A migrációs büntetés után jöhet az újabb napi százmilliós brüsszeli sarc az LMBTQ-jogokra hivatkozva?
Fotó: Koszticsák Szilárd
Ursula von der Leyen egyértelműen kijelentette, hogy hazánk a migráció és a gender-ideológia elutasítása miatt nem kapja meg az uniós forrásokat. Ezt tetézte az a napi százmilliós bírság, amelyet az Európai Bíróság rótt ki Magyarországra az illegális bevándorlók feltartóztatása miatt. Brüsszel egyik csinovnyikja, Hadja Lahbib most újabb fenyegetésekkel állt elő. Nemcsak újabb bírósági pereket helyezett kilátásba az LMBTQ-jogokra hivatkozva, de azt is felvetette, hogy a visszatartott kohéziós alap forrásait adják oda a civileknek érzékenyítésre. És, ha beváltja ígéreteit, és Magyarországot a gender-ideológia visszautasítása miatt is elmarasztalja a bíróság, adja magát, hogy jöhetnek az újabb százmilliós bírságok is...
Itt az újabb bizonyíték, hogy Magyarország a gender-lobbi miatt nem kapja meg a 20 milliárd eurót Brüsszeltől, ami járna. Ez azonban eddig is köztudott volt Ursula von der Leyen 2024-es igazságbeszéde óta. A helyzetet ugyanakkor súlyosbíthatja az az újabb fenyegetés, amely ezúttal az LMBTQ-jogok oldaláról kezdené zsarolni hazánkat, ahonnan már csak egy könnyed szökkenés egy újabb, a migráció kapcsán már ismert, napi százmilliós büntetés.
A 2021-2027 közötti uniós költségvetési ciklus közepén is túl vagyunk már. A helyreállítási alap és a Közös Agrárpolitika (KAP) forrásaitól most eltekintve nagyjából 22 milliárd euró járna a Kohéziós alapból hazánknak. Ez nem könyöradomány, hanem a szerződések szerint jár. És milyen jól jönne a magyar családoknak! Csakhogy ebből a pénzből hazánk alig látott valamit. 2025 áprilisáig a keretösszeg nagyjából 9 százalékához fértünk hozzá, ami igencsak csekély eredménynek tekinthető, de mindez elsősorban Brüsszelnek köszönhető. Ursula von der Leyen 2024. január 17-én elhangzott beszédében, azaz igen meglehetős késéssel fogalmazta meg, milyen indokoktól vezérelve nem hajlandó fizetni. Addig ugyanis a ködös jogállamisági problémákra fogták a források visszatartását, amelyek megoldásához a magyar kormány igyekezett is konstruktív módon hozzáállni. Jellemzően azonban a brüsszeli technokrata szőrszálhasogatás újabbnál-újabb pitiáner elvárásokat gördített a problémák lezárása elé. Brüsszel számára azonban olyan komoly problémát jelentett Magyarország tárgyalási hajlandósága, hogy végül találniuk kellett olyan „problémákat” amelyek révén borítékolható volt, hogy nem születhet megegyezés, és nem kell Magyarországnak fizetni. Ursula von der Leyen ezeket az indokokat dobta be 2024-ben, ezzel egyúttal a gyakorlati, megoldható problémákról az ideológiai síkra terelve a forráskifizetések akadályozását. Beszédében négy fontos elemet emelt ki, ebből valójában kettő a lényeges:
- (akadémia szabadság)
- (kondicionalitási kérdések)
- migráció
- LMBTQ-jogok
Az akadémiai szabadság és a kondicionálási kérdések valójában megoldhatóak, ezek esetében a korábbi bürokrata szőrözés továbbélését lehetett felismerni. A migráció és az LMBTQ-jogok ugyanakkor teljesen más szintre emelték a Brüsszel és Magyarország közötti vitát, hiszen utóbbiaknak valójában semmi közük az Európai Unió szervezetéhez, az alapszerződésekhez. A progresszív politikai tömb elvárásai csupán. Ugyanakkor olyan kérdések, amelyek tekintetében Brüsszel biztos lehet benne, hogy Magyarország nem enged. Miért is tenné? Fizetni viszont így nem kell, ami, mint Kollár Kingától megtudtuk, két okból is jó, legalábbis Brüsszelnek:
- egyrészt a pénz megmarad
- másrészt a forrásmegvonást a magyar emberek szenvedik meg, ami az ellenzéknek kedvez
Az LMBTQ-jogok csak egy újabb indok a forrásmegvonásra
Az utóbbi folyamatot erősítette meg nem régi nyilatkozatában bizonyos Hadja Lahbib, esélyegyenlőségért felelős uniós biztos, aki bejelentette: Brüsszel tovább merészkedik az LMBTQ-jogok kiterjesztésében, mégpedig úgy, hogy nem habozik bíróság elé állítani a „jogokat” megsértő tagállamokat.
