Büszkén viseli a vörös csillagot a címerében és a mezén a CSZKA Moszkva. Sorsszerű, hogy éppen október huszonharmadika után, és éppen a kommunista diktatúrában fasiszta klubként megbélyegzett Ferencváros győzte le a katonacsapatot Moszkvában. A CSZKA és a vörös csillagja november hetedikén, a Nagy Októberi napján látogat majd Budapestre. Jó lenne egy újabb vereséggel hazaküldeni őket. Olyan együttesről beszélünk, amely egész Európában szabadon reklámozhatja az önkényuralmi jelképet. Képzeljük el ugyanezt a horogkereszttel…
Ma délután megalakul az Üllői úton az FTC. A nagymúltú Ferencvárosi Torna Club ideiglenes szervező bizottsága, amelynek tagjai többek között Kispéter Mihály, Németh (Jamesz) János és Pataki Mihály, ma délután 2 órakor tartja alakuló közgyűlését az Üllői úti pályán. Az egyesület színe színe ismét zöld-fehér lesz
– írta az akkor pár napig Népakarat néven megjelenő Népszava 1956. november elsején. Sporttörténelmi pillanat volt. Bár a szabadságharcá nemesedő forradalmat a hazánkat lerohanó szovjet hadsereg leverte, a Fradi ezután már Fradi maradt: búcsút intett az ÉDOSZ, Kinizsi névnek. A hosszú, sötét esztendők után.
De nem mindenki képes elszakadni a múlttól.
A Ferencváros csütörtöki ellenfelének, a CSZKA Moszkvának még mindig csúnya, nagy vörös csillag virít a címerében, ezért még édesebb volt végignézni, hogy az amúgy is erősebb orosz együttest Moszkvában győzte le a magyar bajnok. Egy nappal október huszonharmadika után, huszonnegyedikén, azon a napon, amikor ötvenhatban az embertelen évek után először szabadon ébredt az ország. Egy olyan meccsen, ahol azért toronymagas esélyes volt a jóval erősebb játékoskeretű CSZKA.
Jó volt látni a Ferencváros szervezettségét, a játékosok önfeláldozó védekezését, Dibusz koncentrált játékát, klasszisteljesítményét, az ukrán Rebrov működő taktikáját, azt, hogy a második félidő hajrájában szinte bedarálta elfáradó ellenfelét a Fradi.
Azt is, hogy ezúttal egy magyar, a csereként beállt Varga lőtte a győztes gólt. Talán nemcsak nekem jut most eszembe névrokona, a zseniális Varga Zoltán, akit a kommunista diktatúra, majd a posztkommunista magyar futballmaffia is bedarált. Aki az előbbiből nem kért és emigrált, az utóbbi pedig folyamatosan lejáratta, hiteltelenítette, diszkreditálta.
Élükön H. Iván sportújságíróval.
Ugyanezt a fröcsögést, károgást (nem a jogos kritikáról beszélünk) lehetett érezni a Ferencvárossal kapcsolatban: hiába rakták rendbe Kubatov Gáborék a csapatot, az örök varjúknak semmi sem volt és semmi sem lesz elég jó. Jellemző, hogy amikor kikapott a Fradi az amúgy szintén jóval gazdagabb, erősebb Ludogorectől, itt is megjelentek a hiénák, hogy kiélhessék magukat. Mert nincs is jobb annál, mint egy kiütött ökölvívó fején ugrálni.
Most, amikor Moszkvában aratott még az Index szerint is történelmien nagy győzelmet – persze az elmúlt évtizedek futballnihiljét tekintve – a Ferencváros, hirtelen eltűntek a hozzászólók és a közéjük keveredő trollsereg.
(Vagy legyünk optimisták, talán csak betartják Ady intelmét: „Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi, Jó lesz egy kis hódolás és csönd”.)
Nem kell az egekig magasztalni most sem Rebrovot, sem a Ferencvárost, de emeljük már meg a kalapunkat, ismerjük már el a teljesítményt, hogy Moszkvában sem csináltak a gatyájukba, hanem hittek magukban és várták a nagy pillanatot. És az eljött. Élvezzük ki ezt a győzelmet, mert ritkán lehet. És várjuk a CSZKA látogatását.
Varsóba szándékosan szovjet jelmezükben mentek
Egy kicsit visszalépnék az időben. Hét éve, 2012-ben „békés”, 1–1-es döntetlent játszott a lengyel-ukrán Európa-bajnokságon Lengyelország és Oroszország. Varsó utcáin nem volt ilyen felemelő a hangulat.
Az orosz ultrák közül ötezren tömegbe verődve sétáltak át a hídon, többen régi szovjet mezben, usánkával, sarlóval, kalapáccsal, vörös csillaggal. A provokáció nem maradt hatástalan: a felbőszült lengyelek megpróbáltak revansot venni a magukat még a Szovjetunióban érző orosz szurkolókon. A hatalmas verekedés után a rendőrségnek kellett rendet tennie.
Nem hinném, hogy bármi hasonlóra számíthatunk majd novemberben, amikor a CSZKA Magyarországra látogat. Azt viszont jó lenne látni, ha a mérkőzés előtt leragasztatnánk a mezükön azt az átkozott vörös csillagot. Komoly részgyőzelem lenne, főleg, ha elárulom, mikor rendezik meg:
november hetedikén, a Nagy Októberi napján… Van a sorsnak humora.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS