A Nagycsaládosok Országos Egyesülete 30. születésnapját tartotta a hétvégén. Ennek alkalmából a Nemzetközi Családvédő Szervezet belga elnöke a menekült családok és az LMBTQ személyek jogait állította reflektorfénybe. Ki van eltájolva?A magyar nagycsaládosok összegyűltek, hogy 30 éves közös küzdelmüket baráti, problémáikat értő közegben ünnepeljék. És ez így helyes, hiszen ők tisztességgel akarják nevelni gyermekeiket, ami kívülről nézve sem egyszerű.Tisztelet Nekik!
Erre jött a kedves meghívott, Annemie Drieskens, ékesen felszólalni. Nos, ez nem igazán sikerült.
Van egy rendezvény, ahol apukák és anyukák ülnek, a mindennapos feladataikat kicsit elengedve. S az ominózus elnök hölgy az egyenlőségről, úgy LMBTQ kategóriában tart előadást, nem kihagyva a migránsokkal való szolidaritás szükségességét.Állítólag meglepődött, hogy kifütyülték…
Mi ez az őrültség? Beszéljük meg ezt őszintén? Beszéljük!
Ott, ahol nagycsaládról van szó, igen ritkán van szó kedves, meleg, örökbefogadó párokról. Ott, a nagycsalád alapításánál van egy férfi és egy nő, akik úgy döntöttek, több gyermeket kívánnak felnevelni.
Akiknek a hajnali legfontosabb problémája, hogy minden gyerek kapjon reggelit, az uzsonna is be legyen pakolva az iskolatáskába, és még a kicsi se kapjon sírógörcsöt az óvodai jelétől. Ahol nincs munkaszüneti nap, ahol az ebéd és a vacsora is örökös nyüzsgés, nulla pihenés, mert ez egy hálás szolgálat. Mert ők így döntöttek.És igen, kell az ő Egyesületük, kell a közös gondolkodás, kell, hogy védjük gyermekeinket. Ezt köpte szembe a Nemzetközi Családvédő Szervezet elnöke, úgy píszín. Mert beszélhetett volna valóban az esemény fényének megfelelő értékekről is, de nem tette. Pedig érdekelt volna.
És utána nagyon, de nagyon szívesen elbeszélgetek a melegek jogairól is.
Személy szerint én eléggé mérsékeltem lelkesedem ezért a dologért, azonban elfogadom, hogy valakit ez éltet. Ízlés dolga, de kötelező is?
Mert itt kezdődik a probléma! Miért muszáj ez a téma? Miért kell ehhez szabályozni a gondolataimat? Miért határozzák meg egyáltalán azt, hogy mi jut eszembe? Valaki meleg akar lenni? Hát legyen. Semmi közöm hozzá.
Ahhoz van közöm, hogy azt gondoljam a világról, amit akarok. Heteró akarok lenni? Talán megengedhető ez is. Liberális nem akarok lenni, ez magán igényem. Lehet ezt? Vagy már nem? Egyesek írtak egy szabályt talán, mindeneket felülírót, amely kimosni hivatott az agyamat?
A liberalizmus egy sajátos bűn. Terrort akar gyakorolni a lehetőségeinken. Személyes szférába tolakodja oda magát, aztán elmagyarázza, hogy neki ez jár, sőt, én örvendjek is neki. Azt mondja: legyél más! Félreértés ne essék, itt nem a melegségről, vagy bármi ilyesmiről van szó! A liberálisok azt mondják: legyél a miénk!
Ez az ő értelmezésükben a mi fizetésünket, életünket, lehetőségeinket jelenti. Hazánk, és történelmünk feladását. Nem kérik, hanem követelik ezt! Mert szerintük nekik ez az árat nekünk meg fizetnünk nekik.
Kérem a Kedves Olvasót, nézze el ezt nekem: nem érdekel, hogy valaki meleg, vagy sem! Semmi közöm hozzá. Nem gondolom azt, hogy ez határozná meg életemet. Biztos vagyok benne, hogy ez nem mérce, annak igen fárasztó lenne. Egyben viszont elég határozott véleményt alkotnék: a család érték!Nem lehet elviselni, hogy helyettünk döntsenek senkik!
