Az értelmiség szerepe a hülyeség felé vezető úton
Ezt a két embert értelmiséginek gondolja manapság a városi liberális közeg. És nekik tényleg azok is.
A diplomás és az okos nem szinonimái egymásnak. A miniszterelnök Esztergomban kitért arra is, hogy az ellenzéki propaganda szerint a "diplomások" nem támogatják a Fideszt. Az egyetemet végzett emberekkel kapcsolatban sajnos elmondható (akiket egyébként hajlamosak némelyek értelmiségnek nevezni, illetve ők még inkább hajlamosak magukat értelmiséginek gondolni), hogy teljesen elszakadt a gondolkodásuk (nyilván egy részüknek) attól, amit mi vidékiek valóságnak szoktunk nevezni.
A valóság nem kényelmes, nem szagtalan, vagy illatosított, sokszor csak gumicsizmában lehet megtekinteni, némelykor veszélyes, szúnyogok és böglyök is lakják. A tárgyaknak súlya van, és csak egy élete van az embernek, másképp fogalmazva, a meccseket soha nem lehet újrajátszani.
A diplomások azért gondolják magukat értelmiséginek, mert ezt verték a fejükbe az egyetemen, illetve azt az ideológikus hitet ismerik csak, mely szerint a saját szakjuk szűk tudásmennyisége alkalmas a világ teljességének leírására.
A szakbarbár, a "művész", az influenszer nem értelmiségi
Szakbarbárnak hívták ezeket a régi szép időkben, és a szakbarbárok jelentős része abban is különbözött korunk álértelmiségétől, hogy tudta magáról, hogy ő nem értelmiségi. Akkoriban elég büszkeségre adott okot az is, ha valaki legalább egy dologhoz értett. Ezeknek az új diplomásoknak azonban zömében nem tudása van, hanem véleménye. És az a bizonyossága, hogy a véleménye fontosabb, mint a tudás. Nem az ő saját tudása, hanem a tudás általában. A vélemény úgy válik erősebbé mint a józan ész, hogy a városi lét virtuális véleményközösségekbe tereli az embereket, ahol olyan véleményeket osztogatnak, amelynek lelkes képviselete "felsőbbrendűvé" tesz. Régen azt mondták, hogy a városi levegő szabaddá tesz. Ma a "városi levegő" keverve az "egyetemi levegővel" ideológiailag elvakulttá tesz, és sajnos nagyképűvé is sokszor. Persze, mint mindig, most is arányokról beszélünk, de amikor ez szavazatokban is megjelenik, a valóságban élő ember csak bámul például a fővárosi szavazói viselkedéseken és annak következményein. A Hegyvidéken élő normális emberek például tudnának erről mesélni...
Ha ma szembenézünk a tényekkel, akkor világossá válik, hogy a magyarországi liberális, egyetemi "értelmiség" (a tulajdonképpeni álértelmiség) sem az országot, sem a nemzetet, sem az államot, sem a magyar kultúrát nem tudja és nem is akarja fenntartani, megtartani. Ők beolvadás-pártiak, és miután csak a saját ideológiai őrületeiken és a Netflix sorozatain keresztül ismerik a világot, valójában még csak nem is a jelenlegi vagy a korábbi idealizált "Nyugatba" akarnak beolvadni, hanem sokkal inkább a kedvenc sorozatuk univerzumába. Annyira multikulturálisak, hogy észre sem veszik a saját kultúrájukat (és a többit sem), de azért a sajátjukkal ellenséges vagy azt lerombolni kívánó ideológiákért, vallásokért nagyon tudnak rajongani. Ma a diplomák egy nem kis része csupán csak az önpusztításra képesít, a valós identitások helyett álidentitásokat ad, és azt a meggyőződést, hogy ez a neofita generáció sokkal jobb az elődeinél.
