Szükségszerű, hogy az állam minden eddiginél jobban kifejezze, a sérelmet szenvedett fél mellé áll, annak pedig nyilvánvalóvá kell válnia, hogy a bűncselekmények elkövetése nem kifizetődő tevékenység, a bűnös úton elért gazdagodás nem tartható meg, Magyarország pedig nem lehet a bűnözők paradicsoma – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában Kónya István. A Kúria elnökhelyettese portálunknak beszélt arról is, előfordul, hogy ártatlan emberek kerülnek a vádlottak padjára, ám az igazságszolgáltatás idővel saját maga korrigálja hibáit. A legfőbb bírói fórum helyettes vezetőjét emellett még az új büntetőeljárási törvényről, a Hajógyári-szigeten történt rejtélyes gyilkosságról, a “lúgos orvos” megismételt peréről, a motoros tolvajokat üldöző nő felmentéséről és a bíróságokat ért politikai támadásokról is kérdeztük.
A Kúria elnökhelyetteseként hogyan érintette, hogy Budai Gyula fideszes országgyűlési képviselő, volt elszámoltatási kormánybiztos néhány hete az igazságügyi bizottság egyik ülésén „lekomcsizta” a teljes bírói kart?
Darák Péter, a Kúria elnöke úgy foglalt állást, hogy politikusok bíróságokat érintő megnyilatkozásait nem kommentáljuk. Én is ehhez tartom magam.
Gyurcsány Ferenc és egyik párttársa részéről ugyanakkor nem pusztán kritika, hanem konkrét fenyegetés érte a Kúria egyik bíráját azután, hogy letöltendő börtönbüntetésre ítélte a Sukoró-ügyben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. két korábbi vezetőjét. Ehhez sem fűzne megjegyzést?
Amit a Kúria elnöke elmondott, az bölcs kezelése ennek a kérdésnek. Ez a mi szakmai ars poeticánk, egyben „ önvédelmünk”. A Kúria a bírósági szervezet csúcsa, amely a legjelentősebb ügyekben mondja ki a végső szót. Ezt akkor tudjuk nyugodtan megtenni, ha különböző oldalról érkező politikusi – és minden más – megnyilvánulást válasz nélkül hagyunk. Így egyik oldal következő megszólalását sem motiválhatja az, hogy a Kúria valamilyen kritikát rossz néven vett és ez befolyásolta a döntését.
A Kúria nem reagál a politikai támadásokra. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Gyurcsány arról is beszélt, hogy a Sukoró-ügyben koncepciós eljárás keretében döntött a Kúria.
Ez a szóhasználat számomra nem meglepő, hiszen a különböző perekben érintett személyek részéről is gyakran előfordulnak hasonló kijelentések. Ám ezek a támadások minden alapot nélkülöznek. Kúriai ítélet mondta ki: „a bíróságnak nem célja van egy üggyel, hanem dolga”. A bíróságok csak abban érdekeltek, hogy a törvénynek, jogszabályoknak megfelelő döntéseket hozzanak.
A volt kormányfő azt is közölte, az MNV Zrt. egykori igazgatója, Tátrai Miklós helyette vonult börtönbe…
Ez a kinyilatkoztatás sem érdemelt külön választ, hiszen nem több, mint politikusi retorika. Finkey Ferenc 1938-ban, koronaügyészi beszédében mondta azt, hogy „nem az a kérdés, bal- vagy jobboldalról gyújtja-e fel valaki az állam épületét, hanem az, hogy fel akarja-e gyújtani ?” Ez örök érvényű igazság, mert kifejezi, hogy az állam büntetőigénye korszaktól és iránytól független. Ugyanez vonatkozik a büntetőigény érvényesítésével kapcsolatos külső kritikákra is, akármelyik oldalról is bírálnak, az a döntéseinket nem befolyásolhatja.
Nem csupán a politika, hanem az ügyészség részéről is érte kritika a Kúriát. Ibolya Tibor fővárosi főügyész az egyik internetes portálon fakadt ki azon a bírósági döntésen, hogy ezentúl szabad „fideszesnek” nevezni az ügyészséget.
Az ön által említett ügyben a Polgári Kollégium járt el. Amit ők ebben a kérdésben jogerősen eldöntöttek, az mindenkire nézve kötelező. Ibolya Tibor megnyilvánulását – még úgy is, hogy ő a szakmai berkeken belül van – ugyanúgy kezeljük, ahogy a fentebb említett politikusokét.
„Nem az a kérdés, bal- vagy jobboldalról gyújtja-e fel valaki az állam épületét, hanem az, hogy fel akarja-e gyújtani ?” Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
A fővárosi főügyész a “lúgos orvos” perével kapcsolatban is megjegyezte, hogy szerinte hibás volt a Kúriának az a döntése, hogy hatályon kívül helyezték az ügyet és új eljárásra kötelezték a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtáblát. Megjegyzem, a sértettet is felháborította, hogy hosszú évek óta nem sikerült pontot tenni a büntetőper végére.
A Kúria nem volt abban a helyzetben, hogy alapos, a törvénynek megfelelő határozatot hozzon, mert a megalapozatlanságnak, a tisztázatlanságnak olyan mértékével találkozott, amit csak bizonyítás felvételével lehetett kiküszöbölni. Az eljárási törvény kizárja, hogy harmadfokú eljárásban bizonyítás felvételére kerüljön sor, ezért a Kúriának a hatályon kívül helyezés eszközéhez kellett nyúlni. Minden bírósági felülbírálati szintnek meg kell tennie az ügy érdemi befejezése érdekében azt, amit a törvény számára előír. Olyan megalapozatlansági okok fordultak elő, amit az ítélőtáblának kellett volna helyre tennie, ám a Kúria megítélése szerint ezt a kötelességét a másodfokú bíróság nem végezte el.
Ibolya Tibor azt nyilatkozta, azért érte meglepetésként ez a döntés, mert a megismételt másodfokú tárgyalásra szembesítést írt elő a bíróság, ám attól érdemi előmozdulás nem várható. A novemberben újraindult perben egyébként a vádlott és a sértett is ragaszkodott a saját álláspontjához.
A szembesítésnek az az eljárásjogi rendeltetése, hogy megkísérelje az ellentétek feloldását. Például, ha valamelyik vallomás nem teljesen alapos, akkor az ellenkező nézetnek a szembemondása eredményezheti, hogy valamelyik vallomás megdől, vagy veszít az erejéből, amivel a bíróság helyzetét megkönnyíti. De hangsúlyozom, ha ellentmondások vannak, a szembesítés megkísérlése eljárási kötelezettség, s a megismétel eljárásra ezt meghaladóan is számos további tennivalót írt elő a harmadfokú bíróság.
“A törvény szerint a bíróság feladata az igazságszolgáltatás. Erről nem mondhatunk le”. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Az új büntetőeljárási törvény indokolásában benne van, hogy a magyar ember igazságszerető és igazságkereső nép. Ennek tükrében mit szól ahhoz a kijelentéshez, amit a Hajógyári-szigeten történt gyilkosság elsőfokú perének bírája mondott a felmentő ítélet után, miszerint a bíróság nem igazságot, hanem jogot szolgáltatott?
Határozott álláspontom, hogy azért alkalmazzuk a jogot, hogy igazságot szolgáltassunk. A törvény szerint a bíróság feladata az igazságszolgáltatás. Erről nem mondhatunk le.
Az eljáró bíró az ítélethirdetéskor még azt is elmondta, hogy a vádlottaknak a saját lelkiismeretükkel kell elszámolniuk, mert nem lehetett bizonyítani a bűnösségüket. Az elhunyt fiú családtagjainak ez a magyarázat nyilvánvalóan kevés.
Természetesen érthető, hogy a hozzátartozók legalább annyi elégtételt szerettek volna kapni, hogy aki a gyermekükkel ezt elkövette, az megbűnhődjön a tettéért. Ez a méltányolható igény azonban nem döntheti el a bűnfelelősséget, hiszen a bíróságnak az a kötelezettsége, ha egy ügyben a legkisebb kétely merül fel a vádlott bűnösségéről, akkor felmentő határozatot hozzon. Ebben az eljárásban nem lehetett tisztázni, hogy kik követték el ezt a cselekményt. De hozzá kell tennem, hogy a büntetőügy jogerősen az ítélőtáblán zárult le. Az ügyészség felülvizsgálati indítványában az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eredeti vádhoz képest súlyában jelentéktelen maradék cselekmény miatti felelősségre vonás érdekében fordult a Kúriához. Megjegyezném, az új büntetőeljárási törvény is hitet tesz amellett, hogy továbbra is értéke a büntetőeljárásnak az anyagi igazságon alapuló ítélkezés követelménye.
Ha már a jövő nyáron hatályba lépő új büntetőeljárási törvénynél tartunk, ön elégedett az eredménnyel?
Teljesen mindegy, hogy elégedett vagyok vagy sem, az lesz a dolgom, hogy ezt a törvényt alkalmazzam. Én kezdettől fogva részese voltam a kodifikációnak, két minisztertől is volt megbízásom, hogy a Kúria részéről ebben részt vegyek Márki Zoltán tanácselnök úrral együtt. A törvénynek kezdettől nagyon jó célkitűzései voltak, ami minden kodifikációba benne van: az időszerűség, a hatékonyság javítása. Ennek érdekében néhány nagyon jó megoldást tartalmaz a törvény, mint például a bizonyítási eljárás megkönnyítését, a vádlott tárgyalási jelenlétének jogként történő megállapítását, az egyezségnek a bevezetését, de számos más olyan újítása is van , ami eltér a korábbiaktól, ezek majd a gyakorlatban igazolják, hogy beváltják-e rendeltetésüket.
Kónya István szerint az új büntetőeljárási törvény egyértelmű üzenete, hogy Magyarország nem lehet a bűnözők paradicsoma. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Az új törvénynek köszönhetően gyorsabban be lehet fejezni az eljárásokat?
Sok esetben igen. Az már nagy előrelépés, hogy a vádlott – hacsak a bíróság a bizonyítás érdekében erre nem kötelezi – maga dönthet a tárgyaláson való részvételéről. Az egyezség pedig ügyek tömegében segítheti majd a gyorsabb befejezést: amennyiben a terhelt beismeri a bűnösségét, már tárgyalásra sem lesz szükség. Ez azért fontos, mivel éppen a tárgyalások sorozata, a bizonyítás elhúzódása az, ami az időszerűség ellen hathat. Ahhoz, hogy létrejöhessen az egyezség, az ügyésznek, a terheltnek és védőjének kell megegyeznie, a bírónak pedig jóvá kell hagynia a megállapodást.
Abban nem lát veszélyt, hogy éppen az egyezség miatt nem sikerül majd minden elkövetőt elítélni? Arra gondolok, hogy például a szervezett bűnözői csoportoknál gyakori, hogy a hierarchia alján elhelyezkedő „katonák” magukra vállalják a teljes bűncselekményt, így társai megússzák a felelősségre vonást.
Ezért van az ügyész kezében a döntés. Ő a közvádló, akinek az a feladata, hogy az állam büntetőigényét érvényesítse. Az, hogy milyen cselekmény lesz a vád, és az egyezség tárgya, és ez hogyan minősül, az kizárólag az ügyész felelőssége, tehát ez nem képezheti vita tárgyát. Itt fontos megemlítenem azt, ami az új büntetőeljárási törvény indokolásába is benne van: „szükségszerű, hogy az állam minden eddiginél jobban kifejezze, a sérelmet szenvedett fél mellé áll. A büntetőeljárások gyakorlatában nyilvánvalóvá kell válnia, hogy a bűncselekmények elkövetése nem kifizetődő tevékenység, a bűnös úton elért gazdagodás nem tartható meg”. Az új törvény egyértelmű üzenete is az, hogy Magyarország nem lehet a bűnözők paradicsoma. Ez világos beszéd, ezt fogja az ügyész is érvényesíteni, mert nyilvánvalóan csak akkor köthető egyezség, amennyiben ezek az elvek nem csorbulnak .
Ön az új büntetőeljárási törvény kapcsán korábban azt is kijelentette, ha valaki vétlenül kerül az igazságszolgáltatás elé, annak az eljárás végén katarzissal kell távoznia a bíróságról. Nem lenne jobb arra törekedni, hogy az ilyen esetek meg se történjenek?
Törvény szerint így kell hogy legyen, mégis, mindenütt a világon előfordul, hogy valaki vétlenül kerül az igazságszolgáltatás elé, és időbe telik, míg kiderül, hiba történt, de az igazságszolgáltatás képes önmaga korrigálására és végül a helyére kerül az igazság.
A Kúria elnökhelyettese hangsúlyozta, meg kell akadályozni, hogy bárki is ártatlanul a vádlottak padjára kerüljön. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Tudna erre a közelmúlt ítélkezéséből példát mondani?
Az Országos Széchenyi Könyvtár volt főigazgatójának (a motoros tolvajokat üldöző nő – PS) ügyére gondolok. Noha őt korábban két fokon is elmarasztalták, a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozta meg a törvénynek és az igazságnak megfelelő döntést, amikor a megvádolt nőt – aki valójában áldozata volt egy erőszakos bűncselekménynek – az ellene emelt vádak alól jogos védelem okán felmentette.
Az, hogy ennyire eltérő ítéletek születnek egy adott ügy kapcsán, nem igazán erősíti a társadalom bíróságokba vetett bizalmát.
Nem tesz nekünk jót, ez kétségtelen. De a szakmai válasz erre az, hogy egy ügyben csak egy ítélet születik. Ez akkor is így van, ha egy per három szintet jár be: törvényszék, ítélőtábla, Kúria. Hiába hoznak formálisan három különböző határozatot, az ügy elbírálása akkor történik meg, amikor a döntés jogerőre emelkedik.
Igen ám, de hölgy öt éven keresztül úgy élte a mindennapjait, hogy a törvény a bűnözőket védi, belőle pedig „gyilkost csináltak”.
Az ítélet indokolásában is elhangzott, nem engedhető meg, hogy valaki éveken át álljon büntetőeljárás hatálya alatt és hátrányokat szenvedjen el azért, mert helytelenül értelmezik és alkalmazzák a törvényt. Általánosságban hozzátenném, a büntethetőségi akadályokat már az eljárás korábbi szakaszában észlelni kell, hogy ártatlanul senki ne kerüljön a vádlottak padjára. Visszatérve a konkrét ügyhöz, a Kúria azt a döntést hozta meg, amelynek jogértelmezése, elvi tartalma alapján az alsóbb bíróságok a jogos védelem tárgyában az anyagi jogszabályoknak megfelelő, igazságos döntéseket hozhatnak, megkímélve a sérelmet szenvedett felet a szükségtelen büntetőeljárás megpróbáltatásaitól.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS