Megtörte az átkot, és bronzérmes a női pólócsapatunk!

Hosszú rossz sorozatot szakított meg női vízilabda-válogatottunk, amely zsinórban három elbukott olimpiai bronzmeccs után a negyediket végre megnyerte, és ezzel megszerezte a magyar női póló első olimpiai érmét. A hullámzó olimpián legyőztük a régóta verhetetlen USA-t, aztán az elődöntőben valami érthetetlen rövidzárlat miatt simán kikaptunk a spanyoloktól, a bronzmeccsre viszont visszatért a csapat a valós tudásához, és ezúttal fejben is erőt felmutatva, visszavágott a riói bronzmeccsért az oroszoknak.

Egészen más magyar csapatot láttunk medencébe szállni, mint amelyiket simán verték az elődöntőben a spanyolok. Kiegyenlítetten kezdődött a meccs, szép bejátszás után szerzett nekünk vezetést Rybanska, a negyed első felében sűrűn potyogtak a gólok, utána viszont inkább a védelmek jeleskedtek. A játékrész legvégén a kapufáról gólveszélyesen pattant le egy orosz lövés, Magyari Alda kipöckölte, de a szünetben izgulhattunk, amikor videózták a bírók, és végül szerencsére nem ítélték gólnak, maradt a 2:2.

A második játékrész álomszerűen indult, hamar kétgólos előnybe kerültünk Garda és Vályi góljaival, majd amikor az oroszok válaszoltak erre, Keszthelyi ismét kettőre növelte az lőnyünket. Magyari Aldának több szép védése volt, ez tette lehetővé, hogy a gólgazdag negyedből mi jöjjünk ki jobban. Hibátlanul működött a támadójátékunk, gyorsan járattuk a labdát, és a lövéseink is a helyükön voltak. Ez a helyük pedig leginkább az orosz kapu volt, így egy perccel a negyed vége előtt már 7:4 volt ide. Az oroszok az ellentámadásból visszakapaszkodtak kicsit, és így lőtávolon belülről várhatták a második félidőt.

Leimeter Dóra küzd a labdáért. Fotó: MTI/Illyés Tibor

Olyannyira lőtávolon belülről, hogy állva is hagytak minket. Védelemben nem volt tragikus a helyzetünk, de támadásban teljesen leblokkolt a csapat, semmi sem sikerült elöl. A menetrendszerű hullámvölgyünket jól használták ki az oroszok, 3:0-ra hozták a negyedet, így a bronzcsata utolsó felvonására már egygólos hátrányban fordultunk. Ennek az elején Vályi Vanda negyedszerre is elhozta a labdát a ráúszásnál, majd a 2. percben ugyanő egyenlített, nagyjából tízperces gólcsendet megtörve. Ez visszaadta a magyar válogatott hitét, egy percre rá, Gurisatti Gréta góljával újra mi vezettünk, de ezt az oroszok egy csodaszép centerezésből szerzett góllal egalizálták. Illés Anna egy időkéréssel megszervezett emberelőnyből, ravaszul, a rövidre lőtt jól, ezzel megint nálunk volt az előny, amikor már a negyed fele sem volt hátra. Ugyanezzel az előnnyel fordultunk rá az utolsó percre, kétgólos előnyért támadhattunk, de az oroszok letakarták az egész térfelüket, majd ők jöhettek még egyszer utoljára az egyenlítésért. Lehozták a kapusukat is, így emberelőnyben támadtak, Magyari Alda viszont sokadszor is hárított, majd a kapusunk ráeszmélt az üresen tátongó orosz kapura, a pálya túlsó végéről célba vette, méghozzá tökéletesen, így az ő góljával zárult a meccs.

Magyari Alda az egész olimpiai szereplésünk egyik kulcsembere volt a védéseivel, majd slusszpoénként ő lőtte az utolsó gólunkat is. Fotó: MTI/Illyés Tibor

Magyarország–Oroszország 11:9 (2:2, 5:3, 0:3, 4:1)