada (több felmérés is a rendelkezésre áll) nem támogatja Ukrajna katonai és pénzügyi támogatását. A humanitárius segítségnyújtáshoz hozzájárulnak, de a lelkesedés itt is kezd alább hagyni. Persze, Szabó ezt a magyar kormány által végzett „agymosásnak” tudja be, de hangsúlyozza, hogy a magyarok nem állnak a „háborús bűnösök” mellett. (Itt mejegyeznénk, hogy olyanok mellett sem, akik kiárusítják a hazát vagy akik ártanak nemzetünk érdekeinek, persze kivételek - ahogy látjuk - mindig vannak, sajnos.)

És ha már a hazaárulás jogi kategóriájának „szűkítéséről” beszéltünk, nézzük meg, hogy Szabó cselekedete jogi felelősségre vonás hiányában is mégis miért minősül (megint) annak.

Zelenszkij saját döntése alapján nem indította újra a Barátság kőolajvezeték tranzitját, amely Magyarország számára létfontosságú lenne, noha ezt jelenleg semmi sem gátolja. Ezzel a döntéssel pedig az ukrán elnök szándékosan – zsarolási szándékkal – veszélynek teszi ki Magyarország energiaellátását, amelyben az érintett kőolajvezeték kulcsfontosságú szerepet játszik. Szabó Tímeát ez, az ország energiabiztonságát érintő lényeges ukrán lépés valahogy nem késztette arra, hogy billentyűzetet ragadjon és felszólaljon Zelenszkijék intézkedése ellen. Szabó inkább Zelenszkij embere, Sztefancsuk, tágabb értelemben pedig az ukránok mellé állt (!), ahelyett hogy a magyar érdekek mellett állt volna ki. A politikus inkább egy idegen ország vezetőinek szavazott bizalmat és hazug módon külön biztosította őket, hogy mindenben támogatják őket a magyarok.

Azt pedig csak zárójelben tesszük hozzá, hogy Kabul rózsáját az ukrán korrupció, valamint az ukrán hadsereg emberi jogi jogsértései valahogy nem ingerlik arra, hogy felszólaljon ellenük. Szabó Tímeát, a „demokrácia harcosát” vajon miért nem zavarja az ukránok mély korrupciója, amelynek az oligarchikus rendszerük tökéletes táptalajul szolgál? A magyar képviselő számára ők a szabadság és a demokrácia mintapéldányai, akik Szabó szerint mindenben a legjobbat érdemlik, a rossz dolgokat pedig inkább el kell felejteni, mert az nem szolgálja sem az ukránok, sem a képviselő asszony belpolitikai érdekeit. 

Mindenkinek a saját döntése, hogy hogyan vélekedik bizonyos kérdésekről, ugyanakkor vannak dolgok, amik nem esnek, nem eshetnek mérlegelési körbe: ilyen a haza, a nemzet érdeke. Mert utóbbit, bármilyen belpolitikai harc is zajlik, senki sem áldozhatja fel annak érdekében, hogy saját előrejutását segítse! Aki nem így tesz, és elárulja ezeket, és egyben kiszolgál egy ellenséges magatartást tanúsító államot annak, ha modern kori törvények ezt nem teszik lehetővé, erkölcsileg mindenképp felelni kell.