Fontos megjegyezni, hogy a migráció miatt ugyanezt a lépést Brüsszel már megtette. Ennek eredményeként született az a hazánkat elmarasztaló ítélet, ami napi százmilliós büntetést rótt ki hazánkra, amiért védjük a saját és Európa határait az ellenőrizetlen bevándorlástól. Ha hihetünk Lahbib fenyegetésének, akkor hasonló bírósági eljárásra, hasonló döntésre és hasonló forráselvonásra kell számítania Magyarországnak. Azaz, az uniós ciklus végére akár bírságként kell majd befizetnünk, amit meg sem kaptunk.
Ugyanakkor, más oldalról, a migrációra illetve az LMBTQ-jogokra való hivatkozás kontraproduktívvá is válhat, akár európai kitekintésben is, felesleges népharagot előidézve az említett társadalmi csoportok felé, akikre való hivatkozással Brüsszel elveszi a jogosan járó uniós forrásokat a tagállamoktól.
Kicsit túlzó ötlet tizennyolc milliárd euró bevándoroltatásra és gender-érzékenyítésre...
Különösen tanulságos, amit Lahbib Magyarországgal kapcsolatosan nyilatkozik, felróva, „egy sor LMBTQ-ellenes törvényt” (talán az egy gyermekvédelmi törvényre utalva), és a Pride „betiltását”. Nyilván nem részletezve az ügyeket. Azt ugyanakkor kiemelte, hogy az EU legfelsőbb bírósága várhatóan hamarosan dönt arról, mennyiben sérti az intézkedések az uniós jogot.
A Bizottság nem fog habozni további lépéseket tenni
– hangsúlyozta Lahbib, kiemelve, hogy tíz kötelezettségszegési eljárás van folyamatban Magyarország ellen az uniós alapvető jogok megsértése miatt, amik okán az uniós források fennmaradó részét, 18 milliárd eurót, visszatartják. Azaz, itt az újabb beismerés, miért is nem jönnek az uniós források, és miért nem is fognak.
Lahbib persze azt a képtelen ötletet is megfogalmazza, hogy nehogy a polgárok szenvedjenek a kormány hibái miatt, a 18 milliárd eurót majd a civileknek osztják szét. Hát, ha a teljes költségvetési ciklus 90 százalékát LMBTQ-érzékenyítésre és a migrációra szakosodott „civilekre” költené Brüsszel, azzal minden bizonnyal súlyos mértékben beavatkoznának Magyarország belügyeibe és alapvetően változtatnák meg hazánk belső identitását. 18 milliárd euró ugyanis rengeteg pénz. Milyen jól jönne az a magyar családoknak!
Retteghetnek a tagállamok Lahbib haragjától
Még egy nagyon fontos üzenete volt Lahbib expozéjának, aki Magyarország mellett Szlovákiát emlegette, mint a szégyenpadra ültetés következő potenciális várományosát. Az utalás egyértelműen arra szolgált, hogy világossá tegye, más ország is könnyen Brüsszel célkeresztjébe kerülhet, ami egyértelműen forrásmegvonásokat jelent.
Nem az elhallgatás szándékával nem írtunk eddig arról, hogy Lahbib az úgynevezett "konverziós terápiákat" alapul véve fenyegetett. Utóbbiak olyan módszerek, amelyek kísérletet tesznek a nemi diszfóriában szenvedő embereknek visszatalálni eredeti nemi identitásukhoz. Mindezt az áltudományos LMBTQ-agenda áltudománynak nevezi. Ebben a kérdésben ugyanakkor nem is kell állást foglalni, hiszen a konverziós terápia is egy valahonnan előrángatott indok, ami alkalmas a tagállamok zsarolására és még az gender-ideológia is tovább burjánzhat.
Túl sok lett a hatalma Brüsszel percemberkéinek
Visszatérve, mivel egyértelmű, hogy Brüsszel lehetetlen elvárásokat támaszt Magyarország, és minden belső immunrendszerrel még rendelkező tagállammal szemben, ezért a pénzek érkezését mindezek fényében ettől a brüsszeli vezetéstől nem várhatjuk. Brüsszel kényelmesen kivár, amíg a források elmaradása miatt kialakult társadalmi elégedetlenség kormányváltáshoz nem vezet. Magyarország ellenben nemesebb eszközökkel, az uniós rendszerváltás végrehajtásával, a brüsszeli technokraták elkergetésének megszervezésével válaszolhat. Illetve vétózhat a következő ciklus költségvetésének elfogadásakor, csak addig valahogy ki kell húzni. Nem, a helyzet nem egyszerű. Kész csoda, hogy Brüsszel kivéreztetési kísérlete nem taszította eddig recesszióba a magyar gazdaságot, ami, mindezek fényében valóban ütésállónak bizonyult. Ideértve a háború és a gyengélkedő német gazdaság és padlón heverő autóipar okozta hatásokat is. Ami azonban elszomorító, hogy hogyan kerülhetett egy Hadja Lahbib nevű brüsszeli bürokrata olyan helyzetbe, hogy egy személyben fenyegessen és zsarolhasson egész országokat? Ha valami még feladatként Magyarország előtt áll, hogy elérje, hogy Lahbib és a hozzá hasonló csinovnyikok ne ülhessenek egyetlen tagállam nyakára sem...
(A vezetőképen a kierdemesült magyar ellenzék éppen Hadja Lahbibbal vonulgat.../MTI)
