Márki-Zay Péter „országértékelője” – Meg sem próbált igazat mondani a Kapitány

Az első sokk ott érhette az embert, amikor a legelején kiírták, hogy heten fognak felszólalni Márki-Zay Péter országértékelőjén. Az összes ellenzéki balos párt vezetője. Itt vált világossá, hogy ez nem országértékelő, hanem csak egy következő kampányrendezvény, amerikás menőzéssel, drámai zenével.

Karácsony Gergely kezdte a felvonulást, és a szokásos érzelmes-szomorú, mesterkélten pátoszos módon adta elő a kampánysablonjait. Ki nem találná az olvasó: „korrupció”, „lopás”. Meg persze elővette néha-néha a zavarodottan keménykedő énjét is, amellyel a plakátokon feszített, hogy „Legyőzöm Orbánt!”, mielőtt elütötte volna a vágy villamosa.

Szerencsére hamar végzett, és jött Kanász-Nagy Máté. Ő az LMP társelnöke, ha esetleg lenne olyan ember az országban, aki ezt nem tudja. Ő folytatta az előadást, és egy ideig az arcát próbáltuk memorizálni, mint az egyik ellenzéki párt vezetőjét, utána pedig azzal adott munkát a nézőnek, hogy a kormány teljesen elszakadt a valóságtól. Jól hangzik, ez kétségtelen, csak kérdés, hogy ez mennyire rezonál az éppen az adó-visszatérítésüket számolgató honpolgárokban.

Következőként Kunhalmi Ágnes a válságálló társadalmak mibenlétéről elmélkedett, ami MSZP-s politikusként különösen figyelemre méltó. Ez volt ugye az a párt, amelynek vezetőjeként és egyben miniszterelnökeként Gyurcsány Ferenc azzal etette az országot 2008-ban, hogy a pénzügyi válság minket valamiért elkerül, de utána nagyjából sikerült államcsődbe kormányozni Magyarországot. Ez elég sokat megmagyaráz az egykor 40% fölötti MSZP mostani 3–7%-os népszerűségéből. Közben rendszeresen akadozott a közvetítés, többször meg is szakadt az élő adás; úgy tűnt, a kormányzásra készülő baloldal képességeit egy zavartalan élő adás lebonyolítása is meghaladja. Vagy persze az is lehet, hogy orosz hackerek zavarták a vonalat a Fidesz megbízásából.

Bizonyára sokan emlékeznek Szél Bernadettre még a korábbi külsőjével. Az ő szerepét vette most át Donáth Anna, a Momentum új elnöke. A párt kampányköltéseinek jelentős része várhatóan ruhára és sminkesre fog elégni, ahogy most kinéz a helyzet. Ennél olcsóbb lett volna Fekete-Győr András borostája. Donáth a nagy odafigyeléssel megalkotott külsőségeken felül azzal próbálkozott, hogy rendkívüli nyomatékkal mondta ki a rendkívül fontos állításait. Ez aztán politika a javából! Jöjjön már a Kapitány! De nem ő jött, hanem Jakab Péter, aki újra letette a hűségesküt a baloldali összefogásnak, és ennél többet nem is szeretett volna mondani. Hamar befejezte, Jakab idejét – akárcsak a pártját – a DK, azaz Dobrev Klára használta el. Az ország osztályfőnök nénije felvette a kesztyűt Karácsony Gergellyel szemben, hiszen még nála is durvább áldozatpózt adott elő. Jöjjön már a Kapitány! – gondolta most már egyre türelmetlenebbül minden tiszta szívű magyar ember.

Sok hazugság és kevés sértegetés

A színpadot viszont újra a porondmester Simon András vette birtokba, és a felelősséget természetesen eltolva a baloldaltól, bejelentette a népszavazási kezdeményezésük kudarcát. Megérteném, ha itt igencsak elkomorult volna azon aktivistáik arca, akik a decemberi és januári hidegben fagytak össze napi rendszerességgel ezért a kudarcért. De ez már mind a múlt, hiszen végre, végre... Végre!

Ezzel azonban véget is értek a pozitívumok. Komoly bajban lehet a baloldali összefogás, mert az előre borítékolható siránkozás és borzalmas állapotokon panaszkodás közben meg sem próbált igazat mondani Márki-Zay Péter. Az önmagát tisztességes, keresztény konzervatív embernek minősítő miniszterelnök-jelölt a teljesség igénye nélkül Románia mögötti lemaradásról, az unió egyik legkorruptabb és legszegényebb nemzetéről, kifosztott országról beszélt.

Bátran fittyet hányt arra, hogy ezek jelentős része nyilvánvaló képtelenség, és rég lejárt a szavatosságuk. Az átgondolatlan erőlködés, a komolyan vehetőség igényének elengedése nem éppen az erőtől duzzadó baloldalról árulkodik. Aztán amikor még nagyon nyomatékosan, kétszer is kijelentette Márki-Zay, hogy a világ összes országa közül Magyarország kezelte a legrosszabbul a járványt, ott tényleg gyanút foghatott minden józan ember, hogy fikciós műfajt hallgat éppen.

