A magyarság történelmének legnagyobb kataklizmájára, a trianoni békediktátumra emlékezünk ma, június 4-én. Bár megmaradásunk szempontjából is fontos, hogy előre tekintsünk, fontos, hogy felemeljük a fejünk, azért egyetlen pillanatra se feledjük csodálatos költőnk, Juhász Gyula szavait: „mindig, mindig gondoljunk reá!”
Trianon gyalázatáról egyszerre könnyű és nagyon nehéz is hitelt érdemlő gondolatokat megfogalmazni. Minden, a történelmünk iránt érdeklődő nemzettársunk hallott már Beneš, Masaryk és a többiek aljas becstelenségéről, a béketárgyalások delegációinak mérhetetlen alulinformáltságáról és tudatlanságáról, a kommunisták által elkövetett gróf Tisza István elleni merényletről, amellyel az akkori legnagyobb tekintélyű politikusunkat veszítettük el, és eleve arról a fékevesztett magyargyűlöletről, amely a történelmi Magyarország tájegységeinek elrablására áhítozó nemzetiségek dezinformációi okán alakultak ki a delegációk tagjai körében.
Úgyszintén minden magyar hallhatott már arról, hogy Trianonnak köszönhetően idegen impérium alá került több mint hárommillió nemzettársunk. Országvesztésünk mértékéről mindent elmond az a tény, hogy egyedül Románia nagyobb területet kapott belőlünk (102 ezer négyzetkilométer), mint amennyi nekünk összesen megmaradt (93 ezer négyzetkilométer). A diktátum nyomán elveszítettük fenyőerdőink, valamint a bányászatilag feltárt arany-, ezüst- és sólelőhelyeink száz százalékát, vasérctermelésünk kilencven százalékát, vasúthálózatunk hatvankét százalékát, az eredeti területünkön eredő jelentősebb folyók szinte teljes egészét, számos egyetemünket és kiemelkedő színvonalú oktatási intézményünket, valamint ezer esztendő államisága alatt létrejött történelmi-, kulturális- és vallási értékeink, emlékeink tekintélyes hányadát, vagyis végső soron összes nemzeti vagyonunk hatvankét százalékát!
Nem kérdés tehát, hogy örök érvényűek Juhász Gyula szívbe markoló sorai:
„Mert nem lehet feledni, nem soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet”
Mégis: csak egyetérteni lehet azzal, hogy 2010-ben a frissen megválasztott Orbán-kormány Trianon 90. évfordulóján a Nemzeti Összetartozás Napjává nevezte ki június 4-ét. Soha el nem feledve, ami velünk történt, a meg nem spórolható múltba révedés és a történések elemzése mellett érdemes előre is nézni, és megpróbálni választ keresni arra, hogy mit üzen nekünk Trianon ma és mit üzen számunkra a jövőre nézve?
Amikor Trianon okait boncolgatjuk, érdemes visszamenni az időben éppen 300 évet. Az „ősbűn” ugyanis valahol ott húzódik meg. Amikor 1711. április 30-án a kuruc seregek Nagymajténynál letették a fegyvert, és megadták magukat a Habsburg túlerőnek, vége lett a Rákóczi-szabadságharcnak. A kérdés onnantól kezdve már csak az maradt, hogy milyen mértékben leszünk elszenvedői a vereségnek, azaz legyőzőink milyen békefeltételek aláírását kényszerítik ki tőlünk. Bár a szatmári béke összességében méltányosnak volt mondható, azért még ennek ellenére is húsba vágó következményei lettek számunkra, különösen hosszú távon. Lényegében egyszerű tartománnyá váltunk a Habsburg Monarchián belül, és bizonyos – jórészt a nemesek kiváltságaira vonatkozó – kedvezmények meghagyásáért cserébe tulajdonképpen mindent el kellett fogadnunk, amit a Habsburgok elképzeltek. Ezek közül az egyik legsarkalatosabb dolog a bevándorlás, betelepítés volt, amely részben ugyan spontán folyamat volt, nagyrészt azonban nagyon is tudatosan és szervezetten zajlott hazánk területén. Pontosan úgy, ahogyan a Habsburgok akarták.
Érdemes összevetni Magyarország 1700-as évek második felére vonatkozó nemzetiségi térképét a híres, Teleki-féle „vörös térképpel”, amellyel igyekeztünk meggyőzni a béketárgyalások résztvevőit, hogy túl sok területet akarnak elvenni tőlünk. A kettő szinte teljes átfedést mutat egymással, ami azt igazolja, hogy a Trianon idején meglévő nemzetiségi arányok már mintegy másfél évszázaddal korábban, az 1700-as évek végére kialakultak. Ez pedig döntően a bécsi udvar által eltervezett bevándorlás-politikának volt köszönhető.
Az 1711 után bekövetkező betelepítések eredményeként érkeznek Erdélybe nagy létszámban oláhok, Moldva, illetve Havasalföld felől, amelynek révén többségbe kerülnek a magyarokkal szemben. Úgyszintén jelentősen megnő a déli területeinken élő rácok létszáma, akik határőri feladatokat és ezek ellátásáért cserébe kiváltságokat kapnak Bécstől, Felső-Magyarország – a Felvidék kifejezés csak a reformkortól jelenik meg – pedig ekkor válik tót többségűvé. Ma ezen területek közül már egyik sem Magyarország része.
Erdélyt a Románia néven később önálló államot alapító oláhok kaparintották meg, a Temes-vidék, Bácska egy része, valamint a Tisza alsó folyásának vidéke a rácok országa, azaz Szerbia része lett, a mai Szlovákia minden négyzetmétere az egykori Felső-Magyarországból lett kihasítva, a kicsiny, de történelmi emlékekben annál gazdagabb Kárpátalja pedig manapság Ukrajna Kárpátokon túli hídfőállása.
Bár nyilván nem lehet csak erre fogni Trianon bekövetkeztét, hiszen annak igen sok összetevője volt, azonban mégis megalapozott annak a felvetése, hogy Trianon és az ott felmerülő nemzetiségi követelések talán soha elő sem kerülhettek volna, ha nincs a XVIII. századi bevándorlási hullám, és ennek révén más népek nem kerülnek egyes országrészeinkben valóban többségbe az államalkotó magyarsággal szemben.
Így jártunk mi, magyarok a bevándorlókkal, akik közül – paradox módon – éppen a magyarok közé tudatosan beékelt, szigetszerűen letelepített háromszázezer némettel nem volt soha komolyabb bajunk, egyedül ők nem törtek soha, semmilyen formában az életünkre, a földünkre, sőt, úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban számos fejlesztést, technológiát hoztak magukkal. Pedig a németek szigetszerű letelepítése nagyon is koncepciózus volt: a Habsburgok elképzelése szerint a magyar többségű területekre betelepített német ajkú szigetek azt a célt szolgálták volna, hogy lassan, de biztosan elnémetesedjen a magyarság, ezzel pedig kimúljon, de legalábbis megjuhászodjon a Habsburg Monarchia egyetlen igazán rebellis és betörhetetlen nemzetisége, a magyar.
Tekintettel a „kalapos király”, II. József idején megszövegezett nyelvrendeletre (1784), amely a németet tette az egész birodalom, így az annak részét képező Magyarország területén is a hivatalos nyelvvé, megtörténhetett volna, hogy tényleg asszimilálódunk a saját hazánkban, és bekövetkezik a híres „herderi jóslat”, azaz a magyarság lassú, de biztos eltűnése. Hogy ez végül nem következett be mégsem, annak alighanem Szent István felajánlása, és az ennek eredményeként Szűz Mária részéről meglévő oltalom a legfőbb oka, de azért találni „prózaibb”, kézzelfoghatóbb indokokat is. Leginkább talán a veszély esetén minden egészséges nemzetben feltörő „túlélési ösztön” sorolható ide, amely egészen különleges megjelenési formát választott magának, a kultúrát és azon belül is főleg az irodalmat.
Egész sor irodalmi géniusz tör elő ekkor szinte a semmiből, elég, ha csak Kazinczy, Csokonai, Bessenyei, Kisfaludy vagy Berzsenyi nevét említjük, akik az 1700-1800-as évek fordulójának kiemelkedő költőnagyságai. Az 1800-as években aztán a sor folytatódik, Kölcsey és Vörösmarty jóvoltából megszületnek nemzeti imádságaink, Arany és Petőfi szelleme által csodálatos elbeszélő költeményeink, Madách és Katona révén örök érvényű drámáink és akkor még nem is beszéltünk az olyan íróóriásainkról, mint amilyen például a kor talán legnagyobbja, Jókai Mór. Olyan elképesztő szellemi reneszánsz menti meg ekkor a nemzetet, amellyel nemhogy a Habsburg, de még a szintén ekkortájt fénylő Napoleon-i hatalom sem tudott volna mit kezdeni. Ha ez nincs, alighanem magyar szó se nagyon lenne ma már.
Trianon okai között okvetlenül meg kell említeni a szabadkőművesség kiemelkedően fontos szerepét, a szintén szabadkőműves alapokra (Jászi Oszkár és társai) építkező bolsevik Tanácsköztársaság nemzetellenes regnálását, a szélsőségesen magyarellenes pánszláv összefogást, valamint azon nagyhatalmi törekvéseket, amelyek tudatosan törekedtek arra, hogy Európa közepén egy életképtelen, akár végérvényesen összeroppanó Magyarország maradhasson meg csupán.
Az igazság persze megköveteli, hogy azt is megemlítsük: nem csupán külső okok vezettek Trianonhoz. Mi is felelősek vagyunk, hiszen sok tekintetben későn ébredtünk, illetve – részben kényelemből, részben az előrelátás hiánya miatt – nem fordítottunk kellő figyelmet azokra a folyamatokra (például a különböző nemzetiségek említett erőteljes térhódítására, valamint a szabadkőművesség nemzetközi összefonódásaira és egyre növekvő befolyására), amelyek végső soron vastagon szerepet játszottak a drámai mértékű országvesztésben. Vagyis nem lehet kizárólag másokat okolni nemzeti tragédiánkért, ám az akkor is tény, hogy egyetlen országgal sem történt olyan égbekiáltó igazságtalanság, mint velünk.
Semmi mást nem jelentettünk a nagyhatalmaknak és a világ vezető politikusainak, mint egy képzeletbeli sakktábla bábuját. Nemzetünk és ezeréves államiságunk a legcsekélyebb tiszteletet sem váltotta ki a hatalmasokból, a döntéshozókból. Küldöttségünket meg sem hallgatták, észrevételeinket egy kézmozdulattal lesöpörték az asztalról, és az elméletileg szépen hangzó wilsoni elv – vagyis a népek önrendelkezése – ránk, magyarokra a legcsekélyebb mértékben sem vonatkozott, hiszen színmagyar területeket csatoltak el tőlünk szemrebbenés nélkül, és nemcsak a Székelyföldet, de száz százalékban magyarlakta sávokat is az új határok mentén. Mert ugye a kulcsfontosságú vasútvonalak elzabrálása ezerszer fontosabb volt a wilsoni elveknél…
S ha ez csak és kizárólag Trianon esetében történt volna így, akkor a vérlázító igazságtalanság ellenére talán más lehetne az 1920-ban történtek megítélése. Ám a történelem azóta is ismétli önmagát.
Közismert a történet, miszerint a második világháború végét megelőzően Churchill és Sztálin egy szalvétán osztották fel a Nyugat és a Szovjetunió között Közép- és Kelet-Európa országait, benne Magyarországot, amelyhez képest ráadásul az akkori amerikai elnök, Roosevelt végül még nagyobb teret is engedett Sztálinnak Kelet-Európában az eredetileg elképzeltnél.
1956-ban addig jutottunk, hogy a „harcoló pesti srácot” az Év emberévé választotta a Time magazin, ám hogy ez mennyit ért, azt jól példázza, hogy két évvel később ugyanez a magazin Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkárt választotta az év emberének…
Ami biztos: a nyugati hatalmak meg sem kíséreltek kiállni értünk. Sőt, a magyar szabadságharc támogatása mellett önmagát nyíltan elkötelező francia író, Albert Camus felettébb gyanús körülmények között távozott az élők sorából. A rendszerváltozás után is csupán piacnak kellettünk a Nyugat számára, és azóta is, mind a mai napig érzékelhető, hogy mi „egyenlőségünk” az EU-ban csupán csak orwelli egyenlőség. Valójában „egyenlők vagyunk az egyenlőbbek között”, vagyis másodrendűnek tekintenek ránk. Amikor bólogató Jánosok vagyunk, akkor mintaállamnak titulálnak bennünket, ám valósággal fel vannak háborodva, ha ki merünk állni nemzeti érdekeink mellett.
A trianoni békediktátum – sok egyéb jellemzője mellett – annak világos és egyértelmű bizonyítéka is, hogy mi, magyarok, valamint a nagyságukban, jelentőségükben hozzánk hasonló országok pusztán csak játszótérnek számítunk a nagyhatalmaknak szemében. Ezért szövetségi tagságainkat, elkötelezettségeinket mindig erre emlékezve, ennek figyelembevételével kell alakítanunk.
A történelem lényege és ismeretének talán legfontosabb értelme, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, okuljunk abból, ami korábban lezajlott. Trianon kapcsán is ez az egyik a legfontosabb feladatunk. Mert rendkívül fontos, hogy tudjuk felsorolni akár tételesen is, mi mindent vettek el tőlünk, úgyszintén fontos, hogy minden négyzetcentimétert, amely valaha a miénk volt, most is magunkénak érezzünk, és testvérünknek tekintsünk minden határon túli nemzettársunkat, mint ahogyan azok is, ám ezeknél is lényegesebb, hogy emlékezzünk arra, ami velünk történt és történik azóta is és arra, hogy voltaképpen mit kaptunk mi a nagyhatalmaktól?
Tanulnunk kell Trianon gyalázatából abban is, hogy bennünket nem lehet térdre kényszeríteni. Ha a saját utunkat járjuk, akkor még egy ilyen páratlan kataklizma sem lesz úrrá rajtunk. Talpra álltunk Trianon után, legyőztük tíz évvel később a gazdasági világválságot, túléltük a második világháborút, majd túléltük a bő négy évtizedes bolsevik terrort is, benne a csodálatos forradalom vérbe tiprásával. Csak az elmúlt században több tragédiát szenvedtünk el, mint más, szerencsésebb sorsú nemzetek ezer év alatt. Mégis itt vagyunk, mégis – Kisfaludy Károllyal szólva – „él magyar, áll Buda még”!
A dunaszerdahelyi DAC hazai meccsei előtt rendszerint felcsendül az Ismerős Arcok slágere, a Nélküled. Egy vérből valók vagyunk! Forrás: YouTube
Ez az, ami erőt adhat nekünk ahhoz, hogy a XXI. században ránk leselkedő veszélyekkel is bátran szembe szálljunk, és megmaradásunkba vetett hitünket egyetlen percre se adjuk fel. Célunk nem lehet más, mint hogy a nemzetrészeink közé ékelt határok ellenére eggyé olvasszuk újra a magyarságot. Így fordíthatjuk javunkra történelmünk legnagyobb tragédiáját.
Napjainkban, egy formálódó, új világrend küszöbén, talán ez a legfontosabb üzenete a trianoni békediktátumnak.
1 Enaki
2022-06-09 at 13:43
Amig egy magyar is èl e földön es èppesze birtokàban van,nem felejti el Trianont.Nem felejthető a szò:CSONKA NAGYARORSZÀG.
janos szabo
2022-06-07 at 11:26
ALJA MÜLLER NÉZI E ?!
egresi istván jános ernő
2022-06-06 at 23:10
Kedves Naprózsa!
Az tény, hogy 1867 “befelé” hozott autonómiát, “kifelé” nem, de egyről nem feledkezhetünk meg:
A pánszláv (ideértve a “cseh-szlovák”, és a “jugoszlávnak” álcázott nagy-szerb), valamint a nagy-román törekvések, kezdettől fogva – elsősorban – a történelmi Magyar Királyság megbontására irányultak, független attól, hogy melyik dinasztia adja az uralkodót, ezért az elődeink kényszerpályán mozogtak.
Lásd:
„A jelen pillanat óriási horderejű, mivel Oroszország el van szánva arra, hogy elmenjen a legvégsőkig és történelmi tettet hajtson végre. Nézetem szerint, ragyogó alkalom kínálkozik számunkra, hogy az eseményt okosan használjuk ki és megvalósítsuk a szerbek teljes egyesülését. Ezért kívánatos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadjon bennünket.”
Spaljaković, szentpétervári szerb követ Belgrádba, 1914. júliusban küldött táviratából.
Forrás: Elisabeth Heresch: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála, Budapest, 1995.
Én nagyra tartom gróf Tisza Istvánt, a református, igaz magyar embert, ö tudta mindezt, ezért tartott ki a kiegyezés mellett. Ahogyan ő fogalmazott (már 1903-ban!):
“… a magyar érdek követeli, hogy az osztrák – magyar monarchia nagyhatalmi állása csorbítatlanul fennmaradjon.”
Forrás: Tisza István, két korszak határán. Országgyűlés Hivatala, Budapest, 2016.
Én, megmondom őszintén, az első vh. okait illetően, még a további könyveket is alapműveknek tartom, jó lenne, ha ezeket minél szélesebb körben ismernék:
Gróf Apponyi Albert: Emlékirataim, 2016. Gróf (ifjabb) Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború, 1921, újra kiadva 1990, ez az Internetről letölthető!. Horánszky Lajos: Tisza István és kora, I-II kötet, 1936, újra kiadva: 1994.
(Szép estét kívánok, de jó lenne egy pohár bor mellett, nagyot beszélgetni, olyan “személytelen” ez a számítógépes érintkezés…)
Naprózsa
2022-06-06 at 21:13
Kedves Egresi István!
Soha nem ismerték el Magyarország függetlenségét egészen Trianonig. Ahol a hadügy, pénzügy és külügy osztrák kezekben van, ott nincs elismerve a magyar gyarmat függetlensége. Ennek is lett az eredménye, miközben Riedl ezredes kedvesen tájékoztatta az ellenséget a monarchia ügyeiről, és trónörökös direkt Szarajevóban provokálta a szerbeket, nekünk nem volt ebbe beleszólásunk. Viszont üzenhettünk hadat, de külügyminiszterünk sem volt, és “önként” mehettünk ki egészen a Donig, meg Isonzóig a semmiért.
egresi istván jános ernő
2022-06-06 at 20:07
Kedves Naprózsa!
A valóság árnyaltabb annál, mint amit írt.
„Aki történelmünket ismeri, tudja, hogy éppen egy évvel születésem előtt hozta létre Deák Ferenc, „a haza bölcse”, Ausztria és Magyarország között a „kiegyezést”, ahogyan Budapest és Bécs kölcsönös megbékülését nevezni szokás. Amióta Habsburg I. Ferdinándot 1527-ben megkoronázták, a magyar nemesség és a Habsburgok állandóan viszálykodtak, akárcsak a német-római szent birodalomban a fejedelmek és a rendek. A Kossuth vezetése alatt lefolyt 1848-49-es szabadságharcban a Habsburgokat a magyar tróntól megfosztották, és Ferenc József, az ifjú uralkodó, csakis az oroszok segítségével – akik akkor hatoltak be először hazánkba – tudta uralmát Magyarországra ismét kiterjeszteni. 1867-ben aztán Magyarország ősi szuverenitását újra elismerték. Ferenc József megkoronáztatta magát, és független, alkotmányos magyar kormányt nevezett ki.”
Az idézet forrása: Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa – História, Budapest, 1993.
Érdemes elolvasni a Kormányzó Úr könyvét, tanulságos!
Érdemes figyelmesen vizsgálni gróf Teleki Pál ún. “vörös térképét” is.
Erre lásd: https://rubicon.hu/cikkek/a-voros-terkep
Naprózsa
2022-06-05 at 23:54
Miután itt kommentelt egy hazaáruló, és többen válaszoltunk neki, a provokátor
írásával együtt elment az én kommentem is, amiben azt elemeztem, kikérjük magunknak, hogy minket Trianon előtti gyarmati helyzetünk miatt a betelepített nemzetiség elnyomóinak merjenek hívni!
Az osztrákok anno ugyanazt csinálták amit most nyugat vezetői:
Nagy tömegben behívnak muzulmán “jobb élet reményében” ideözönlő idegeneket, egy tömegbe betelepítik és az őslakosságra meg befogadást, szájzárat parancsolva el is tartatják őket, gyorsan állampolgárságot és hatalmas előjogokat adnak nekik.
Ez volt nálunk is Trianon előtt, és ezek a térképek az osztrákok parancsára készültek, és hazudnak. Nem volt se felvidéken, délvidéken, sem Erdélyben nemzetiségi többlet, amit ma is igazol a Vadakon friss hír, miszerint a szlovákok (!)saját maguk mutatják ki, hogy a leggyakoribb “szlovák” családnevek, mint Kovács, Balogh, Nagy, Molnár… mind magyar, vagy elferdített magyar szavak. Ergo amit évtizedek óta állítok, a szlovákok 4/5-e valójában magyar most is származás szempontjából, pláne az volt az elcsatoláskor!!!
S mindenhol többségben voltak a magyarok és azóta módszeres kiszekálásunk és idegen betelepítés folyik, nehogy bizonyított legyen (mint most Putyinék is ezért védik az orosz területen élőket) , hogy semmilyen jogalapja nem volt Trianonnak!
Ami pedig hogy a magyarok elnyomók voltak, az szemenszedett hazugság! Az osztrákok voltak a gyarmattartók, de a rendeleteiket és fosztogatásaikat helyi szinten a magyar adminisztráció volt köteles intézni, s erre a hazug labancok úgy uszítottak, hogy a magyarok az elnyomói az olyannyira “elnyomott” bevándorlóknak, hogy egyre többen otthagyva, elárulva szülőhazáikat ömlöttek be “elnyomottnak” lenni.
Aztán mára úgy viselkednek, hogy már a történelmet is hamisítják. Most ez zajlik nyugaton is, amikor Finnországban úgy nyilatkozik egy züllött csadoros muszlim szajha: “Finnországgal az a baj, hogy sok itt a finn”. vagy mikor a pakisztáni főpolgármesteri majom városában Londonban már a pár éve bevándorló muzulmán hódítók szerint Anglia az ő földjük.
Ez zajlott Magyarországon is, hogy hálából a török, nyomor, orosz cári pogromok elől menekülők és szeretettel befogadottak s utódaik aljasul hátbatámadtak és jelentős részük, mint Dobrevék, Nímandmüllerék mai is a népünk elpusztításán, kiirtásunkon ügyködnek.
Ismétlem, semmi bűnünk, minden elcsatolt területen többségben voltunk, és nem mi, hanem az osztrákok voltak az elnyomók, meg a háborúkba belekényszerítők, de ők még területet is loptak tőlünk, nem tudni milyen alapon, hogy úgy kellett visszaszavaztatnunk Sopront is!
benzoli
2022-06-05 at 14:54
Lex Appony – Allamnyelv kotelezo hasznalata, minden (allami) intezmenyben.
navisos
2022-06-05 at 13:37
Szeretném tudni, hogy miből állt az úgynevezett Lex Apponyi.
janos szabo
2022-06-05 at 12:18
Székelyország és Erdély mindíg Magyarföld volt !
Drazsen
2022-06-05 at 11:53
Mikor Párizsban voltunk csoportos úton természetesen megnéztük a versailles-i palotát és a trianoni kastélyt is. Az idegenvezetőnk mesélte, hogy a magyar csoportok részéről több incidens történik évente, lepiszkítják a falát, vagy volt olyan ,aki bedobott valamit abba a terembe ahol aláírták a békeszerződést. A francia kollégái meg is szokták kérdezi tőle, hogy miért van ez a magyar turisták részérő, amikor általában minden más múzeumban fegyelmezetten viselkednek. Ilyenkor elmagyarázza ezt a békeszerződést, amire nagyon meglepődnek a francia kollégái, mivel ők úgy tudták, hogy a Trianoni béke nagyon előnyös volt a magyaroknak. Egyrészt független országgá nyilvánították, megszabadult a 600 éves Habsburg uralomtól, és a magyarokon élősködő nemzetiségeket is eltávolították az országból.
benzoli
2022-06-05 at 10:50
“”István is befogadó volt””. – A Mama (Olasz) rabeszelesere, Bela fejedelem kulfoldrol hozat zsoldosokat. Ezek emelik tronra Vajkot (Istvant), egy kis vagyonert cserebe. A vezerfonal a máig elér.
János
2022-06-05 at 10:12
A magyar befogadó nép. Ez közvetlenül adódik, öröklődik a sztyeppi életmódból.
Szent István is befogadó volt, talán túlságosan is befogadó; befogadta a németet és elfogadta a védelmét – máig vita tárgya, jól tette-e❗❗❗
Egyesek szerint ennek köszönhető, hogy megmaradtunk itt, Európa közepén. De ennek köszönhető az is, hogy a befogadottak – jellemük függvényében – milyen mértékben fordultak, fordulnak ellenünk.
Ez legyen történelmi tanulság az ország jövőjének építése során, már most ❗❗❗
A legfontosabb feladat, hogy ebben a háborús, népvándorlós jövőben meg tudjuk védeni területeinket a belső és külső ellenségtől.
❗❗❗❗❗
oshon
2022-06-05 at 08:13
Naprózsa – Pontosan … pontosan ! Itt Erdelyben a regebbi (60 evi felulli!) epuletek mind MAGYAR epitmenyek . Az olahok persze azt hazudjak a tornelmukben hogy mi vagyunk itt a befogadott kissebseg stb , es hogy a mi torteneem onyvunk “hamissagokat” ir … Mindig azzalervelek hogy : tegyuk fel hogy mindket nemzet tortenelem konyve a sajat erdekeit szolgalja , de akkor nezzuk a “koveket” amik ost is itt alnak evszazadok ota !!! Igy pl az Erdeli telepuleseken a MAGYAR (es csak magyar letezik olyan regi!) TEMPLOMAINK mar 1300 tajan meg volta epulve , az olahoke csak most 15 – 20 eve !!! Epp igy allnak a temetok , sirkertek , Kolozsvaron a Hazsongardi , de barmely Erlyi telepulesen … es biztos igy van ez a tobbi ‘elcsatolt’ orszagreszeken … tobb mint biztos !!! Isten aldjon Magyarorszag , Isten aldjon Magyar Nemzet ! Aldott Punkozdot minden MAGYRNAK !
Krisz
2022-06-04 at 19:03
Kovács Pityu
2022-06-04 at 18:49
Eddig kizárólag orosz nemhivatalos vagy félhivatalos forrásokban szerepelt egy esetleges területi revízió lehetősége számunkra. Egyetlen másik ország sem venne ilyesmiben részt. De az oroszok már pedzegették ezt korábban.
Kovács Pityu
2022-06-04 at 18:49
Nem sírdogálni kell, hanem Putyinnal megegyezni a román területekben, és a románok ellen, és felkészülni a megszállásukra, amikor eljön az ideje. Visszaszerezni Erdélyt. A ráadás lesz Bukarest és a román tengerpart a 100 éves gyalázatért. Az oroszoknak a Fekete- tengeri kikötőik védelmében, előbb vagy utóbb, mindenképpen demilitarizálni kell a románokat az amerikai támaszpontoktól, és nagy- hatótávolságú rakétáktól. A románok egyébként is már több mint 100 éve azt a lehetőséget várják, mikor tudják ismét megszerezni a Tisza vonaláig a magyarországi területeket, de most már véglegesen.
Románia mégiscsak a Tiszáig terjed?
https://ma7.sk/kozelet/romania-megiscsak-a-tiszaig-terjed
NOmentum
2022-06-04 at 18:28
Trianon üzenete: ne menj bele egy háborúba egy nagyhatalom oldalán. Ez igaz, ha az oroszok háborúznak, de akkor is igaz, ha az amerikaiak. Szerintem a kormány jól csinálja, hogy nem akar háborúba menni.
HORTHYMIKLOS
2022-06-04 at 18:25
Mi magyarok a magyarok ISTENERE esküszunk hogy rabok ulybol nem leszünk mink felvidéken nagyonmegeresztuk a Trianont meg a 1947et
Krisz
2022-06-04 at 17:39
Lesz, lesz, lesz,
Csakazértis lesz… ??????
túródóra
2022-06-04 at 17:10
Mind pusztuljon, aki ebből a koncból falatozott.
Írysz
2022-06-04 at 17:05
Most mi történik?
Az üzletek portáin nincs magyar szó!
Az üzletek többsége külföldi: arab, török, vietnámi, kínai, német, osztrák. stb.
Az újságírók többsége nem tud magyarul, szókincsük sekélyes, nyelvhelyességi és helyesírási hibáktól hemzsegnek a publikációik. Alpári szinten a konzervatív újságírás is.
angelblind652
2022-06-04 at 16:34
NEKÜNK KELL ÜZENNI TRIANONNAK! VÉGRE! Külön-külön üzenjük az angoloknak, az olaszoknak, a franciáknak stb., hogy ELÉG VOLT! Ne azok a kormányok mondják meg nekünk, hogy mit csináljunk – még ma is!!! – akik szégyentelenül viselkedtek az évszázadok során. MAGYARORSZÁG SOHA NEM VOLT RABSZOLGATARÓ ORSZÁG! NÁLUNK EZÉRT NINCSENEK FEKETÉK!! AMI KORÁBBAN NEKIK PROFIT VOLT, MÁRA MÁR TEHERRÉ VÁLT. MAGYARORSZÁG CSAK ÉLNI SZERETNE, BÉKÉBEN. MI AZ, HOGY RENITENSEK VAGYUNK AZ EURÓPAI ÚNIÓBAN??? NÁLUNK VAN AZ IGAZSÁG! NEKÜNK JOGUNK VAN VÉTÓZNI, MERT BEÉDESGETTEK BENNÜNKET ABBA AZ ÚNIÓBA, AHOL ANGLIA MÁR NINCS IS. MÉGIS, MÉG MINDIG VÉLEMÉNYT MOND, NEKÜNK, AKIK, MÉG MMOST SEM EBRUDALTUK KI A TESCÓT ORSZÁGUNKBÓL, PEDIG MÁR OKAFOGYOTT AZ ÉRDEK, AMIÉRT ITT VANNAK.
Orientál
2022-06-04 at 16:34
Nem meglepő az hogy a balliberális zöld komcsi fasisztáik a jelenlegi ellenzékiek elődeik voltak. Szamuelyék Károlyiék Szálasiék Rákosiék Kádárék mindnyájan úgy politizáltak mint jelenleg a kommunista tolvaj Gyurcsányéktól egészen a jobbikosokig magyarságunk általuk eltörlésükért.
Orientál
2022-06-04 at 16:26
Balliberális zöld ellenzék nem csak a hazánk teljes szétlopásukat de még a magyarságunk teljes elpusztításukat is akarja.
lacibá
2022-06-04 at 16:15
Talan a degeneralt habsburgok megsem voltak olyan selejtesek mint ahogy a fajtajuk megszabta. Viszont sokkal tobb vagyonuk volt mint Rakoczinak. A haboruhoz penz es sok penz kell. A magyarok mindenuket felaldoztak a torok rablok ellen, hogy vedjuk a keresztenyseget, Europat. Emlekezzunk csak hogy milyen balekra vago csellel foglaltak a Budat, es hogy naivan mentunk bele olyan egyezmenybe, hogy az orosz fohadiszallason folytatjak a csapat kivonassal kapcs targyalasokat Igy fogta el Suslov Maletert.
A magyar sorsert Trianont is beleertve a tarsadalmilag visszamaradt es bunko magyar nemesseg volt a legnagyobb bunos, amelynek legnagyobb resze a Gizellat vedo 10,000 fos nemet katonasag volt az ose amelynek Istvan kiraly a nemzeti vagyont osztotta szet husegukert. Hany magyar kiralyt es vezeto MAGYAR politikust tettek el lab alol azok akiknek ma is a magyarok nelkuli Karpatmedencere faj a foguk.
funfin
2022-06-04 at 15:48
Döbbenetes, hogy a parlamentnél lévő emlékhely a jelenleg is meglévő, élő településekkel van összefirkálva, ahelyett, hogy azoknak a szerencsétlen százezreknek nevei lennének kiírva, akiket az akkori vezetés kiküldött a lövészárkokba a vágóhídra, és srapnelltől, golyóktól szétszaggatot belekkel, gáztól szétégetett tüdőkkel szenvedve pusztultak el olyasvalamiért, amihez semmmi közük nem volt kellett. Aki meg csak a kezdetekben tiltakozgatott, de aztán a háború alatt, kényelmes karosszékekben, fűtött szobákban szivarozgatott, ahelyett hogy mindent megtett volna a szerencsétlenek hazahozataláért, az ott tündököl a Kossuth téri emlékműn (Tisza). Milyen érdeke fűződött egy magyarnak kisembernek otthagynia családját, gyerekeit, munkáját (családbarát kormány) és lövöldözni indulni Szerbiába, Boszniáért?
ViAM
2022-06-04 at 15:32
Összefogás, összefogás, összefogás! Ezt kellene a magyarok többségének megtanulni, mert lám a finoman megemlített szabadkőművesek, a különböző páholybeliségű érdekeltségeik ellenére is mekkora eredményt tudtak felmutatni a mi kárunkra, mert összefogtak!