Köő Artúr a PS-nek: Kijev a Turul-szobor helyreállításával bizonyíthatná elkötelezettségét!

- Nemzeti összetartozás napja vagy gyásznap?

- Fontos megemlékezni a múlt eseményeiről, de talán még fontosabb, hogy gondoljuk végig, mit lehet tenni annak érdekében, hogy a trianoni sérelmeken felülemelkedve nemzetépítésre használjuk fel a jövőt. Nálam az évforduló mindig annak az időszaka, amikor vitatkozunk és gondolatokat szövünk arról, hogy miként fog megmaradni a Kárpát-medencei magyarság.

- Azok a nagyhatalmi érdekek, amelyek az első világháború végén felbolygatták Közép-Európát, már nem léteznek, hiszen a főellenség Osztrák-Magyar Monarchia ugyan megszűnt, de az utódállamok nagyobb része is felbomlott. Mi értelme volt így az egésznek?

- A jövőbe senki sem lát, de a történelem mindig hoz lehetőségeket. A rendszerváltoztatás után lehetőség kínálkozott határmódosításra, korrekcióra, revízióra, mert azok az államok, utódállamok, melyekkel 1947-ben a párizsi békét kényszerűen aláírtuk, megsemmisültek, feloszlottak. Romániában pedig '89-ben óriási forradalom volt. Akkor nem sikerült, de mindig adódhat újabb és újabb út. Mindig változik a nagyhatalmi érdek és közben mindegyik ország a maga javát keresi. Ezért fontos, hogy Magyarország szuverén módon, a saját útját járja, mert miértünk senki nem fog egy fát sem odébb tenni. Csakis saját magunknak vagyunk az urai, magunknak kaparhatjuk ki a gesztenyét.

- Reális lehetőség volt a 90-es évek elején, hogy legalább a területi autonómiát kiköveteljük az utódállamoktól?

- Én azt gondolom, hogy igen, de az akkori vezetés úgy döntött, hogy nem meri bevállalni. Utólag persze könnyű okoskodni, de a határozottabb fellépés, egy merészebb álláspont, a tettre készség eredményhez vezethetett volna. 

- 2002-ben nagy port kavart, amikor Medgyessy Péter Adrian Năstaséval koccintott Erdély elcsatolásának örömére. Összehasonlítható-e ez az árulás azzal, amit Magyar Péter tett Párizsban a mostani trianoni évforduló előestéjén, amikor kurta látogatásának egyetlen gesztusaként az első világháborús francia katonák emlékművét koszorúzta meg?

- A kettő között azért van lényegi különbség, nem csak azért, mert a román-magyar ellentét a történelemben idősebb, mint mondjuk a francia-magyar viták, hanem az tényleg egy másféle szituáció volt. Medgyessy húzása betetőzése volt mindannak, amit '94-től az MSZP-SZDSZ-kormány művelt. A mostaninál inkább beszéljünk csak meggondolatlanságról, ami valóban furcsán hatott. 

- Született Párizsban egy megállapodás is. Eleve nagyon furcsán hangzik, hogy épp ott és épp az Unió védnökségével, de - ha hagyatkozhatunk Magyar Péter közlésére - akkor az ukrán EU-csatlakozási folyamat jóváhagyásáért cserébe hamarosan újra beszéletnek magyrul a kárpátlajai mayarok a négy falon kívül is. Lehet-e ilyen alku tárgyává tenni nemzettársaink legalapvetőbb emberi jogát?

- Puding próbája az evés, meglátjuk, Kijev betartja-e ígéretét. E téren minden előrelépésnek határozottan örülök. Ugyanakkor lenne egy ötletem, miként nyilváníthatná ki Ukrajna a valódi elkötelezettségét: állítsák vissza a munkácsi Turul-szobrot!

- Történészi szemmel mi Trianon legfontosabb tanulsága? Megengedhetünk-e magunknak olyan gyengeséget és árulást, mint Károlyi Mihály idején, amikor gyakorlatilag letaglózták a még fegyverben álló, milliós magyar honvédséget? Sokak szerint határozott fellépéssel a színmagyar területek védhetőek lettek volna, így a vörös ideológia nagyban hozzájárult a brutális területvesztéshez. Ezt a történészek egy része persze vitatja, Romsicstól Csunderliken át Ablonczyig...

- Maradjunk a kérdés tartami részénél: természetesen van összefüggés! Hogy milyen mértékben járult hozzá a Károlyi-féle hatalomátvétel, vagy a vörös terror Trianon végkifejletéhez, arról persze hosszú szakmai vitákat lehet folytatni. A kérdés másik felét illetően azt gondolom, hogy meg kell válogatni, milyen módon tárjuk a fiatalok elé Trianon tanulságait. A közösségi médiában sok jó kezdeményezést látni, viszont az is átjön, hogy a szimpla "nekünk fáj Trianon" felütés már nem igazán működik, s sokszor gúny tárgyává válik. Meg kell ragadni az egyéni sorsokat, hiszen szinte minden magyar családnak van valamilyen kötődése: vagy azért mert áttelepült, vagy azért mert sokat szenvedtek az ősei. Nagyon jó eszköz például a Határtalanul program, saját tanítványaimon látom, milyen sokat jelentett számukra a felismerés, hogy magabiztos, élő magyar közösségek küzdenek a megmaradásért. Ez erőt ad mindenkinek. 

- Ki kell, hogy javítsalak! Jó eszköz VOLT! Tarr Zoltán ugyanis letarolta a programot és sok diák kifejezetten miatta nem jutott el most Csíksomlyóra. Lefoglalt, lekötött utazások finanszírozását függesztették fel!

- Ha ez így van, az óriási hiba! Ez egy nagyon fontos és eredményes lehetőség és tényleg rengeteg fiatal itt csodálkozott rá arra, hogy milyen nap mint nap megharcolni a magyarságért. Fölül kellene emelkedni végre a pártvitákon. Legyen konszenzus arról, hogy a külhoni magyarság támogatása, erősítése minden magyar, és pláne a mindenkori kormány fontos feladata!