Mostantól az unió dönti el, kimehetünk-e a mellékhelyiségbe

Nincs olyan nap, amikor ne érkezne valami dörgedelem Moszkva Brüsszel tájékáról. Most épp az unió bírósága mondta ki: Magyarország szégyellje magát, amiért a „civileket” arra kötelezte, árulják el, ha külföldről futtatják őket. Ezzel az Orbán-kormány megsértette szegények magánéletéhez (sic!) fűződő jogait is, bizony. Ilyenkor már nem is annyira fontos az átláthatóság. Valószínűleg az a baj, hogy Magyarországnak még saját törvényhozása van, önálló döntéseket hoz – ennek kéne véget vetni. Ha maradunk az uniós viperafészekben, véget is fognak, nyugi.

A civil (és álcivil) szervezetek külföldi finanszírozásának „korlátozásával” Magyarország megsértette a szent uniós jogot – mondta ki tegnap a luxemburgi Európai Unió Bírósága. A sugárzó értelmű társaság szerint azzal, hogy hazánk nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettséget írt elő a bizonyos összeghatárnál nagyobb külföldi támogatáshoz jutó civil (és álcivil) szervezeteknek, mi több, szankciókkal is riogatta szegényeket, „hátrányosan megkülönböztette és indokolatlanul korlátozta őket”. Meg lett sértve – legalábbis a bíróság szerint – a magán- és családi élet tiszteletben tartásához, a személyes adatok védelméhez és az egyesülés szabadságához fűződő joguk, ráadásul a fasiszta pribék Magyarország még a szabad tőkemozgásnak is útjába állt.

• Ezért hát – úgy, ahogy van – törölnünk kell a jogszabály vonatkozó részeit, különben a luxemburgi, brüsszeli, strasbourgi (egyszóval: uniós) elmebetegek még komolyabb csapást mérnek ránk. Például hozzánk vágják a kényszerzubbonyaikat.

Aki lemaradt volna az előzményekről: 2017 július elsején lépett hatályba idehaza a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény. Eszerint külföldről támogatottnak minősül az a civil (vagy álcivil) szervezet, amely évente 7,2 millió forintnál több pénzt kap külföldről. Az érintett szervezeteknek mindössze annyi a teendőjük, hogy regisztráltatják magukat, és honlapjukon, illetve az általuk kiadott sajtótermékekben feltüntetik ezt az egyszerű tényt – mármint, hogy ők külföldről támogatott szervezetek. Ó, borzalom! Micsoda vegzatúra!

• Ennyi az egész, és utána szép nyugodtan folytathatják tovább például a jótékonysági tevékenységüket, vagy a bélyeggyűjtést, netán (Soros-szervezetek esetében) a felforgatást, a bűnözők és illegális népvándorlók pátyolgatását, a magyar állam elleni aknamunkát, a honvédelem ellehetetlenítését.

Az Egyesült Államokban, Oroszországban, Izraelben és számos más országban a magyarnál szigorúbb előírások vonatkoznak a külföldről pénzelt szervezetekre (nem véletlenül), ám arról nincs hír, hogy akkora palávert csaptak volna az ottani civilek, mint amekkorát a magyarországiak egy szűk csoportja csapott. Magyarországon 62 ezer valódi civil szervezet működik, amelyeknek az égvilágon semmi gondjuk nem volt a jogszabállyal. Akadt azonban 23 álcivil gittegylet (többségük Soros-zsoldos), amelynek nem tetszett a máskülönben teli szájjal követelt átláthatóság, a híres nevezetes transzparencia. Szerintük az államnak kötelessége kiadni részükre a vagyonkezelőbeli Manci titkárnő magánlevelezését is – ők viszont még attól is sokkot kapnak, ha pusztán annyit el kell árulniuk, külföldről kapják-e a zsoldot diverzáns hadműveleteikhez.

Forrás: Semper Fidelis Facebook-oldal

Ezért aztán gyenge ürüggyel (sérülnek a személyiségi, magánéleti jogaik, satöbbi, lásd föntebb) elszaladtak az uniós bírósághoz. Természetesen ekkor már látható volt, hogy Magyarországnak annyi esélye van nyerni, mint hogy a Magyar Helsinki Bizottság egyszer az életben rablógyilkosok helyett egy külhoni magyar jogvédelmére szegődjön: gyakorlatilag nulla.

• Pedig: miért akadályozná a szabad tőkemozgást az, hogy egy szervezet neve fölkerül a külföldről finanszírozottak listájára? Ki áll a külföldről befolyó pénz útjába? Senki! Még a külföldi adományozó nevét sem kell közzétenni.
• Hogyan sérül a magánéletük? Bement valaki a hálószobájukba? 
• Ki turkál a személyes adataik között? Ki kíváncsi a „szottyos” TAJ-számukra?
• Ki akadályozza a szabad egyesülést? (Emlékeim szerint az egyesületbetiltás a Gyurcsány–Bajnai-korszakban volt divat, akkor szántották be például a Magyar Gárdát.)

Agyrém az egész! Holott miről szól a jogszabály? Arról, hogy a magukat civilnek mondó (valójában külföldi zsoldban politizáló, a nemzet és az állam lebontásán buzgólkodó) ügynökök ismerjék be, ki pénzeli őket. Azt eddig is láttuk, hogy a valódi civil szervezetekhez képest ennek a pár tucat álcivilnek a társadalmi beágyazottsága a nullához konvergál. Ez derül ki például abból, évről-évre milyen kevés ember ajánlja föl nekik adója egy százalékát – hiába kapják naponta az ingyenreklámot az ellenzéki propagandasajtótól.

A „civilek” külföldi pénzcsatornáinak láthatóvá tétele némileg hasonlatos a pénzmosás és terrorizmus elleni törvény szellemiségéhez. A 2000-es évek elején világszerte elfogadott jogszabály megtiltotta a beazonosítatlan személyek, cégek banki befizetéseit, átutalásait. Az ugyanis a terrorizmus melegágya.

• Egyes álcivil szervezetek ténykedése pontosan ugyanilyen terrorveszélyt rejt magában, s ezek ellen az államnak kőkeményen föl kell lépnie! Vagy megvárjuk, míg a hazánkba telepített Black Lives Matter meg Antifa-terroristák a civilség örve alatt, külföldről kapott százmilliós támogatásból itt is szobordöntögetésbe, fehérellenes gyűlölethadjáratba, gyilkolásba kezdenek? Szerintem ne várjuk meg!

Világosan fogalmazott a néhai SZDSZ alapítója, Haraszti Miklós: a „civileknek” kvázi ellenségként kell tekinteniük a számukra elfogadhatatlan, demokratikusan megválasztott kabinetekre. S láthatjuk, úgy is tekintenek: ellenségként. Kérdés: a kormányoknak akkor miért kéne simogatniuk az ellenséget?

Igaza van ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogásznak: az Európai Unió Bíróságának döntése komoly szuverenitási kérdéseket vet föl. Ha már ártalmatlan, az átláthatóságot célzó, a civileknek valójában semmilyen kárt-hátrányt nem okozó törvényt sem hozhat Magyarország, akkor van-e még bármihez jogunk? Maradt-e még bármilyen szabadságunk, önállóságunk? Amikor az embernek már arra is engedélyt kell kérnie, hogy kimenjen a mellékhelyiségbe, azt úgy nevezik: börtön.