Meleg gyűlöletfélóra és szituációs gyakorlat a Kossuth téren (Galériával)
A homofóbia-elleni küzdelem világnapjának másnapján üldözött sorsukra ébredtek a legkülönbözőbb, kizárólag csak betűkkel körbeírható identitások, hogy hányattatott sorsuk felett a Kossuth téren kiabáljanak és affektáljanak egymásnak. Az angolszász világot polgárháborús viszonyokba taszító identitáspolitikai rettenet magyarországi recipiálása eleddig fennakadt a valóság rideg kerítésén (üldözés nélkül nincsenek üldözöttek sem), ezért most Kövér László ugyan fésületlen, de különösebb újdonságot nem tartalmazó szavaiba kapaszkodva játszottak el egymásnak és ciszheteró rajongóiknak a többség és a jobboldali kormány általi elnyomottat.
Az előszilveszter után az előpride-hoz is hozzá kell szokniuk a budapestieknek lassan, miután Kövér László lakossági fórumon elhangzott szavai úgy megbántották a hazai melegközösség leglelkesebb tagjait, hogy pár nap elteltével tiltakozni indultak; ezúttal otthon hagyva nemcsak a kamiont, hanem a vidámságot is. A kormányellenes düh és a csendes többség iránt érzett mérhetetlen megvetés dominálta a szombat esti, hitvány eurodance-szel és ellenzéki aktivistákkal vastagított LMBTQ-dzsemborit. A picinyke, szinte családias hangulatú (mindenki rokona, szeretője, de legalább elvtársa a másiknak) tüntetés során ellentmondást nem tűrően kijelentették, hogy mindenki takarodjon a közéletből, aki nem támogatja őket és céljaikat, rajtuk kívül pedig mindenki elnyomó és erőszaktevő, akik nem érdemelnek irgalmat.
Üldöztetés helyett érdektelenség
A talán ezer főt megmozgató előpride szónokai – köztük a megdöbbentő módon visítás közben is modorosan affektálni képes, rendkívül ijesztő Antoni Ritával – a kormányzati üldöztetés rémképét gyúrogatták egyre nagyobbra, egyre nevetségesebb túlzásokkal. A Kövér László szavait és Gulyás Gergely tisztázó mondatait a legdurvább kirekesztésnek, diktatúrának, fizikai megsemmisítésnek lefestő szónokok leginkább a valósággal háborúztak, hiszen az identitások végtelen kombinációjából alig ezer tüntetőt alkotó tömeget nem a kormányzati represszió, hanem legrosszabb esetben is a leszarás fenyegeti. A minden kormányellenes rendezvényen szelfibottal rohangáló, betűt még ki nem érdemlő tüneteket mutató társaság néhány tucat szivárványzászlós meleggel és heteró barátaikkal kiegészülve a lőtéri kutya figyelmét sem keltette fel, a homoszexualitást körülölelő misztikumot pedig ők maguk végezték ki azzal, hogy jelentéktelen és érdektelen, a társadalom problématérképének a széléről leeső minoritás mivoltuk ellenére brutális és kikerülhetetlen figyelmet harcoltak ki maguknak az elmúlt évtizedekben.
Fóbia ellen fóbiafű
A homofóbia egy furcsa, folyamatosan jelentését bővítő, végleges formáját soha el nem nyerő valami lett. Valaha, egy boldogabb korban azokat nevezték homofóbnak, akik valamiféle averzióval viseltettek a homoszexuális életmódot folytatókkal szemben. Ma már mindenki homofób lett, aki nem áll száz százalékosan a mindenféle devianciával, nagyvárosi hóborttal és modoroskodással felvizezett LMBTQ-stb. lobbi legképtelenebb törekvései mellé. És emellett ellentétes utat járt be a homoszexualitással összevetve. A homoszexualitást először dekriminalizálták, majd hosszas és kevésbé fair küzdelem után kikerült a mentális betegségek listájából is, míg a homofóbia jelenleg a mentális betegségből a kriminalizálás felé tart. Lassan már nem Kalmopyrinnel és melegvizes borogatással kívánják gyógyítani Trombitás Kristóf antitézisei a homofóbiát, hanem kirekesztéssel, ellehetetlenítéssel, rendőri elvezetéssel és toleranciatáborral.
A jogszűkítés miatti hisztivel csak jogot akarnak bővíteni
Az emberi jogi katalógus gyorsabban és durvábban hízik, mint egy átlag feminista. A beszédek során hamar kiderült: szó nincs arról, hogy őket (az identitásukat jelölő betűket) bármitől meg akarná fosztani a hatalom; azért gyűltek össze, mert további jogokat követelnek. Az örökbefogadás intézményével ma kizárólag házaspárok élhetnek az alaptörvény, a hagyomány, a keresztényi értékrend és a józan belátás következtében, ami régóta csípi a materiális javak helyett az ezúttal magát az életet újraosztani kívánó posztmarxista kommunisták és a mellettük a hasznos idióták szerepét betöltő, figyelemre és különleges elbánásra áhítozó szexuális kisebbségek szemét. Mindezt persze az angolszász világból jól ismert, érzelmekre és passzív jóindulatra játszó szenvelgéssel megerősítve.
Tamara (aki pride-szervező, tüsihajú és leszbikus, hogy a sztereotípiáknak is adjunk egy nagy pofont) szeretne örökbe fogadni, és mivel jó ember, ezért a gyerekkel is jól bánna. Tibor, aki heteró, négy gyermeke van, szintén szeretne örökbe fogadni; szerinte Kövér őt bántotta meg. Anyuka, akinek meleg gyermeke van (meglepő módon ő Tamara), büszke a meleg gyermekére, aki (?) gyermeket nevel. Pride-szervező Ádám szerint minden ember egyenlő (a homofóbok is? – a szerk.), neki is kell gyerek, a férjével sokkal jobban nevelnék, mint a heteró házaspár hímtagja, aki csak ver, pusztít, alkoholizál és rombol. (Ezek szerint két negatív, bunkó férj összeadva pozitívvá változik, mint a matematikában.)
Galéria: Söpörjük ki a homofóbiát a közéletből! demonstráció a Budapest Pride szervezésében Fotó: Horváth Péter Gyula
1/18
Söpörjük ki a homofóbiát a közéletből! demonstráció a Budapest Pride szervezésében Fotó: Horváth Péter Gyula
Gyűlölünk mindenkit!
A szónokok nemcsak arról beszéltek, hogy mennyire vágyják a gyereket (nem vagyunk homofób ellendrukkerek, sok sikert kívánunk a természetes fogantatáshoz), hanem arról is, hogy mennyire gyűlölnek mindenkit. Mindenkit, aki ún. normális, de legalábbis fideszes. Hozzájuk képest a Fradi B-közép egy szeretetközösség: vannak ők, és vannak a kirekesztő, elnyomó, erőszakos, a „genderideológia-pánik” betegségét terjesztő, rasszista, feleségverő gyerekgyilkosok, akik – Kövér Lászlóhoz és Gulyás Gergelyhez hasonlóan – „nem érdemelnek irgalmat”.
A viszonylag gyorsan lezavart gyűlöletfélórát végül egy Kövér László-szkeccsel próbálták meg feldobni, ami körülbelül annyira volt vicces, amennyire színes, vidám és kreatív ez a társaság. Semennyire. De legalább hamar vége lett, amit – az ivarszervi forradalomra (is) reakciósként tekintő heteronormatív ciszheteróként – örömmel vettem tudomásul.
