Vérszemet kaptak, de ne féljetek!
Fotó: Hatlaczki Balazs
Tizenhat év hosszú idő főleg, ha minden nap frusztrált az ember amiatt, hogy nem az van hatalom, amely neki szimpatikus. Nem is csoda, hogy most vérszemet kaptak ellenfeleink és a fejünket akarják, de minimum azt, hogy lemenjünk kutyába. Van egy rossz hírem: nem fogunk, mert ezek nem mi vagyunk.
Ahogyan azt már egy korábbi cikkemben fejtegettem azt, amit most látunk, azt a felajzott dühöt és agressziót, amit a másik oldal most bemutat felénk jól mutatja, hogy a beteg lelkek országa lettünk és ez egy társadalmi kórkép. Ahogy telnek a napok mintha nem csillapodna a frusztrált emberek dühe, hanem még mélyebb bugyrokba süllyedne. Olvasom, hogy Noár is a fejünket akarja (mármint a jobboldali újságírókét is a politikusok mellett) az a Noár, aki a szabadság és véleménynyilvánítás nagy híve. Nem veszi észre, de épp most köpi szembe magát, hiszen azért akar minket bűntetni és lázítja az embereket ellenünk, mert más véleményen vagyunk, amit ki is mondunk. Jól látszik: vérszemet kapott ő is.
Tudjuk, hogy nyert az ellenzék, tudjuk, hogy a vereség okait nekünk kell megvizsgálni és sokan (talán a legtöbben) egyet is értünk Ferencz Orsolya űrkutatóval abban, hogy az érdek jobboldaliakat, az urizáló plepset le kell magunkról vakarni és nélkülük építeni újjá a konzervatív jobboldalt. Sok próbálkozás volt már erre, sokat beszéltünk már erről, de sajnos sosem léptük meg. Most viszont a férgese magától fog előjönni a fényre, hiszen az efajta emberek mindig a nyertes felé húznak, nem meggyőződésből tartoznak valahova. Biztosra veszem, hogy miattuk vesztettük el ezt a választást, de magam részéről nem vagyok hajlandó miattuk bűnhődni. Az ellenzék részéről voltak próbálkozások arra, hogy az irigység kultuszát a jobboldali újságírók irányába is kiépítsék. Ez nem sikerült, hiszen mindenki láthatta, hogy a jobboldali újságíró nem urizál, nem él kifelé, nincsenek sem luxusautók, sem rózsadombi ingatlanok a birtokunkban. Egyetlen egy milliomosnak kikiáltott újságíróról hallhatunk, Simor Dánielről, az egykori jegybankelnök, Simor András fiáról, de ő meg Telexes, szóval nem a mi kutyánk kölyke.
Részemről én nem érzem, hogy bármit elkövettem volna, amit bűntetni kell. Ha jól tudom vélemény-és szólásszabadság van ebben az országban és mindenki azt ír és gondol, amit akar. Mást mi sem tettünk. Írtunk mínuszos híreket, tudósítottunk, megkérdeztük az ellenfeleket is (ha válszoltak közkicsné tettük) kiiírtuk magunkból a véleményünket vagy épp a gondolatinkkal átitatott híreket közöltünk. Megjegyzem, ezt egy bankban, postán, büfében, gyárban vagy bárhol dolgozó ember is megteszi a közösségi médiában, ha éppen ehhez van kedve. Görbül-e ettől a haja szála? Nem, és ez így van jól. Mostantól tehát kérem én is azt a "SZABAD" felirítú polót, amit a liberálisok előszeretettel hordanak, mert szabad akarok maradni.
Vérszemet kaptak, de nem ijedhetünk meg
Most, hogy a hatalom a kezükben van, azt a 16 évnyi frusztráltságot akarják rajtunk levezetni, amit egyébként maguknak köszönhetnek. Nem azért nem tudták leváltani a rendszert, mert nem volt rá lehetőség, hanem mert marakodtak a koncon, nem volt kiegyezés egymás között sem, elvbéli különbségek voltak, amik a széthúzáshoz vezettek. Mi megmaradtunk most is, hiszen ennyi emberrel, akik most a Fidesz-KDNP szövetségre szavaztak négy éve kétharmadot csináltunk. Nem mi lettünk kevesebben, hanem nekik sikerült megszólítani a politikai apátiában lévőket és egységgé kovácsolni magukat. Megjegyzem egy olyan emberrel az élen, aki egykor velünk volt, egy olyan ember, aki mintapéldánya lehet azoknak, akiket most ki kell taszítanunk magunkból. Sovány vígasz, de a mi kineveltünk lett az ő sikerük.
Most egyébként, hogy nyertek, nem hallom, hogy csalás történt volna a választáson vagy, hogy a választási törvényt azonnal át kell írni. Kiderült: nem a törvénnyel, nem a szabályokkal, nem az ellenféllel van a baj, hanem velük. Ha elegen vannak, akkor tudnak nyerni, ez a választási nyereség titka. Jó reggelt!
Nagy különbség a két oldal között viszont az, hogy bár ők beszéltek diktatúráról és a sajtó-és szólásszabadság korlátozásáról, mégsem történt velük soha semmi. Egy baloldali újságíró sem veszítette el az állását a kormány bosszúja miatt, nem üldöztették őket, a kérdéseikre válaszoltak. Most, hogy végre valakiknek érzik magukat ránk vadásznak. A mi és politikusaink fejét akarják, a fideszes szavazót pedig továbbra is lenézik, birkázzák, méltóságába taposnak. Azt hiszik félünk, mert ők mindig féltek, akkor is, amikor semmi okuk nem volt rá. A mi közösségünk viszont mást fából lett faragva és ezt a szíve mélyén Magyar Péter is tudja. Mi nem hátrálunk meg, gondoljatok csak 2006-ra. A mieink a vérükkel fizettek az igazukért, sajnos valaki az éltével. Őket pedig az eső is elmossa a nagy szabadságharcaik idején.
A gyengék majd átpártolnak, csendben maradnak, lesütik a szemüket és nem vállalják a véleményüket. Mi, a keménymag viszont megyünk előre és megvívjuk a csatáinkat. Lesznek nehéz napok és lesz, amikor az ember feladná, de nem szabad. Gondoljunk Amerikára. Donald Trump is veszített választást és jött egy demenciával küzdő bácsi a helyére, aki a lécsőn sem tudott már felmászni mégis megszavazták, mert jó báb volt. A revans viszont nem maradt el, Trump hatalmasat nyert. Mi is visszatérünk és nem félünk. Maradunk, akik voltunk, levonjuk a következtetéseket, kitaszítjuk az árulókat és összetartunk. Másképp nem lehet.
