Jogállam? Magyar Péter már most politikai alapon mozdítaná el a köztársasági elnököt
Magyar Péter
Fotó: Hegedüs Róbert
Magyar Péter, korábbi fideszes „kitartott” és miniszterelnök-jelölt, a kétharmad birtokában már a hatalomváltás előtt jelezte a népnek, hogy az Országgyűlés által, az új kormány hivatalba lépése előtt megválasztott közjogi tisztségviselőknek két választásuk van: vagy önként távoznak a pozíciójukból vagy elmozdítják őket. Utóbbi esetében pedig „ne féljenek” azok, akik azt hiszik, hogy a Tisza Párt jogsértésre adja majd a fejét, mert ilyenről szó sincs, inkább jogszabályt módosítanak, hogy így szerezzenek érvényt politikai alapú követeléseiknek. A Tisza Párt elnökének célkeresztjében elsősorban Sulyok Tamás köztársasági elnök áll, akit Magyarország miniszterelnök-jelöltje felszólított arra, hogy szedje össze a maradék méltóságát és önként távozzon a köztársasági elnöki székből. Hogy mi a jogalap? Az nincs, viszont politikai annál több.
Magyar Péter pár napja tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján felszólította Sulyok Tamás köztársasági elnököt – több más közjogi tisztségviselővel egyetemben –, hogy önként távozzon a hivatalából! Minthogy demokráciában és jogállamban élünk joggal várjuk el, vagy inkább várnánk el, hogy Magyarország miniszterelnök-jelöltje indoklást, pontosabban jogalapot szolgáltat a követeléséhez (vagy legalábbis annak azon alapon szerez érvényt). Ugyanakkor a Tisza Párt elnöke korántsem Magyarország Alaptörvényére, ha nem arra a tényre hivatkozott, hogy Sulyok Tamást még az Orbán-kormány – Novák Katalin lemondását követően – választotta meg köztársasági elnöknek.
Fotó: Hegedüs Róbert
Magyar Péter miniszterelnök-jelöltként már nem kér a jogállamból
Úgy tűnik, hogy Magyar Péter számára az előző kormány által megválasztott köztársasági elnök akadályt jelent, mert a Tisza Párt elnöke nem tartja elképzelhetőnek, hogy a Tisza-kétharmaddal elfogadott jogszabályok mindegyike átmegy majd az elnöki vétón. A „vajon miért nem?” kérdésre csak sejthetjük a választ, azonban Magyar Péter korábbi nyilatkozata a szükséges „egyensúlyról” így nem tekinthető komolyan vehető dolognak tekintettel arra, hogy a miniszterelnök-jelölt miközben Sulyok Tamás távozását követelte, ezzel egyidejűleg beszélt a „fékek és ellensúlyok” fontosságáról. Ennek ellenére Magyar Péter inkább egy olyan személyt képzel el az államfői pozícióban, aki a mostani köztársasági elnöknél úgymond „megbízhatóbb”.
Ha pedig Sulyok nem hajlandó önként távozni a Sándor-palotából, majd Magyarország leendő miniszterelnöke tesz róla, hogy az mégis megtörténjen. Magyar Péter szerint ugyanis a kétharmados többség egyértelmű felhatalmazás a néptől arra, hogy még idő előtt, vagyis az államfő megbízatási idejének letelte előtt elmozdítsa a Tisza Párt a magyar köztársasági elnököt a hivatalából. Magyarnak nem számít (mármint politikai szempontból pont ez számít!), hogy Sulyok Tamást még az Orbán-kormány idején kétharmados többséggel választotta meg az Országgyűlés, amelynek kétharmadát a Fidesz-KDNP adta, de a miniszterelnök aspiráns szerint ez a legitimáció az országgyűlési választással, valamint a Tisza Párt kétharmados győzelmével elúszott és úgy véli, hogy neki nemcsak erkölcsi, hanem jogi szempontból is joga, illetve felhatalmazása van ahhoz, hogy minősítsen egy köztársasági elnököt.
Tehát, Magyar Péter leendő miniszterelnök az „igazságosság” jegyében akarja megfosztani hivatalától a jelenleg hivatalban lévő köztársasági elnököt, méghozzá – alkotmányozó többsége révén – egy „egyszerű” Alaptörvény-módosítással. Mert, hogy az Alaptörvény, amely rögzíti többek között a köztársasági elnök elmozdíthatóságának eseteit, nem biztosít a Tisza Párt elnökének jogalapot arra, hogy a köztársasági elnök megbízatása megszűnjön. Ugyan az Alaptörvényünk tartalmaz egy olyan esetet, amely értelmében az államfő megfosztható a tisztségétől, de annak feltételei nem állnak fent és mint olyan, a Magyar Péter által követeltekkel szemben nem politikai, hanem bizonyos „jogsértő helyzetekben” teszik lehetővé a köztársasági elnök elmozdítását. Vagyis a leendő Tisza-kormánynak vagy a Magyar-kormánynak akarata érvényesítéséhez módosítania kell az Alaptörvényt és rögzítenie kell benne egy olyan, a köztársasági elnök megbízatásának megszűnésére vonatkozó esetet is, amely elszakad a jogi dimenziótól és azt a politikaiba helyezi át.
Feltehetjük a kérdést, hogy mi lenne ez, ha nem a jogállam leépítése és az „önkény” kiterjesztése? Mert más, a megbízás megszűnésével összefüggő esetet csak olyat tudna „hozni” a leendő Tisza-kormány, amely az objektivitást mellőzi, míg a szubjektív politikai iránynak helyet adna. Ez pedig egyértelműen a fentebb említett „önkényes” helyzethez vezetne.
2010-ben a Fidesz kétharmaddal óriási győzelmet aratott a baloldal felett, de az Alkotmány köztársasági elnök megbízatásának megszűnésére vonatkozó rendelkezései módosítására annak érdekében, hogy eltávolítsák az akkori államfőt – politikai okokból – még a kétharmaddal rendelkező Fidesz sem volt hajlandó, hanem később, annak jogi kereteit megtartva az Alaptörvényünkben rendelkeztek az államfő elmozdításának eseteiről.
Szóval mielőtt bárki örömében táncra perdülne és köpködne a „szeretet” jegyében a másik oldalra, inkább azon gondolkodjon el, hogy egy ilyen módosítás vajon merre és meddig vezetne. Egy biztos: nem a jogállamiság stabilitása, hanem annak aláásása irányába vinné el az országunkat.
