Nagy Ervin: Kitől kell féltenünk a demokráciát?

Megható, hogy oly sokan aggódnak értünk Európában. (Sargentini…) A szabadságunkért, a demokráciáért. (Tették volna hasonló harciassággal 1956-ban…) Megható, hogy a szürke szocialista, a modern-liberális férfivel és nővel mily nagy barátságban tevékenykedik. (Kiket nézve felmerül bennem az identitásukkal kapcsolatos kétely. Észrevették már, hogy a liberális férfi mindig nőiesen, a liberális nő pedig férfiasan próbál viselkedni az Unióban? Szegény klasszikus szabadelvű gondolkodók meg foroghatnak sírjukban!) Európa baloldali gyermekei egymást kézen fogva hívták tetemre a magyar kormányt. Az egyik a kozmopolitizmust, a másik az internacionálét követve. Vagy éppen énekelve…

Azt még értem, hogy a következő uniós meghallgatáson néhány “nagyszerű” honfitársunkkal együtt fog morogni a sok-sok kamu demokrácia rettegő a magyar kormányra és Magyarországra. Megszoktuk. Az is világos, hogy valami ifjú humanista-aktivista srác is szót kap majd, mert padon fekve hajléktalannak imitálta magát, majd tüntetést szervezett az Orbán-kormány ellen (hisz ki kell nevelni a balliberális utánpótlást). Sőt: az is érthető, hogy ideológiai alapon vitázik a néppárti és a szociáldemokrata frakció. (Ami ma már átalakult bevándorláspárti és -ellenes ideológiává)

De azt már kevésbé értem (tanult és gondolkodó emberként sem nagyon), hogy ha már annyira féltjük a demokráciát itt Európában, miért nem az azt valóban veszélyeztetőket ültetjük a vádlottak padjára. Azokat, akiket a brüsszeli adminisztrációból, a nép felhatalmazása nélkül, támadják a demokratikusan megválasztott kormányokat. (Olaszország, Lengeylország, Magyarország)

Ha már annyira féltjük a demokráciát, meg kellene hallgatni a kormányokat és önkormányzatokat zsaroló bankok vezetőit is, vagy a határokon átlépő, a jogon sokszor felülemelkedő multinacionális vállalatok irányítóit szintén. De azt hiszem – az uniós magyar napokat elnézve – egy-két európai képviselő is odaülhetne melléjük.
A szabad piac globálissá vált. A tőke, melynek tágul a játéktere, átlépett a határokon, majd a kormányokon is. Most a rendszert, a demokráciát veszélyezteti. Zsarolja az uniós vezetőket, a kormányfőket, Európa jogalkotóit. Sokukat bábként rángatja. Aki ma politikusnak áll, ezzel a nyomással számolnia kell.

Ha már annyira féltjük a demokráciát, akkor annak igazi ellenfeleit kell megvádolnunk.

A jövő demokráciáinak léte múlik azon, hogy a politikai irányítókban lesz -e annyi akarat és erő, hogy szabályozzák a szabad piacot és a nagytőkés szereplők cselekedeteit. Láthattuk, hogy fordított esetben a piac szabályozza, vagy váltja le a politikát. Vagy legalábbis törekszik rá. Azt viszont nem kellene megvárnunk, hogy a demokráciát is leváltsák Európában.

Vádoljuk meg a demokrácia valódi ellenfeleit, ha már annyira féltjük!