A baloldal sírásója címmel rendeztek CEU-vitát a Terror Házában, ahol az egyetem és a kormány is elmondhatta az álláspontját a magyar közélet jelenlegi legfrekventáltabb kérdésében. Öt történész ült az asztalnál a vita során, és jogi, társadalmi és oktatási vonatkozásokról egyaránt volt szó. Túlzás lenne azt állítani, hogy a másfél órás vita után közelebb kerültek a felek a megoldáshoz, az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány a törvénymódosítással létrehozott jogi keretek között tartja csak lehetségesnek a megegyezést. A CEU ugyanakkor változatlanul ellenzi a szerinte a működését ellehetetlenítő „politikai döntést”, figyelmen kívül hagyva azokat a korábbi politikai döntéseket, amelyek megadták neki a most elvett privilégiumokat.
A CEU két rektorhelyettese, Fodor Éva és Enyedi Zsolt, valamint Kovács Zoltán kormányszóvivő, Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár és Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója vitatja meg, hogy mi és miért történt, illetve történik. A vitáról élőben tudósít a PestiSrácok.hu.
Enyedi Zsolt örül neki, hogy leülhetnek a kormány képviselőivel, és úgy véli, a törvénymódosítás közvetve sújtja a magyarországi szólás- és tanszabadságot, mert politikai okokból lehetetlenít el egy tanintézményt.
Egyetlen szereplőnek csorbult a szabad véleményhez való joga, ez pedig a kormány
– reagált Kovács Zoltán, utalva a kormányt ért, alaptalan külföldi bírálatokra, amelyek a hazai jogi helyzet nem ismeretéből fakadnak. Felidézte, hogy a 28 külföldi egyetemből 27-nél szabálysértéseket állapított meg az Oktatási Hivatal vizsgálata, erre pedig reagálnia kellett a kormánynak is. Egyúttal leszögezte, hogy az uniós kötelezettségszegési eljárás kapcsán jogi formai kérdések merültek fel, és a tanszabadságról szó sincs ebben. A kormányszóvivő utalt rá, hogy a CEU-ügyhöz hasonló, összehangolt támadásokat élt át a kormány annak idején az új alaptörvény vagy éppen a médiatörvény kapcsán is, és figyelemre méltó, hogy az elmúlt hetekben külföldön kizárólag a CEU véleménye visszhangzik.
Elfelejtettük, mennyire fontos az akadémiai közösségnek a tanszabadság, és ezért szólaltak meg ennyien világszerte
– állítja Fodor Éva. Hangsúlyozta, hogy a CEU mindig a magyar törvényeket betartva működött, és ebben az Oktatási Hivatal is megerősítette őket. Vannak persze apró problémák, amelyeket rendre megoldottak, de ez a törvénymódosítás nem ezekről az apró problémákról szól – tette hozzá. Fodor Éva szerint a kötelezettségszegési eljárás kapcsán nem technikai kifogásokról beszélnek az Európai uniós vezetők. Fodor az akadémiai tanszabadság részének nevezte az egyetemek autonómiáját, önszerveződését és önigazgatását, és szerinte emiatt sérül a tanszabadság.
Kovács Zoltán szerint egy huszonpár éve működő egyetem nem a szólásszabadság etalonja a sokat emlegetett, több száz éves európai egyetemi hagyományban.
Magyarország alaptörvényében le vannak írva az egyetemi autonómia keretei.
– hangsúlyozta a kormányszóvivő, hozzátéve, hogy az egyetemek döntik el, hogy mit oktatnak, de a működési kereteket minden országban ki kell jelölni. Egyúttal feltette a kérdést, hogy a bezárás, amit emlegetnek, az melyik egyetemre vonatkozik, a Central European University-re vagy a Közép-Európai Egyetemre.
Maruzsa Zoltán azt emelte ki, hogy az ügy körüli hangulatkeltés mobilizálta a szabadságszerető magyarok jelentős részét. Úgy véli, az EU kötelezettségszegési eljárása kiváló eszköz arra, hogy megállapítsa, rendben van-e a törvénymódosítás. Vissza is utalt Fodor Éva állítására, miszerint az EU-s politikusok is a tanszabadság csorbítását kifogásolják, ugyanis a kötelezettségszegési eljárás a szolgáltatások szabad áramlása ügyében indult.
Ha van egy legitim magyar kormány, annak legitim tevékenységi körébe tartozik a felsőoktatás törvényi szabályozása. A CEU miért nem alkalmazkodik ehhez, és miért az eddig megvolt privilégiumai megtartásáért kezd nemzetközi hazugságkampányba?
– tette fel a kérdést Schmidt Mária. A Terror Háza igazgatója azt is sérelmezte, hogy egyes állítások szerint 1945 óta nem érte akkora támadás a tanszabadságot, mint most, és felidézte, hogy a kommunista diktatúra mennyire beleavatkozott a tanszabadságba.
Enyedi Zsolt megkezdte a jövőre vonatkozó aggódást:
Ha ez így megy tovább, semmit sem fogunk tudni tanítani.
Mindezt azzal indokolta, hogy az Oktatási Hivatal döntése a CEU ügyében valójában a miniszterelnök akaratától függ. Újra a teljesíthetetlen feltételeket emlegette Enyedi, és a jogállam létét vonta kétségbe egy olyan országban, ahol „egy egyetem megmaradása politikusok kénye-kedvén múlik.”
Most nem az történt, hogy egy ország magas feltételeket szab, hanem egy már itt lévő egyetemet lehetetlenítenek el
– mondta a rektorhelyettes, és bevett modellnek nevezte, hogy külföldi egyetemek működnek egy-egy országban.
