Megismétlődhet a 2015-ös migrációs válság?

Afganisztánban végleg bebizonyosodott, hogy a demokrácia életforma, kulturális sajátosság, nem pedig exportcikk. Ennek a tanulságnak a levonásához húsz év, több ezer halott és egy körvonalazódó humanitárius válság kellett, amelynek – ne legyenek illúzióink! – feloldása már Európára vár. Amerika ugyanis kivonult Afganisztánból, a tálibok ellen harcolni nem akaró fiatal férfiak tömegének pedig a jobb élet reményében egy út marad: nekivágni a hosszú útnak Európába. Ismerős képsorok 2015/2016-ból, amikor a szíriai demokráciaexport csődjét kezdtük nyögni. Kérdés azonban, hogy mi változott azóta az európai politikában a migrációs válságok kezelése terén. Sok minden, és mégis semmi. A tagállamok ugyanis már belátták, hogy a tömeges migráció nem megoldás, a Birodalmi Szivárványos Kancellária azonban láthatóan továbbra is képtelen a Soros-itinerrel szembe helyezni magát.

Miközben egyes afgán tartományokban példamutatóan védekeznek a volt kormánypárti katonákból és civilekből szerveződő lázadók, a központi hadsereg, és vele az ország egy jelentős része puskalövés nélkül adta meg magát a táliboknak. Ezekben az országrészekben a talibán már át is vette az irányítást, amely a kabuli repülőtéren játszódó drámában mutatkozott meg. Az ott játszódó jelenetek pedig csak a jéghegy csúcsát képzik. Az Európai Bizottság uniós belügyekért felelős tagja szerint bár egyelőre nem túl sokan igyekeznek kontinensünk felé, de a helyzet gyorsan változhat, ezért az EU-nak fel kell készülnie különböző forgatókönyvekre. Különösen azért, mert a Bizottság adatai szerint tavaly év végén csaknem hárommillió belső menekült élt a harminchétmilliós Afganisztánban, és ez a szám az idén több mint félmillióval emelkedett. Nem kétséges, hogy ez az embertömeg – vagy annak egy jelentős része – a tálib hatalomátvételt követően mozgásba lendül. Az egyetlen lehetséges cél pedig ismét Európa lesz.

Hirtelen divatos lett a magyar álláspont

Azok az uniós országok, amelyek hat éve élesen bírálták Magyarországot a migrációs válság kezelésével kapcsolatban, a múlt héten egyöntetűen a magyar álláspontra helyezkedtek: befogadás helyett helyszíni segítséget kell nyújtani. Különösen Görögországot érintheti kényesen egy újabb migrációs hullám, hiszen Recep Tayyip Erdoğan török elnök múlt héten kijelentette, Törökországnak nem feladata, nem felelőssége és nem kötelessége Európa „migránsraktárává” válni, vagyis Kis-Ázsia felől ismét szabad az út a bevándorlók előtt. Mindeközben a görögök már kongatják a vészharangot, Nótisz Mitarákisz görög bevándorlásügyi miniszter szerint ugyanis

az Európai Unió nincs abban a helyzetben, hogy meg tudjon birkózni a 2015-öshöz fogható újabb migránsválsággal, ezért meg kell akadályoznia az egyre terebélyesedő afgán konfliktus elől menekülők áradatát.

A tárcavezető ezért  öt másik uniós tagállambeli kollégájával levélben fordult az Európai Bizottsághoz, amelyben azt kérték, hogy az EU ne állítsa le az illegális migránsok kitoloncolását Afganisztánba. Ehhez az irányvonalhoz csatlakozott Sebastian Kurz is, aki kijelentette, Ausztria nem fogad afgán menekülteket. Az az Ausztria, amely először elítélte a magyar határzárat, majd saját kerítésépítéséről végtelenül cinikus módon úgy nyilatkozott: „kapukat építenek szárnyakkal”. Azóta úgy tűnik az osztrákoknál is végképp betelt a pohár, Kurz ugyanis kijelentette:

Egyértelműen ellenzem, hogy most önként több embert fogadjunk be, és ez nem fog megtörténni a kancellárságom idején.