Ráégett a baloldalra, hogy bevándorláspárti

Azt is észrevehették a baloldal kampánygurui – Márki-Zay nyilván nem, hiszen az ő szemében minden mást elhomályosít a saját nagyszerűsége –, hogy bizonyos dolgok kezdenek ráégni a jelöltre. Elsősorban olyan kormányintézkedésekről van szó, amelyekről már a bejáratott ellenzéki mindenszarizmus sem próbálja már elhitetni az emberekkel, hogy rosszak. Így inkább előre menekülve azt hangoztatta Márki-Zay, hogy ezeket ő is megtartaná. A közmunka, a játékgépek és a dohányzás betiltása a zárt terekben, az állampolgárság megadása a határon túli magyaroknak, és persze mindenekelőtt a határkerítés.

Gyorsan próbált is korrigálni, és megígérte a több családtámogatást – most, amikor még a jóemberkedő balos agitátorok is megszédülnek az adó-visszatérítés mértékétől, és csak annak egy közelebbről nem meghatározott részét ajánlják fel a zsidónak betért Iványi Gábor álkeresztény szektájának. Előhúzta kedvenc témáját is Márki-Zay, és ugyan ezúttal nem említette párás tekintettel a 25 meztelen férfit maszk és gumi nélkül, fideszes pedofilokról azért szót ejtett, habár azt balladai homályban hagyta, hogy kik azok. Nagyobb és zöldebb rezsicsökkentést is ígért, ami közben talán elfelejtette, hogy ha leváltja az Orbán-kormányt, akkor már nem fog az Orbán-kormány pénzügyi segítséget nyújtani Hódmezővásárhelynek a középületek leszigeteléséhez, amivel rezsicsökkentő sikerként pózolhat a polgármester. És végül a Fidesz által betelepített bűnözők, iszlamista terroristák ellen is védő határvédelmet ígért a Kapitány, de természetesen itt sem fejtette ki bővebben, hogy kikre gondol.

A hazaárulás csak egy irányba elfogadható a baloldalnak

Ezután matematikából villant a közgazdász-mérnök. Kijelentette, hogy az „Orbán által vizionált” Soros-tervnél minden évben négy-ötször több migránst telepít be. Márki-Zay Péter figyelmét talán elkerülte, hogy a Soros-terv értelmében egyelőre nem telepítenek be Magyarországra migránsokat, ugyanakkor lassan hat éve arról szólnak a küzdelmek az Európai Unióval, hogy szeretnének. Így a baloldal miniszterelnök-jelöltje által hozott négy-ötszörös szám mellé igazán kívánkozna egy lábjegyzet, ugyanúgy, mint a beszéde igazmondási csúcsteljesítményéhez. Eszerint a hitelminősítésben és jogállamiságban is csak lefelé mentünk 2010 óta. Az persze szubjektív, hogy a 2006-os rendőrterror, szemkilövések és tendenciózusan korrupt bírósági ítéletek mennyiben voltak jogállamibbak, mint az, hogy Magyarország most nem engedélyezi a tömeges bevándoroltatást, az egyneműek házasságát és a nemváltás népszerűsítését gyerekeknek.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a baloldali kormányok 2002–2010 közti ténykedése alatt szakadatlan leminősítések sorozatát kaptuk. Márki-Zay Pétertől azért elegánsabb lenne, ha nem bukna le fél perc alatt egy-egy hazugsággal. Aztán volt itt még sok minden: a miniszterelnök-jelölt aggódott egy sort a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi láncokért is, ami mondjuk teljesen érthető és természetes lenne egy külföldi alkalmazásban álló személytől.

Az ígérgetés legfelemelőbb része az volt, hogy elszámoltatják a hazaárulókat, és a külföldi érdekek kiszolgálása helyett a baloldali kormány csak a kölcsönös előnyök mentén fog kereskedni Kínával és Oroszországgal. És a többi országgal mi a helyzet? A nyugati érdekeket kiszolgáló hazaárulókat is el kell-e számoltatni? A nyugati országokkal is a kölcsönös előnyök mentén kell-e kereskedni? Ezekre a kérdésekre nem jött válasz. Beígérte azonban a „fideszes hazugsággyárak” felszámolását Márki-Zay, és tudván, hogy neki minden nem baloldali propagandát fújó médium hazugsággyárnak számít, a PestiSrácok nevében is fel kell tennünk a kérdést:

ÉN! ÉN! BENNEM!

Van azonban valami, ami sokkal jobban lázba hozza Márki-Zay Pétert, mint az Orbán-rendszer bűnei. Ez pedig Márki-Zay Péter.

– mondta leplezhetetlen szeretettel.

Az önajnározás és a baloldali pártok vezetőinek agyba-főbe dicsérésénél olyan gyakran tapsolt a közönség, hogy az már-már zavarbaejtő volt. Ugyanez folytatódott, sőt talán még sűrűsödött is az ígérgetéseknél, ahol a „minden jó lesz, semmi sem lesz rossz” elve érvényesült. Végezetül az előválasztási és a népszavazási kampányt is sikeresnek nevezte a Kapitány. Azt a népszavazási kampányt, amelyről nem sokkal korábban ismerte el Simon András, hogy ez a hajó elment a baloldalnak.

A beszéd után aztán ismét visszatért a porondmester, és közölte, hogy Márki-Zay beszédét többen nézték a közösségi médiában, mint múlt szombaton Orbán Viktor évértékelőjét. Ez a baloldal miniszterelnök-jelöltjének Facebook-oldalán nagyjából 4500 nézőt jelentett...

Ez sem az igazmondás délutánja volt.