Nem kell ahhoz fideszesnek lenni, hogy egy fővárosi szavazó egyértelmű döntést hozhasson arról, ki a legalkalmasabb jelölt Budapest élére. Egy közel kétmilliós főváros vezetéséről kell dönteni: itt a rátermettség, a tudás, határozottság és a tisztesség kell, hogy számítson; abban kell bíznunk, hogy nem sajnálatból szavaznak az emberek, nem a szégyenlős mosolyt és az üres ígéreteket honorálják a mai napon. Nem azért kétségtelen, hogy Tarlós István a megfelelő jelölt, mert valakinek narancssárga a szíve; a városvezetői kvalitásokat figyelembe véve Karácsony labdába se rúghat a regnáló főpolgármester mellett. Az utóbbi hónapokban milliónyi alkalommal derült ki, hogy Karácsony Gergely semmilyen szinten nem veszi fel a versenyt Tarlós Istvánnal, hiszen a zuglói polgármester alkalmatlanságáról beszélni nem retorikai fogás, unalomig ismertek ballépései és gyáva menekülése az őt leleplezni kívánók elől, amelyekről szinte napi szinten beszámolt portálunk is. A karaktergyilkosságot nem a jobboldali sajtó, hanem Karácsony követi el önmaga ellen, miközben ebből akar politikai tőkét kovácsolni: szinte nyíltan azzal kampányol, hogy sajnálják meg az emberek és szavazzanak rá. Nincs más üzenete a budapestiek számára, mint a Fidesz elleni gyűlölet erősítése, az emberek hergelése, divatos, zöld, ám tökéletesen üres és fel nem épített gondolatok. Nem maradhat ki a kommunista demagógia sem a repertoárból, hiszen mindent megígér mindenkinek, amit egyszerűen lehetetlen teljesíteni. Ki látta Tarlós Istvántól, hogy akár egyszer is színt, barátokat és szövetségeseket váltott volna? Mert Karácsony számára ez nem jelentett sosem problémát: pártot és tisztséget is annyiszor váltott, ahányszor süllyedőben volt a hajója, amelyen mindig, mindenkit sorsára hagyott. Ezt tenné Budapesttel is, hiszen a fehérgyarmati politikus számára ez is csak egy ugródeszka. Korábban Gyurcsány Ferencet szidta, most pedig a karjában tartja és együtt örömködnek. Holnap bizonyságot tehet közel 1,3 millió budapesti polgár, hogy a politikai szélkakas-üzemmód, a Gyurcsány ölelésébe belefeledkező, bármit és bármennyit megígérő Karácsony Gergely, vagy a szisztematikusan és számonkérhetően dolgozó Tarlós István képviseli igazán Budapestet. Ennek nem kéne kérdésnek lennie.
Az összehasonlításhoz érdemes röviden megnézni Karácsony Gergely politikai pályafutását, mert sokat elmond arról az emberről, aki Budapest főpolgármestere szeretne lenni. A fehérgyarmati születésű Karácsony 2002 és 2008 között a Miniszterelnökség koordinációs államtitkárságán dolgozott politikai tanácsadóként. A szocialistákat azóta sokat szidó politikus hat évet tehát eltöltött 2010 előtt is az MSZP-SZDSZ koalíció támogatásával, így azt a Gyurcsány Ferencet is kiszolgálta, akit később nem túl kedves szavakkal illetett. De ez a barátság, úgy látszik, manapság ismét feltámadt, hiszen Gyurcsánynéval több közös sajtótájékoztatón jelentek meg az utóbbi egy hónapban, és “Ferihez” sem kell már az Unicum. 2009-ben Karácsony belépett az LMP-be, akiknek kampányfőnöke lett a 2010-es választások során. 2009 májusában frakcióvezető-helyettes is lett, ekkor távozott a baloldali Medián közvélemény-kutató cégtől. Az LMP-nél mégsem maradt túl sokáig, hiszen 2013-ban több párttársával együtt kilépett és megalakították a Párbeszéd Magyarországért nevű pártot, ami sosem tudott túllépni minimális népszerűségén.