Zavargások Röszkénél: a lezárt határátkelőnél rendszeresen csaptak össze a rendőrök és a migránsok. Fotó: Blikk

Az osztrák belügyminiszter, Karl Nehammer szintén éles véleményt fogalmazott meg a témában kijelentve,

ha az emberi jogok európai egyezménye határt szab a kitoloncolásoknak, más alternatívát kell találni. Kitoloncolási központok felállítását fogom javasolni Afganisztán közvetlen környezetében a belügyminiszterek szerdai EU-találkozóján.

Az uniós tagországok szemléletének hirtelen változását azonban a németek kommunikációja mutatja be legszemléletesebben: Angela Merkel, a Wilkommenskultur nagymuttija ugyanis arról beszélt múlt héten, hogy nem szabad a hat évvel ezelőtti válság hibáit elkövetni, és a valós politikai menekülteket a kibocsátó ország közelében kell biztonságba helyezni. Merkel szavaiból ugyanakkor nemcsak a Magyarország által évek óta hangoztatott helyben segítés doktrínája olvasható ki, hanem az is, hogy a gazdasági bevándorlókat már Németország sem látja szívesen.

A magyar migrációs politika igazolása azonban mégis a legváratlanabb helyről érkezett meg: a brüsszeli Politico  – amely számos alkalommal élesen támadta a magyar kormányt, többek között a migráció kérdésében– minapi cikkében már a kerítésépítés, mint alternatíva is felvetődik. A portál emlékeztetett, amikor 2015-ben felépült a magyar déli határzár, az EU élesen kritizálta a kerítést és idézték Jean- Claude Juncker akkori bizottsági elnököt, aki úgy fogalmazott: falaknak és kerítéseknek nincs helyük az unióban. Csakhogy azóta ez a mentalitás változóban van.

A Politico felidézte például, hogy a fehérorosz zavargások idején Litvánia is fallal védekezett a szomszédból érkező bevándorlók ellen, ami felett szemet hunyt a Bizottság. Aztán Görögország is kerítésépítési munkálatokba kezdett, amely jelenleg már negyven kilométeres.

A bevándorláspártiak nem alszanak

A fenti fejlemények azonban egyelőre kevésnek bizonyulnak, hiszen a Birodalmi Szivárványos Kancellária, ismertebb nevén Európai Bizottság az utóbbi napokban az LMBTQ-jogok terén vívott csatározásokból felpillantott, és kézbe vette a bevándorlás kérdését. Nem is akárhogy.  Ylva Johansson, az EU belügyi biztosa ugyanis felszólította a tagállamokat, hogy növeljék az afgánok letelepítési kvótáit. Ursula von der Leyen pedig szombaton megismételte ezt a felszólítást, és úgy fogalmazott, „kötelességünk az afgán migránsok betelepítése”. Ennek elősegítése érdekében pedig pénzt ajánlott fel azoknak az uniós országoknak, amelyek „fokozzák és segítik a menekültek betelepítését”. Hiába tehát a tagállamok egyértelmű állásfoglalása, az unión belül visszatért a kötelező betelepítési kvóta ötlete.

Most azonban egészen új helyzet állt elő az unióban: ezúttal ugyanis nem egy-két renitens tagállam megregulázásáról fog szólni a betelepítési kvóták körüli vita, hanem arról, képes-e a Bizottság keresztülvinni az akaratát olyan magállamokon, mint Németország, vagy Franciaország, amelyek jelezték, nem kívánnak senkit sem befogadni. A következő migrációs hullám tehát nemcsak a bevándorlás válságáról, hanem a nemzeti szuverenitás válságáról is szólni fog, ahol a Bizottság már állást foglalt a kötelező kvóták mellett. Ebben a közegben pedig szinte elképzelhetetlen, hogy egységes uniós bevándorlási politikai jöjjön létre, vagyis ha a Bizottság nem hátrál meg a tagállamok akarata előtt, és akként a Birodalmi Kancelláriaként működik, ahogy tette az utóbbi években, elkerülhetetlen lesz a 2015-ös nyomás megismétlődése.

Vezető kép: zavargások a magyar-szerb határon. Fotó: Blikk.hu