Pesti Srácok

Milyen az az ország, ahol most is ellenforradalomnak lehet nevezni ötvenhatot?

Milyen az az ország, ahol most is ellenforradalomnak lehet nevezni ötvenhatot?

Százötvenszer elektrosokkolták Pákh Tibort, aki társaival helyettünk is bátor volt, helyettünk is tartást mutatott, hogy most azt nézze, az újjáalakult Munkásőrség "ellenforradalomnak" nevezheti ötvenhatot. Mi történt? Meddig főzték a gulyás-kondérban ezt a társadalmat, amíg ilyen puha lett? Miért hagytuk, hogy a radikális rendszerváltók eltűnjenek, meghaljanak, mint az egymás után eleső Krassó György és Csengey Dénes? Miért néztük, hogy Hornék a pofánkba röhögjenek? Hogy egy részeges kommunista vezesse az országot? Mikor ébredünk fel?

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjára.

1.

Százötven. Közel százötven elektrosokk-kezelést kapott Pákh Tibor a börtönben, különböző orvosoktól, éber állapotban, fájdalmat, áramot ájulásig. Politikai fogolyként, azért mert nem engedett az igazságból, nem engedett ötvenhatból, éhség-sztrájkolt, lázadt, beszélt, szembesített, leleplezte a kommunista diktatúrák aljasságát, szánalmasságát. Túlélte. Sokan nem élték túl.

PestiSracok facebook image

Pákh Tibor közel száz éves, de még mindig kristálytisztán beszél. Egyedül él egy otthonban, saját lakásában, de magányosan. Nevét nem viszi tovább senki, imádott felesége akkor szülte meg gyermeküket, amikor őt letartóztatták, kegyetlenül bántak vele az orvosok, nyomkodták, préselték az asszony hasát, az újszülött csak néhány napot élt. Amikor 1971-ben Pákh Tibor kiszabadult, hitvese már túl idős volt a gyermekáldáshoz. Nem próbálkoztak többé. Már ahhoz is végtelen szeretet és szerelem kellett, hogy az asszony ne hagyja el, ügyvédek és állambiztonságiak, a rezsim különféle csatornalényei zaklatták, hogy végre váljon el. Nem tette. Nagyon sokan engedtek a zsarolásnak.

A lakás egyik falán polcok állnak, rajtuk babák ülnek, rengeteg baba, Pákh Tibor felesége gyűjtötte őket, néhány éve elhunyt, az idős jogász természetesen meghagyta emlékül a gyűjteményt. Párás volt a tekintete, amikor az interjú közben a babákra nézett és róla beszélt, alig várja, hogy találkozzanak odaát. Mélyen vallásos ember, tudja, hogy így lesz.

2.

Most menjünk lejjebb, jóval lejjebb. Ha van Pokol, és Kádár János ott van a helyén, akkor néha biztos meg-megáll, szünetet tart az önsajnálatban, talán elmosolyodik. Felfelé néz, véres kötényébe törli krumplilevestől sárgás ujjait, kevélyen bólogat az Ég felé. „Nyertem, kutyák, nyertünk!”. Bármilyen tragikus, ennek az árulónak, ennek a hamisgulyással kereskedő hamisjudásnak valahol igaza van.

Még mindig ellenforradalomnak nevezhetik ötvenhatot. A Munkásőrség civil szervezetként újjáalakult, és nyilvánosan vallja: szó sem volt forradalomról. Ezek a fiatal és öreg elvtársak munkásőr-zubbonyban pózolnak, vörös csillaggal a sapkájukon. Legalább lenne a homlokukba vésve, de nem, még az sem, ahhoz nem elég kommunisták. Állítólag nem lehet őket perelni, ki tudja, ha nem tetszik nekik ez a cikk, bejönnek a szerkesztőségbe, aztán Pogány Józsefékhez hasonlóan verekednek, hőzöngenek egy sort. Vagy oszlatnak.