Kovács Zoltán emlékeztetett, hogy már 1993-ban felhívta a figyelmet Mádl Ferenc akkori oktatási miniszter, hogy vannak aggályos vonatkozásai az egyetem létrehozásának. A kormányszóvivő felidézte azt is, hogy a szocialista kormány alatt, Magyar Bálint oktatási minisztersége idején „vajazták ki” törvényileg a CEU működését, de hozzátette, hogy ezzel sincs gond, hiszen az is politikai döntés volt.
Nem láttam még egyetlen lépést sem arra nézve, hogy az egyetem keresné a megoldást. A megoldás pedig létezik: a kettős jogi személyiség kiiktatása.
Egyik esetben sem volt kifogása az egyetemnek a politikai döntéssel szemben, amennyiben az vele kivételezett – emelte ki Maruzsa Zoltán, emlékeztetve, hogy 1994-ben is egy politikus úgy döntött, hogy létezhet az egyetem, és 2005-ben is egy politikus írta alá, hogy működjön.
Maruzsa Zoltán elismerte, hogy az államközi szerződés felmerülése valóban új elem a törvényben, ezt pedig azzal indokolta, hogy rendezni kell a különböző diplomák külföldi elismerését. Ez – mint mondta – uniós szinten nem okoz gondot, de az EU-n kívüli országokkal problémát okoz, mivel nem létezik EU-s felsőoktatási térség. Emiatt az államközi szerződések szabályozhatják a felsőoktatási kapcsolatokat, illetve az oklevelek elismerését, és ezt a módszert a jövőre nézve is jónak tartja a kormány.
Fodor Éva azt firtatja, hogy a CEU esetében az Egyesült Államok vagy New York állam lehetne-e az államközi szerződés partnere. Maruzsa Zoltán válaszában elmondta, hogy a következő hetekben-hónapokban ki fog derülni, hogy állami vagy szövetségi szinten van lehetőség ilyen szerződésre. Kovács Zoltán hozzátette, hogy a szabadságot és a felelősséget törvényi környezetnek kell biztosítania, ezért van szükség szabályozásra az egyetemi szférában is.
Schmidt Mária szerint mindenkinek, így a diákoknak is az lenne az érdeke, hogy a CEU abbahagyja a politikai támadássorozatot, és inkább azon dolgozna, hogy megfeleljen a követelményeknek. Fodor Éva válasza szerint sokszor próbálták tisztázni a feltételeket, de nem tudtak tárgyalni a kormánnyal, a jelenleg ismert feltételek viszont nem teljesíthetőek. Enyedi Zsolt azon kezdett aggódni, hogy sok hónapos jogi csűrés-csavarás következik, ami miatt a CEU nem tervezhet, és nem mondhat biztosat a jövőbeli diákjainak, mire Schmidt Mária felvetette, hogy erre azelőtt kellett volna gondolni, hogy Michael Ignatieff rektor végigjárta a fél világot, és kijárta, hogy uniós jogi ügy legyen az egészből. Maruzsa Zoltán is bekapcsolódott az okfejtésbe:
A CEU-nak kiváló jogászai vannak, ők biztos látják a törvény szövegében azt, hogy a most felveendő diákok biztosan befejezhetik a képzésüket.
Kovács Zoltán újra nyomatékosította, hogy van egy törvény, amely mindenkire egyaránt vonatkozik, senki sem lóghat ki belőle sem lefelé, sem felfelé, és ezen a törvényi kereten belül kell megoldást találni.
Ennek a törvénynek senkire nézve sincs negatív kitétele. Ezért ez nem kompromisszum kérdése.
A szellemiség
Tallai Gábor moderátor felvetette az utolsó blokk kezdetén, hogy a CEU mögött jelentős erők állnak, továbbá – noha értéksemlegesnek mondja magát – a nyílt társadalom gondolatát hirdeti, tehát értelemszerűen a „zárt társadalommal” áll szemben. Fodor Éva válaszában állította, hogy csupán azért alakult ki ilyen mértékű nemzetközi kampány a CEU-ért, mert ez egy ennyire jó egyetem. Enyedi Zsolt a kritikai gondolkodás fontossága mellett kezdett érvelni, ellentmondva annak, hogy a CEU a zárt társadalommal állna szemben. Kiemelte, hogy mennyi konzervatív értelmiségi is kiállt az egyetem mellett, és szerinte ez is mutatja, hogy ki kéne emelni ezt a vitát a politikai polarizációból.
Schmidt Mária arra kérte a két rektorhelyettest, hogy fejezze be a hangulatkeltést, és ne keltse rossz hírét Magyarországnak külföldön:
Inkább próbálja meg minden befolyását latba vetni, hogy meg tudjanak felelni annak a törvénynek, amelynek Magyarországon mindenkinek meg kell felelnie. A CEU-nak fontos az egyenlőség, ennek én is híve vagyok, ezért nem tartom jónak, ha bármelyik egyetemnek privilégiumai vannak.
Kovács Zoltán utolsó megszólalásában egyértelművé tette, hogy az egyetem működését nem érinti ugyan közvetlenül, de Soros György olyan utópiákat támogat, többek között a migráció támogatása ügyében, amelyek kiengesztelhetetlenül szemben állnak a magyar kormány álláspontjával, és ebből a kormány nem is fog engedni.
Egyelőre itt tart a CEU-ügy, ahogy az várható volt, megegyezni nem sikerült a két félnek, viszont az álláspontok elég világosan kirajzolódtak az elmondottakból. A magyar kormány a törvényességgel és az eddigi privilégiumok fenntarthatatlanságával érvel, míg a CEU az általa kiadható amerikai diplomáért aggódik. Részleges megoldást az uniós kötelezettségszegési eljárás jelenthet majd, addig pedig talán tárgyalások is megvalósulnak a kormány és az egyetem között.
Köszönjük a figyelmet!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS