Jusztícia
Jusztícia egy furcsa istennő, mérleget, meg kardot hord magánál és be van kötve a szeme. Nálunk emellett, attól tartok, sok esetben demens, részrehajló és még írni se tud. Két ítélet – vagy mi a fene – ügyében kellene a fél Magyarországnak nagyon, de nagyon kurvaanyáznia, ezek a Budaházy és a rendőri vezetők ügyei, ráadásnak meg ott van a TASZ rendkívül tanulságos esete. Jó lenne a szokásos kommunistázással, meg libsizéssel elintézni a dolgot, de ez, azt hiszem kevés.
Felvázolnám a tényállást (ahogy régen mondták, tényálladék, melyből kifolyik a tényváladék). Ítéletek születtek, országosan szenzitív ügyekben, az egyik arról szólt, hogy Budaházyt 13 évre ítélte terrorcselekményért egy „függetlenpártatlan” bírónő asszony, akinek korábban is nagy sikerei voltak – elszúrt ő már ekkora, sőt nagyobb ügyeket is -, a másik meg egy igen furcsa helyzetet teremtett, mert nem azt mondták, amit leírtak, illetve le se írtak.
„Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!”
Aztán itt van a 2006-os rendőrtábornok-per,
ahol mindenki megúszta. A Főgergényi kapott 400 ezer forint pénzbüntit, Mittó Gábort meg bűnügyi költség (150 ezer forint) fizetésére kötelezték. Ebben az ügyben egyébként az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc – aki nyilatkozta, hogy utasított – neve fel se merült. Úgyhogy, bár a főrendőrök büntetését keveslem, (azért mégiscsak kilövettek pár szemet, verettek embereket, kardlapoztattak, stb.), az eljárás klasszikusan magyar volt: a fő-fő felelősök természetesen szóba se kerültek. Ja, egyébként a többi vádlott esetében felmentés volt.
A TASZ, -akit ugye sokszor nem szeretünk, itt azonban épp igen – ügyében a bírói verdikt reggeli ítélete, mint kiderült,
.
Budaházy ügyében pedig nem jött össze - közel 6 hónap alatt –
az ítélet írásba foglalása. Az csak mellékes, hogy a Budaházyról sok csúnya dolgot el tudunk képzelni, ezek között a terrorcselekmény azonban nem található.
Mindhárom ügy egyébként számos kérdőjelt – úgy jogi, szakmai, mint emberi, etikai – kétséget, vitát gerjesztett.
A TASZ ügy tartalmi részével nem szeretnék foglalkozni, azonban az, hogy reggel másképp szól az ítélet, mint délután, eddig valahol a Türkménbasi országában volt eddig elképzelhető, más helyen inkább a fantázia kategóriába tartozott. A szokásos „Balkán” kategória azért nem használható, mert ehhez a színvonalhoz képest a szerb, bosnyák és román igazságszolgáltatás a magas szakmaiság fenséges hegyoromja.
Budaházy ügyében aztán újabb dolgot jegyeznék meg: a Gyuri hülye volt. A Gyuri néha berúgva baromságokat gagyogott egy kocsmában, sőt ökörségeket is mondogatott a saját boltjában. Gyuri azonban nem terrorista. Nem volt szép tőle persze a Csintalant megverni, ez csoportos garázdaság, amiért bizony jár a felelősségre vonás, de a Budaházy annyira terrorista, mint én kvantumfizikaprofesszor.
Salah Abdeslam, na az terrorista, csak hát, áldásos magyarországi tevékenysége alatt őt nem sikerült elkapni. (Segítek, tényállás: terrorcselekmény előkészülete.)
És végül de nem utolsó sorban az emberi tényező: a Budaházyt elítélő bírónő lemondott, mert nem tudta elviselni a kritikát. Mit mondjak: az a megdöbbentő, hogy a hölgyet már eddig nem rúgták ki. Anyalapunk, a PS így ír erről a szakmai fenoménról (femináról)
a büntető kollégiumot vezető Mikó Gergely is távozott posztjáról, miután hiába adott többletidőt Kenéznek az ítélet írásba foglalására, nem készült el vele.
Vagyis több mint hat hónap alatt nem sikerült megindokolni, vagy leírni miért is ítélte Budaházyt 13 év fegyházra. Tehát kimondani a 13 év fegyházat ment neki, leírni nem ment. Érdekes. Ám volt neki egyéb bűnlajstroma is:
… a Tocsik-ügyben körülbelül egy évig tartott, míg leírta a verdiktet. Emiatt fegyelmi eljárást is kezdeményezett ellene a Fővárosi Törvényszék (akkor még Fővárosi Bíróság) elnöke. Szintén Kenéz tárgyalta az elhíresült olajszőkítős Energol-ügyet, ahol 2005-ben, két év után visszalépett a bíráskodástól, így aztán újra kellett kezdeni az egész pert, amit végül négy év után tudtak csak lezárni. Szintén ő tárgyalta az Egymásért alapítvány ügyét, amelyben az ítélethirdetés szünetében a hét év szabadságvesztésre ítélt Földesi-Szabó László elsőrendű vádlott fogta magát, és kiszökött a teremből. A Kenéz Andrea vezette bírói tanács ezt nem vette észre, és mire föltűnt nekik, már késő volt. Földesi-Szabó csak hetekkel később került elő.
Namost már csak egy kérdésünk van: ahol ilyen emberek kezében és ilyen jogszabályok keretében van az igazságszolgáltatás, vajon mit várhatunk? Egyébként, tisztelt kormányzat, tisztelt parlament, mégis mire várunk?