Sokan ismerik Kádár János utolsó szónoklatát, amikor a vén diktátor beleremegett az öncsalásba, az egész társadalomra ráerőltetett nagy hazugságba, és zavartan hebegni kezdett, demens, leépült öregemberként emlegette „azt az embert”, Nagy Imrét, akinek még akkor sem tudta kimondani a nevét, hiszen saját elvtársa, cinkostársa volt, de elárulta. Az a beszéd volt a magyarországi kommunizmus sírfelirata, nem olyan zseniális mint a King Crimson Epitaphja, de az övék. Kádár meghalt, agymosott báránykái elbúcsúztak tőle, jött a rendszerváltás, a nagy remények, és az ébresztő pofon. Stílszerűen: csicskalángos. Gusztustalan kifejezés egy menthetetlen korszakra.

Az elszámoltatásból semmi sem lett. A diktatúra irányítóinak a haja szála sem görbült, a pufajkásból lett ügynök Horn Gyulából már 1994-ben miniszterelnök lehetett, hogy 2002-ben már egy egykori szigorúan titkos munkatárs kövesse. Szánalmas – mosolyoghatnánk, ha nem életünk lett volna a tét. Ha nem ennek köszönhetnénk mindent, ami most van. Ennek a közös gyávaságnak. Közös tétovaságnak. Közös árulásnak.

Mi történt? Meddig főzték a gulyás-kondérban ezt a társadalmat, amíg ilyen puha lett? Miért hagytuk, hogy a radikális rendszerváltók eltűnjenek, meghaljanak, mint az egymás után eleső Krassó György és Csengey Dénes? Miért néztük, hogy Hornék a pofánkba röhögjenek? Hogy egy részeges kommunista vezesse az országot? Egy olyan alak, akinek egy valódi rendszerváltás után Lenke néni kisboltjában lett volna a helye a posztkommunista Szomszédokban. „Gyuszi bácsi, a pityókás sarki bolsi” – erre a szerepre volt predesztinálva az öreg Horn, ehelyett most saját terme van az Európai Parlamentben. Saját terme – egy újabb köpés a magyar forradalom ismeretlen hőseinek a holttesteire. Reformkommunistákat kotyvasztottunk a reformkonyhán és mi kozmáltunk oda.

3.

Pákh Tibor testébe számtalanszor vezettek magasfeszültségű áramot azért, mert követelte a politikai rendőrség kiebrudálását a börtönből. Nem volt hajlandó enni. Ellenállt, pedig tudta, hogy simán megölhetik, eltüntethetik, kitörölhetik mint egy problémát. Mi közben otthon ültünk, néztük a tévét, a Táncdalfesztivált, hallgattuk Hofi Géza patikamérlegen kimért poénjait, amit egy volt állambiztonsági szemétláda, Komlós János írt nekünk, és tapsoltunk, röhögtünk, hát ez a Hofi ez megmondja, hát ez nagyon megmondja, amíg ott bent egy jogászt hibernál-injekcióval kezeltek, máskor meg inzulinsokkot kapott, de kitartott, helyettünk is kitartott, nem lehetett megvenni egy Trabanttal, egy balatoni nyaralással vagy néhány Kőbányaival, józanul nézett szembe a sötétséggel, amíg mi próbáltuk túlélni a tegnapot. Örökké másnaposan – akinek nem bírta a lelke.

4.

Elképzelem Pákh Tibi bácsit, ahogyan otthon előveszi az újságot, nézi a két munkásőr fejét a fotón. Bár elméje még mindig világos, egy pillanatra eltűnődik, megnézi a dátumot. A lap friss. „Ellenforradalom” – mondják. Eszébe jutnak a halottak. A sikeres pályafutást bejárt börtönspiclik. Az ügynökök. A bordáit eltörő állambiztonságiak. A lengyel Szolidaritás, amikor 1981-ben egy lengyelországi templomban virrasztott lázadó testvéreinkkel, hogy cserébe itthon ismét kényszergyógykezelésre vigyék. Eszébe jutnak azok a csodálatos napok, amikor egy pillanatra azzá vált Magyarország, amit megálmodtunk. Csak egy pillanatra, de sikerült. Bebizonyították, hogy nem sorsszerű az árulás, a széthúzás, a megalkuvás, a gyávaság.

És akkor visszanéz a cikkre. A háttérben ott ülnek a néma babák. És egy fel nem cseperedett gyermek. Magyarország.

5.

„Ellenforradalom”. Lejár a munkaszünet, Kádár a Pokolban becsukja az újságot, a munkagéphez biceg, elővesz a zsebéből egy selyemcukorkát. Jóízűen szopogatja. Idáig érzem a bűzét...

Ezt az interjút négy évvel ezelőtt, a Kommunizmus áldozatainak emléknapjára készítette a most 94 éves Pákh Tibor forradalmárral, egykori kisgazda politikussal Szarvas Szilveszter a PS-nek:

Vezető fotó: Fortepan.hu

Ajánljuk még

Mivel szólíthatja meg a konzervatív oldal a klímahisztiző fiatalokat? – Palányi Nóra és Kroó Zita a Polbeatben (PS-videó!)

Magyar ugar 2019 december 7.
A klímaváltozás témája köré gerjesztett mozgalom egy tudományos tényeket nélkülöző liberális kampány, amelynek szinte csak a fiatalokra van hatása – vélekedett a keddi Polbeatben Palányi Nóra. Az országgyűlési szakértő szerint a hisztéria keltői, haszonélvezői egyértelműen a nemzeti szuverenitást előtérbe helyező jobboldali kormányok ellenében határozzák meg magukat és törnek politikai hatalomra. A PestiSrácok.hu interaktív műsorának egyik témája az volt, hogy a fiatalokat behálózó globális klímagépezet működésére lehet-e válasza a konzervatív értékeket hirdető Fidesznek, illetve a hazai jobboldalnak kell-e egyáltalán foglalkoznia a nemzetközi habveréssel. Dezse Balázs műsorvezető szerint a fiatalok a klímaváltozás ügyében nyilvánvalóan a kisebb ellenállás felé mennek, hiszen lényegesen könnyebb egyszerű jelszavak hívására tüntetésekre járni, mint következetesen betartani a keresztény-konzervatív értékrendet, életmódot. Kroó Zita műsorunkban úgy vélekedett, hogy a kormánynak jó esélye van a fiatalok megszólítására, hiszen a Fidesz ifjúsági szervezetének, a Fidelitasnak immár tízezer tagja van, ami komoly társadalmi bázist jelent. Az Origo újságírója szerint helytelen az a megközelítés, hogy ami konzervatív, az egyúttal unalmas is. Kolléganőnk ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad alábecsülni a közösségi média elképesztő erejét, amelyet a baloldali politikusok – például Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely – már hatékonyan használnak, és ebben a jobboldalnak is komolyabb erőket kell befektetnie. Szarvas Szilveszter a műsorban kiemelte: a közösségi média terén a felzárkózás azért is nehéz eset, mert a leginkább érintettek, a mai korai huszonévesek számára például menő, vicces dolognak számít Gyurcsánnyal szelfizni, de szinte semmilyen tapasztalatuk nincs arról, hogy mi történt 2006 őszén a budapesti utcákon, amikor ugyanez a Gyurcsány miniszterelnökként a tömegbe lövetett. Portálunk főszerkesztő-helyettese úgy vélekedett, hogy a jobboldali véleményformálóknak is tanulniuk kell ebből, és a fiatalokat a legegyszerűbb üzenetek szintjén kell megszólítani. Nézzék meg összeállításunkat a legutóbbi Polbeat műsoráról!

Péter Gábor, Popper Péter és a hallgatás daganatos fala

Vezércikk 2019 augusztus 23.
Nulla, azaz nulla darab cikk jelent meg Popper Péterről azóta, hogy a Válaszonline-ban, majd a PestiSrácokon is megjelent a szennyes múltja. A pszichológus pénzért tanította az állambiztonsági tiszteket a különböző praktikákra, és minden erejével a galerik, az üldözött fiatalok ellen dolgozott. Miért hallgat erről a média? A baloldalit még értjük, de a „másik”? „A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság” – mondta Popper. „A társadalom rákja a hallgatás” – írja főmunkatársunk. Vezércikk.

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.