Virágról virágra
Miközben összeálltak az Együtt nevű formációval, amelynek jeles képviselője volt Juhász Péter, a baloldal által támogatott közös jelöltként lett 2014-ben Zugló polgármestere. Zugló ügyeiről számtalan alkalommal írtunk, most ezt nem is részletezzük; a lényeg, hogy városvezetőként a parkolási botrány, a kerület csődközeli állapota töltötte ki az öt évet, miközben egy erélytelen polgármester képe rajzolódott ki a választók előtt, aki a helyi szocialisták kezében van. Ezt a képet erősítette, hogy önálló, határozott döntések híján meneküléssel töltötte hivatali idejét, és kibújt minden felelősség és a problémákat firtató kérdések alól, miközben a Fővárosi Közgyűlésben vagy nem volt ott, vagy nem szólalt fel, pedig akkor ütköztethette volna a véleményét Tarlós Istvánnal.
A 2018-as országgyűlési választáson a Párbeszéd és az MSZP közös listájának miniszterelnök-jelöltjeként próbált maradandót alkotni, azonban hiába gondolta a választás délutánján, hogy csak ő kaphat megbízatást a kormányalakításra, a kicsit több, mint 10 százalékos eredmény lehervasztotta a nyugdíjasok szívét elcsavaró mosolyt Karácsony arcáról. Az ezt követő huzavona az eddiginél is jobban megvilágítja a zuglói polgármester alkalmatlanságát, aki a siker érdekében kapkodott fűhöz-fához: azokkal a folyamatosan szidott szocialistákkal is mosolyogva ölelkezik, akikről mindenki tudja, hogy a pokolba kívánja őket. Leginkább talán az mutatja meg Karácsony gyengeségét, hogy a társadalom nagy része által minimum megvetéssel sújtott Gyurcsány Ferencet, a szemkilövetőt is keblére öleli, hiszen a konchoz most az ő segítsége is jól jöhet.
Ez a harc lesz a végső?
Ez az, amit sosem szabad elfelejteni, és itt kell összehasonlítani Karácsony jellemét Tarlós Istvánnal. Karácsony szinte bármilyen alkuba belemegy: hiába mondta el a róla kiszivárgott hangfelvételen, hogy a szocialista Tóth Csaba megfenyegette, hiába mondta, hogy nem mer visszamenni Zuglóba, mert elássák, hiába mondja ki nyíltan, hogy a szocialisták képesek szétlopni a kerületet, ahol ő a polgármester, ez mind nem számít. Ahogy az sem számít, hogy a széles közvélemény előtt ismert kispesti szocialista drog- és lopási botrányt is mentegeti, a kérdésekre nem válaszol, mellébeszél, vagy egyszerűen elmenekül. Csupán józan paraszti ésszel nézve, ki akarja erre az emberre bízni a magyar főváros vezetését? Hogy lehet azt gondolni, hogy a láthatóan gyenge és mások bábjaként mozgó Karácsony Gergely méltó vezetője lesz Budapestnek?
Tényleg az a legfontosabb tényező Budapest fejlődésének szempontjából, hogy Borkai Zsolt milyen orgián vett részt? Mert Karácsonyék legújabb és legfontosabb eleme ez a kampány finisében. Fel kell tenni a kérdést, hogy az elvégzett munka és a valódi tervek ennyire ne érdekelnék a város polgárait? Mi abban bízunk, hogy nem így lesz. Tarlós Istvánról nem kell annyit írnunk, mint Karácsonyról, a politikai szélkakasról, hiszen a jelenlegi főpolgármester nem tett olyan vargabetűket, mint alkalmatlan kihívója. Tarlós Óbuda polgármestereként 16 éven keresztül végezte sokak nagy megelégedésére munkáját, míg 2006-ban megmérettette magát főpolgármester-jelöltként és csupán 1,7 százalékkal maradt le Demszky Gábor mögött, azonban 2010-ben már megnyerte a választást és 2014-ben ismételni tudott, így holnap harmadszorra lehet Budapest főpolgármestere. A munka, a város fejlődése és nemzetközi elismerése egyértelműen az ő igazát mutatja; remélhetőleg nem kell majd testközelből megtapasztalni, hogy milyen az, amikor az alkalmatlanság, fejetlenség és a szocialista lopásmechanizmus veszi át az uralmat a magyar főváros felett. Ezért ma, október 13-án mindenki nézzen magába és gondoljon arra, hogy milyen jövőt szeretne a fővárosának, és úgy adja le a voksát!
Fotók: PS/Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS