Mellár Tamás olyan interjút adott a 168 Órának, hogy kezdünk aggódni érte

Mellár Tamással készített interjút a 168 Óra, amit már csak azért is érdemes elolvasni, mert kiderül: a  néhány éve a balliberális oldal gazdasági szakemberévé avanzsálódott független-objektív, amúgy párbeszédes képviselő szerint nem volt értelme elfogadni a költségvetést, az pedig külön baj, hogy Mészáros Lőrinc cégei nevéhez nem fűzödik találmány. Az interjú váratlan stílusfordulattal tarkított, van, ahol átzökken a krimik világába: kirajzolódni látszik egy olyan feudális rendszerben sínylődő ország, ahol van, akitől erőszakkal elveszik a cégét, majd egy nap múlva meghal. És ez még nem minden.

Az akadémikus most éppen nem az MTA-ért aggódik (annyira), hanem a változatosság jegyében a magyar gazdaság miatt – legalábbis ez derül ki a 168 Órának adott interjúból, melyben azért egy laza kitérő erejéig nem felejtette el Orbán Viktort sem ekézni. Véleménye szerint egyébként a kormányzatot nem nagyon érdekli, mi van leírva a költségvetésben. Úgy fogalmazott: egyetlen dolgot vesznek komolyan, hogy az államháztartási hiány valóban három százalék alatt legyen, de azt is csak az EU miatt, egyébként pedig az van, amit Orbán Viktor akar.

Amit ő mond, azt a Pénzügyminisztérium megvalósítja, például pénzek átcsoportosításával.

A fenomenálistól igen távol álló újságírói kérdésekkel megspékelt interjúban azt is közli, hogy az elvonások az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát és a szociális támogatásokat érintették. Mellár Tamás figyelmét minden bizonnyal elkerülték a kormányzati intézkedések, de ez most nem is annyira fontos, lévén, hogy bár úgy tervezték meg a 2020-as költségvetést, hogy az egészségügyre vagy az oktatásra is több pénz jusson az ideinél, a párbeszédes képviselő szerint ez csak látszat, szakmailag semmi értelme az egésznek. Ezután közli, hogy Magyarország azért is szerepel hátul a listán, mert a kormányzati munka minősége és a gazdasági környezet kiszámíthatósága a harmadik világ országainak szintjén áll. Amúgy pedig valóban van pénz bőven, de az csak az unió miatt van, és mert az inkompetens kormányzati szakemberek kitalálták, hogy mekkora biznisz a fogyasztást adóztatni, így aztán a magas béremelkedési ütem rekordmértékű bevételt hoz a 27 százalékos áfán keresztül. Mellár ezután visszatér a jól bevált egészségügy, kultúra, szociális-oktatási ágazat mantrára, ahol szerinte évről évre nem adják meg a normatívákat.

A tanárok bére borzasztóan alacsony, a kórházaknak rendre nem adják oda a teljesítménynormáknak megfelelő összegeket, az embereket rákényszerítik arra, hogy maguk finanszírozzák az ügyeiket. Az egészségügyre fordított összes kiadások felét direkt módon, közvetlenül a lakosság adja a magánszolgáltatások igénybevételével és a hálapénzzel. Ezek olyan technikák, amelyek azt eredményezik, hogy a költségvetésnek nagy a mozgástere.

Mellár szerint az elmúlt évtized elvesztegetett, a kormány hatalmas mulasztása.

Egy ilyen soha vissza nem térő lehetőséget, ezt a mennyiségű közösségi forrást bűnös módon nem a modernizációra és a felzárkózásra fordította, hanem a gazdaság rövid távú felpörgetése érdekében elégette, többé-kevésbé az építőipari beruházásokra fordítva.

És máris elérkeztünk a CEU-t váltó aktuális sikertémához, az MTA ügyéhez. Mellár szerint a kormány döntésével könnyebb lesz lenyúlni a kutatási és innovációs pénzeket.

De ugyanezért alakították át az egyetemi rendszert a kancellárok kinevezésével. Oda megy a pénz, ahova juttatni akarják. Ebből nem jön ki innováció.

Mellárnak nagyon fájhat az építőipari beruházások növekedése, ismét visszatér rá:

Nonszensz az is, hogy tavaly 22 százalékkal növekedett az építőipar. Az ágazat természetéből fakadóan nem nőhet jelentősen és tartósan jobban, mint az átlagos növekedés.

Szerinte egyébként mindebből az is következik, hogy ténylegesen nincs is akkora gazdasági növekedés, mint amekkorát kimutatnak.

Valójában legfeljebb 3-3,5 százalékos a fejlődés üteme, jórészt amiatt, hogy a növekedés nagy részét adó építőiparban óriási mértékű a túlárazás, amint ezt több kutatás is kimutatta. Saját magunkat csapjuk be. Nincs olyan jólét az országban, mint mondják.

Nem meglepő, hogy Mellár szerint valójában semmi sincs rendben. A munkanélküliség sem, sőt, a termelékenység jócskán a fejlett államok szintje alatt van. Úgy fogalmaz: ez nagyon pontos mutató arra, hogy nincs rendben az ország; a sikerágazatok, amelyekben a magyar nagytőke megjelent, nem innovatívak, nem exportképesek. A Párbeszéd soraiban helyet foglaló, amúgy független képviselőnek az is fáj, hogy nem fűződik egyetlen új találmány sem Mészáros Lőrinc cégei nevéhez. Amúgy pedig, ha valaki nem látná, ez az egész rendszer nem a gazdasági potenciál növeléséről szól, hanem egy feudális rendszer kiépítéséről. Az interjú ezután váratlan stílusfordulattal átzökken a krimik világába: kirajzolódni látszik egy olyan ország, ahol valakitől erőszakkal elveszik a cégét, és egy nap múlva meghal.

Egyébként is sokat lehet hallani milliárdokat érő, de forintokért megszerzett cégekről. A középvállalkozások azt mondják, nem érdemes túlzottan jövedelmezőnek lenni, mert felfigyelnek rájuk, aztán jönnek és elviszik a céget. Emiatt mesterségesen visszatartják a tulajdonosok a növekedést és a termelést. Aggasztó a helyzet.

Persze nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalomban is baj van. Magyarországon ugyanis nincs rendezett életkörülmények között élő, jó szellemi színvonalon gondolkozó munkaerő. De nemcsak a magyar munkavállalókat sikerült leredukálnia a szellemi sötétség szintjén mozgó élőlények szintjére, hanem a cégeket is:

Hiába lenne itt találmány, nem tudjuk előállítani, mert nincs, aki kiváló minőségben tudná produkálni.

És amikor már azt hinné az olvasó, hogy sikerült egy teljes interjút elolvasnia a CEU üldöztetése nélkül, akkor a 168 Óra mégiscsak visszarántja a valóságba:

Az egyetemekre beültették a kancellárokat, a CEU-t elüldözték, az akadémiai rendszert szétverték.

Mellár Tamás az interjút egy önvallomással zárja: a Kádár-rendszerben, falusi parasztgyerekként diplomát szerezhetett és egyetemi oktató lett. De erre ma már nagy valószínűséggel nem lenne lehetősége, mert “a NER rendszeréből fájdalmasan hiányzik az esélyteremtés intézményrendszere.”

A teljes interjút a 168 Óra oldalán olvashatja el az, aki kellő energiát érez magában hozzá. 

Forrás: 168 Óra; Fotó: pecsma.hu