Menczer Gusztáv hagyatéka: Emlékév és SZORAKÉSZ

Menczer Gusztáv 1990-től 2006-ig vezette a Kárpótlási Hivatal Társadalmi Kollégiumát, amelyet a kétezres évek közepén ellehetetlenítettek. Nem véletlen, hogy 2005-ben segélykéréssel felérő nyilatkozatot adott a vele interjút készítő Stefka Istvánnak. Azon a nyáron merült fel, hogy a semmiből életre hívott kollégium működésére már nem „tart igényt” az akkori kormány. Nem is tartott. Mégsem így zárult a történet.

A kezdet: rehabilitáció és kárrendezés

Menczer Gusztáv kilenc évet raboskodott a szovjet politikai koncentrációs táborokban, és a rendszerváltás előtt, alatt és után rengeteget tett a sértettek rehabilitációjáért, életük megkönnyítéséért. Többször járt Moszkvában, 2001-es útján – mint a Központi Kárrendezési Iroda mellett működő társadalmi kollégium vezetője – több fontos kérdésben megállapodott az oroszokkal. Például arról, hogy Moszkva hajlandó bármikor fogadni három, általuk hitelesített magyar történészt, aki kutathat ezekben a különböző intézményekben, levéltárakban, és a megtalált dokumentumokról másolatot is készíthet. „Ez óriási dolog – nyilatkozta akkor Menczer Gusztáv. - Azoknak a magyaroknak az ügyét, akiket nem az 58-as számmal megjelölt politikai paragrafus, hanem az 1943-as, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének ukáza alapján ítéltek el, mégpedig népellenes bűncselekményért háborús bűnösként, a katonai főügyészség felülvizsgálja. Ez kétszázötven magyar vezérkari tisztet és polgári személyt érint, akik az akkori magyar hadsereg szolgálati szabályzatának tettek eleget. Őket nem lehetett volna háborús bűnösként elítélni”.

Magasabb, méltányosabb nyugdíj

Menczer Gusztávék azért is sokat tettek, hogy a Gulág egykori áldozatai – akik közül sajnos ma már nagyon kevesen élnek – méltányosabb nyugdíjat kapjanak.

Moszkvába már olyan listával érkezett, amely száz magyar nevét tartalmazta, közülük olyanokét, akiket halálra ítéltek, de valamilyen oknál fogva az ítéletet megváltoztatták, többen enyhébb büntetést kaptak, például hat hónapot, de nyolc évet ültek. Azok, akiket halálra ítéltek, de az ítéletet nem hajtották végre, olyan igazolást kaptak, amelyben feltüntetik, hogy halálraítélt volt az illető. Ez éppen a nyugdíjemelés miatt volt fontos. Az akkori kormány segítségével el tudták érni, hogy egyetlen egykori rab nyugdíja se legyen kevesebb százezer forintnál.

Nem hiába dolgozott, él a Szorakész

Menczer Gusztáv 2011 őszén hunyt el, de életműve szerencsére nem porladt szét. Sőt! A nagy áttörést még megérhette: 2011 júniusában éppen lengyel-magyar-litván kezdeményezésre fogadták el az Európai Unió igazságügyi miniszterei azt a dokumentumot, amely kijelölte a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapját. Az emlékezés dátuma augusztus 23-a lett, nem véletlenül, 1939-ben ekkor kötötték meg az Európa és a világ sorsát meghatározó gyalázatos Molotov-Ribbentrop paktumot. Az emléknap szükségességét még Václav Havel cseh politikus hozta fel egy 2008-ban szervezett prágai konferencián, ő ajánlotta az augusztusi időpontot is.

A magyar kormány ezután 2015-öt jelölte ki a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének, de tavaly nyáron egészen 2017-ig meghosszabbították ezt. Menczer másik kezdeményezése sem múlt el nyomtalan, az általa alapított, s jelenleg már lánya, Menczer Erzsébet által elnökölt SZORAKÉSZ-nek jelenleg 470 tagja van, többségük az elhurcoltak özvegyei és gyermekei, mára csak harmincnégyen tartoznak a túlélők közé. A siófoki Erzsébet Szállóban tartott tavaszi találkozóra mintegy százhúszan jöttek el, kilencen a szovjet börtönök és munkatáborok túlélői közül.

Kiemelt kép: 1956mszvsz.hu